vér címkéhez tartozó bejegyzések

NSTF

Reggelente legtöbbször olyan érzéssel kelek fel az ágyból, mint aki egész éjjel ketrecharcolt és folyamatosan veszített.
Sokat töprengtem azon, mitől lehet reggelre virradóra kínzó izomlázam, hiszen mégsem egy higanybányában dolgozom három műszakban, vagyis távolról sem végzek olyan mértékű fizikai munkát, ami ezt igazán indokolná.
Sajnos, a szétbaszódott térdízületem okán, az egyre inkább elhanyagolt, és amúgyis csak hébe-hóba művelt edzéstervem sem okolható miatta…)
Már, valami furcsa ismeretlen kórságnak, a testemben való, fokozódó térnyerésére kezdtem gyanakodni, de a minapi reggel meglepetése rávilágított, hogy a rendelenesség oka nem igazán a mozgászervi vagy keringési zavarok között keresendő.
A rádöbbenés lehetőségére az szolgáltatta az indítékot, hogy elfelejtettem időben levágni a körmeimet.
(Ez viszonylag ritkán megy ám ki a fejemből, ugyanis a műtermi tevésvevés amúgyis predesztinál az intenzív maszatosodásra, ami, a hosszú körmök alatti gyászkeret szinte azonnali megjelenésével jár, az pedig nem csak, hogy nem igazán esztétikus, de higiénia amúgy meglévő látszatának súlyos erodálásán túl, még igencsak balesetveszélyes is lehet. A visszahajlott, leszakadt körmökről pedig még az is elképzelheti milyen kellemetlenségekkel jár, akinek volt szerencséje nem részesülni hasonló élményekben és csak filmen látott ízelítőt pincemély vallatókamrákban serénykedő kínzómesterek körömletépős furfangjairól.)
Ez a mulasztás fájdalmas, de igen egyértelmű kiigazítással szolgált, a kínzó izomláz mögött lappangó fizikai rendellenességet vizionáló hipohondriám téves felvetéseire.
A rádöbbenés megrázó volt ugyan, de abból a szempontból mégis megnyugtató, hogy szerencsére csak a szoftverem hibás, minden más gond, csak ennek folyományaként kerül elő…
Természettudományi ismereteim alapján úgy gondoltam: a tény, hogy érdeklődés hiányában lassan elfelejtem, hogy férfi vagyok, az még nem igazán jogosítja fel a szervezetemet a menstruációra, így amikor reggel egy csomó indokolatlan vért találtam a lepedőn, elsőre megszeppentem némiképp, de a kicsiny, laposfélhold alakú bemetszések a tenyeremen, mind a kezeimet borító barnára száradt testnedv eredőjére, mind a már már zsibbasztónak ható izomláz okára rávilágítottak.
Mondjuk amenyiben egy átlagos éjszakán, a nehezen kicsikart alvásmenyiségnek csak a harmadában feszítem annyira görcsösen az izmaimat, hogy azok képesek legyenek kárt tenni a saját szerkezeti integritásomban, valamint eközben csak két-három liter sós lét izzadok ki magamból, akkor hamarosan még a hitvány szénhidrátdús étrendem ellenére is olyan szálkás leszek, mint a sziklás hegység fenyvesei vagy azok a riasztó tekintetű, nyúzott, anatómiai szemléltetőbábuk, akiken tíz méterről is külön-külön meg lehet számolni az összes kósza inat.
A belé nyomódó vágatlan körmök okán, a tenyerem húsából szivárgó vér megszellőztette, hogy “alvás” közben, milyen üde, vidám kis dolgok zajlódhatnak le a fejemben.
Valamint az efféle balesetekhez szükséges intenzív izommunka, némi magyarázatot szolgáltat a kontraktilis filamentumok sajgó túlterhelésére és a kipihentség krónikus hiányára is.
Emellett a tapasztalat mellett külön szerencsémnek érzem, hogy a tudatalattim többnyire kegyesen megkímél az álmaim tartalmára való éber emlékezéstől…
(Bár, titkon mégis furdal kicsit a kíváncsiság, mi gyötörhet meg ennyire, hisz még az is meglehet, hogy egész vagány kis psyhogrindhouse forgatókönyvötletektől fosztódom meg ezáltal.)
Nos, azt akkor már tudom, hogy a rövid periódusok, amikor kívülről úgy néz ki, hogy alszom, belülről nem nevezhető túlzottan pihentetőnek, hisz a verejtéktócsák közepén, a tenyerembe mélyedő körmökkel remegve felriadás nem feltétlen arról árulkodik, hogy mindeközben az agyam, épp valami kellemes árnyalatú langyos zselébe merülve piheni ki a fáradalmait.
Mostmár csak arra lenne praktikus megfejtést találni, hogy az éjszakáimon, amikor elvileg a testemnek s azt irányító bonyolult szövetcsoportnak a pihenés, regenerálódás és információfeldolgozás lenne a feladata, akkor e helyett, mi végett kell mégis inkább titánokkal tusakodni, sziklákat összemorzsolva feneketlen üresség felett kapaszkodni vagy bármiféle egyéb olyan pszeudotevékenységet folytatni, amihez görcsbefeszített izomkötegekre meg önmagukba sajtolt öklökre van szükség.
Erre azért is jó volna rájönni, mert ha megszüntetni nem is tudom általa a problémáimat, de a receptet legalább eladhatnám éjszakai edzésprogramnak, a gym-be járáshoz is túlságosan elfoglalt mazochisták számára, mondjuk a hangzatos “NSTF” vagyis: nightime static tormentor fitness néven.

