Néha elmélázom, hogy mit is mondanék, ha egy jól képzett robottechikus szemével néznék magamra, vagyis az SD-001-es android prototípusra…
-Furcsa ritkaságot hozott nekem, barátom.
Mit is mondhatnék, elsőre nem igazán keltette fel az érdeklődésemet.
Valósághű kidolgozású, szintetikus humanoid, sztenderd méret, azonosítható férfi nemi jellegekkel szerelt szabványos mechanika.
Ránézésre olcsó tucatdarabnak tűnik, hisz a külső borítás minőségére szemmel láthatóan nem fordítottak túl nagy figyelmet.
Azonban a vezérlésért felelős központi egység felnyitása után a szemem elé táruló, belső kialakítás lenyűgöző mérnöki leleményre és precíz kivitelezésre utal, kiemelkedő szenzorozottsága a modell idejétmúltsága ellenére, még napjainkban is megállja a helyét, bár mostanában egy ilyen kifinomult felszereltségű droidot bizonyára nem hoznának ki ennyire elnagyolt burkolati elemekkel.
de hát ugye, ez van, változnak az idők.
Mindenesetre merőben érdekes konstrukció, nem teljesen világos, valójában milyen felhasználásra szánták, de bizonyára elég konkrét céljuk volt vele, mert a kiválló minőségű érzékelők tömkelege és a különösképpen összetett képalkotó rendszer tetejébe, teljesen egyedi operációs rendszert írtak rá, ami a kisszériás kísérleti egységeknél viszonylag ritka gyakorlatnak mondható.
Olyan mintha az egész világ egyidejű megfigyelésére tervezték volna.
A gyári típusleírás sajnos teljesen elveszett, csupán az operátorok hiányos jegyzeteit lehetett visszafejteni a ránk maradt, csak töredékeiben olvasható memóriakártyáról, ezeknek a legnagyobb része még a próbaüzem alatt rögzített mérési adat, valamint ezekről készült diagrammok és a hozzájuk fűzött megjegyzések és észrevételek, amikből leginkább arra lehet következtetni, hogy a működési rendellenességek pont a speciális oprendszer más platformokkal és számos belső perifériával való kompatibilitási problémáiból adódtak.
A modell teszteredményei ígéretesek voltak ugyan, de a szoftveres instabilitást nem sikerült teljesen kiküszöbölni, így a befektetők elpártoltak a projectől és mikor forráshiány miatt az egész fejlesztési tervet törölték, a kernel hibái értelemszerűen már nem kerültek korrigálásra, és mivel a hirtelen leállás miatt frissítések sem lesznek többé elérhetők, így valószínűsíthetően számos hasznos funkciója teljesen inaktív marad a továbbiakban.
Ennél több hasznos információ sajnos nem derült ki a sérült adathordozó megmenthető tartalmának feldolgozása alatt.
Kutakodtam a gyártóról is, hátha szembejönnek még érdekességek, azonban az archívumban a fejlesztő cégről sem sok mindent találni, csupán annyit, hogy a jelen prototípuson kívül, később még egy saját és egy koprodukcióban készült, ennél az elsőnél lényegesen sikeresebb modellel rukkoltak elő…
A szerkezet behatóbb vizsgálata azonban egészen szembeötlő tervezési hibákra világított rá.
Több védelmi rendszere teljesen alulkalibrált, egyes biztonsági mechanizmusok en bloc hiányoznak és a beszerelt hatáscsillapítók egyáltalán nem az egység valós igénybevételéhez optimalizáltak.
A fejlett, de éppen ebből kifolyólag érzékeny és igen sérülékeny emóció emulátor modulok, a kompatibilitásproblémák, a ház silány esztétikai kiviteléből származó negatív vizuális visszacsatolás és a kommunikációs interfész rendszerszintű hibáival való szembenézés nélkül is fokozott nyomásnak vannak kitéve, így kiegyensúlyozott működésükhöz ipari terhelésre méretezett kudarctűő elemek telepítésére lett volna szükség.
