Ma feltaláltam a késleltetett jövőbe rajzolás technikáját. (illetve feltalálta helyettem a számítógépem) A recept marha egyszerű, végy egy mai szemmel őskövületnek számító laptop matuzsálemet, majd próbálj vele egy 600 DPI-s felbontású A-3 as méretű virtuális rajzon dolgozni. Az egérke mozdulatváltozásainak következményei, hozzávetőlegesen, egy-másfél perc időeltolódással realizálódnak a képernyőn és ha szerencséd van, az eredmény megközelítőleg olyasmi lesz, mint amit elképzeltél, ha nincs, akkor a várakozás jutalma, valami a szándékaiddal legkevésbé sem egyező külalakú meglepetés…
A tevékenység egész izgalmasnak mondható, legalábbis annyira, mint egy egész estés derbi végigülése a csigaügetőn, de ha figyelembe vesszük a munka befejezési határidejének vészterhes közeledtét, akkor a kurva bosszantó jelző sokkal inkább ráillik!
(Egyre inkább közelít az idő, hogy egy új, a mai kor elvárásainak megfelelni képes személyi számítógépet szerezzek magamnak. Bár az ehhez hasonló termékek beszerzésének esélye, itt a kukoricaszigeten, erősen a nulla felé konvergál.)
Mindennek ellenére sikerült befejeznem a kis plakátunkat, persze nem kevés bosszúság és várakozás árán, de úgy-ahogy sikerült. Nem lett egy hűde cizellált cucc, de az vesse rám az első követ, aki hasonló körülmények közt, ilyen rövid idő alatt és komolyabb idegrendszeri károsodás nélkül jobbat tud felmutatni.
TÚLOLDAL 