Címke , , , ,

Bodybleeding

Tudjátok miként lehet a tüsszentés vegetatív ingerét elfojtani.
Hosszas gyakorlás és kísérletezés eredményeként elárulhatom nektek.
Sehogy!
Próbálkozhatsz különféle légzéstechnikákkal, (Persze kizárólag szájon át, hisz az orrüregek takony, vér, ezek együttese, valamint a visszaszorításukra rendszeresített tamponálás miatt blokkolva vannak.) lehetsz akár az akaraterő, az öszpontosítás és a tested uralásának nagymestre, nem fog sikerülni.

Amit esetleg elérhetsz az ellenszegüléssel, az mindössze egy kis tüdőtágulás vagy az összes, egyetlen pillanatban pattanásigfeszülő izmaid kvázigörcsberándulása.
A legtöbb, amit tehetsz, hogy a hirtelen kiáramló levegő dandárját megkísérled szájon át artikulálni, hogy valamelyest kíméld a sorozatos terheléstől beheggedni képtelen orrbeli hajszálerekre nehezedő nyomást.
Valamint edzhetsz a villámkezűségre, amivel a kifogyott zsebkendőcsomag helyébe lépő vécépapírtekercsről tudsz a másodperc tört része alatt legombolyítani és az arcod elé kapni egy adagot.
Amit sajnos már a testnedvzuhatag első adagja szétáztat, a roham rákövetkező hapcisorozata pedig darabjaira is szaggat és apró cafatait ügyesen a burkolatra, padlóra, vagy az ágyneműre ragasztja.
Tegnap, amikor még csak az egyik orrnyílásom vérellátáshálózata küzdött folytonossági hiányokkal, kicsit hatékonyabban tudtam elkerülni a mészárosművésztelep hangulatot, de az éjszaka folyamán hevesebbé váló tüsszögés, a másik orrlukamban is megrongálta a kapillárisokat, így, a már kétcsövűvé vált színes váladékvetővel szuperhatékonyan lehet horrorfreakshow-vá varázsolni a lakókörnyezetet.
Mosakodás közben egészen együtt tudok érezni a viking harcosokkal, az arc és testszőrzet közé alvadt vérrögök ugyanis meglehetősen makacs szennyeződésnek bizonyulnak, eltávolításuk sokszor időigényes.
Szerencsére a lázam időközben alábbhagyott és már nem is érzem magam annyira szélsőségesen szarul, szóval egész jól elszórakozom a szituáció abszurditásán.
Egész meggyőzően tudnám szemléltetni a helyzetemmel a tüsszentéskor elszabaduló folyadékrészecskék sebességét és a távolságot, amit képesek a levegő szárnyán megtenni. Meglepően messzire tud ám reppenni a pirosfika. Miután feltakarítottam az egyes “vérképeket” és ránézésre tisztának tűnik a helyszín, néha még akkor is találok távolba projectált nyomokat a cockpitben, a konyhában és a hajó olyan területein, ahol igazán nem számítana rá az ember.
Akár vászonra is prüszkölhetném az influenzalista hemoglobin festményeket, akkor legalább a takarítást megúszhatnám.
Rámára feszíthetném például az elején még szép fehér, mostanra barnapettyes ágyneműhuzatot, abból már úgysem fogom tudni kimosni azt a sok vért…

Legutóbb, amikor ez az ármány rámtört, három nap alatt sikerült kiheverni, szóval remélem, hogy holnapra elmúlik és végre kimerészkedhetek a boltba, mert kezdenek kimerülni a víz és tápanyagkészleteim a hajón…
Amíg viszont fennáll a veszélye, hogy a rohamok visszatérnek vonakodom emberek közé menni, leteszteltem ugyanis a papír műtősmaszk hatékonyságát. Direktben előrefelé, ugyan hatékonyan fogta vissza a matéria terjedését, a nagy nyomás viszont az orrom mellett a szemembe fröcskölte és oldalirányban is terített kicsit.

Sosenehapcizzvéreset ha maszk van rajtad…

A maszk anyaga nagyon gyorsan feszívta, de a szövet szálai közt sebesen szétfutó, majd az alján eresszerűen lecsöpögő vér, még vírushiszti nélkül is elég nagy riadalmat kelthet a szemlélőkben, úgyhogy egyenlőre hanyagolnám.

Címke , , , , ,