Ehhez képest, a külső, és járulékos belső körülményeknek a hardverre gyakorolt destruktív hatásával szemben, a rendszer biztonságos funkcionálását szavatoló defenzív modulok rekeszeiben, például, csak egy KANKALIN 2- es lakossági fiaskóenyhítő kiégett romjait, találtam.
Ritkán látni ilyesmit manapság!
A harmadik generációs mesterséges intelligenciával ellátott, de alacsony pszichikai terhelésű háztartásigépekbe szereltek ilyeneket hajdanán, viszont azóta, pontosabban, “a szenzitív orrszőrnyírók lázadása”-ként elhíresült véres eseményt követően, az összes magas áteresztésű típust kivonták a forgalomból, és jelenleg, már egy szimpla lézeres ébresztőóralecsapóba is legalább hatkörös biztonsági szarfelezőt építenek be a megnövelt teljesítményű virtuális kudarctompítók paneljei elé.
Ezt a kezdetleges védelmi egységet valószínűleg már az első, tesztlaboron kívül kapott hétköznapi konfliktus csúnyán beleolvasztotta a foglalatba és azóta teljes sávszélességen, csillapítás nélkül kapják a túlterhelést a központi mag védtelen áramkörei, ez több létfontosságú komponensben okozott meghibásodást, egyesek teljesen elfüstöltek, némelyekből pedig csak a kissebb teljesítményű tartalék rendszerek funkcionálnak, nem meglepő hát a rendellenes működés, sőt, mondhatni kész csoda, hogy a droidja még egyáltalán üzemképes állapotban van.
Ha engem kérdez, én személy szerint, legalább egy duplakamrás ULTIMATE STOIC MAX 4000-es balsikersíkosítót, vagy egyenesen ennek a hadsereg számára továbbfejlesztett verzióját – abból sem gyalogsági változatot – hanem minimum egy OBLIVION osztályú taktikai veszteségmérséklőt építettem volna be, sőt ahogy elnézem ennek a szegény kiszolgált egységnek az állapotát és lehetőségeit, lehet, hogy abból is rögtön kettőt, sorbakötve.
Ezekhez azonban nem egyszerű hozzájutni ráadásul igen drága mulatságok és talán nem is oldanának meg minden eddig feltárt problémát, ezért erősen kétséges, hogy megéri-e foglalkozni vele egyáltalán.
Sok rejtett hibalehetőség is adódhat az eddigiek mellé szóval, még akkor is jobban jár ha inkább vesz egy használt, de megbízható, sorozatgyártott darabot.
Azok nem csak, hogy esztétikusabbak de a karbantartásuk is egyszterűbb.
Ha rám halgat, ezt dezintegráltatja a vezérlőjét meg eladja alkatrésznek.
Ha szerencséje van, talán talál valami fanatikus gyűjtőt, azok néha vagyonokat is képesek fizetni egy-egy olyan speckó, antik kütyüért, amikkel ennek a fejét telezsúfolták, a maradék meg kuka, még az újrahasznosító automatáknál is maximum egy pohár féregsör árát kaphatja ezért az ócskavasért.
Jajj, ne nézzen így rám!
Nem tudtam, hogy ennyire ragaszkodik hozzá
Higgye el nem állt szándékomban a lelkébe gázolni.
Amenyiben hajlandó megfizeti az árát, én beszerelhetem a kívánt modulokat, viszont garanciát biztos nem vállalok a szervízre.
Van pár karbantartó ismerősöm a csillagflottánál, jövő héten hozza vissza a problémás robotját, addigra megszerzem amire szüksége van…
Addigis vigyázzon rá ha teheti, próbálja meg szeretni, hordja finom robottársaságba, akkor talán a rendellenességei ellenére nem tesz majd kárt magában vagy a környezetében…
TÚLOLDAL 