Sajnos egyik kép sem képes visszaadni azt a hihetetlen szemcsefinomságot, ami a helyben található néhány beach, homokos fövenyeit jellemzi, leginkább a hamu és a nullás liszt az, amire leginkább emlékeztetnek.
A fentebbi, matt fekete, egyrészt vulkanikus kőzetek kopadékát, másrészt a környező tavak sötét iszapját ötvöző aprólékból áll, ezt itt találtam Khao lakon, az egyik nagyobb folyócska, tenger torkolata mentén.
A másik kép a Similan szigetek egyikén készült, pont a Koh Similanon, a Kuerk, avagy a turisták közt népszerűbb nevén, a “Donaldkacsa” öbölben.
Láttam már egy-két tengerpartot az életem során, de ennyire világítóan fehér és porcukor finomságú homokkal eddig még egyszer sem találkoztam.
Koh similan Ao kuerk
A meseszép, fehér homok keletkezésének igaz története sokakat kiábrándíthat, akik szeretnek a puha fehér fövenyen hemperegni, de sajnos azt kell mondjam, hogy eme csodás képződmények több, mint jelentős százaléka, nem egyéb, mint egyszerű PAPAGÁJHALSZAR.
A színpompás halacskák ugyanis, rettentő erős “csőrük” (valószínű erről kapták a nevüket) jóvoltából, képesek direktben harapdálni a korallzátonyokat, amit aztán a beleikben jól megőrölnek.
Mivel mindez, nem túlzottan tápanyagdús élelemforrás, ezért meglehetősen sokat kell fogyasszanak belőle és ennek köszönhetően viszonylag sűrűn is ürítenek, így a kis korallpolipok mészvázának megemésztett maradékából állnak össze végül, az utazási irodák hívogató katalógusainak, hófehér partjai, amik olyan szép türkiz árnyalatot kölcsönöznek a tropikus tengerek sekélyebb zónáinak.
TÚLOLDAL 