TÚLOLDAL

Adott ugye a bolygó tengelyének ferdesége a keringési pályához viszonyítva, ez az apróság pont elegendő ahhoz, hogy a napfény beesési szögében jelentkező eltérések a mérsékelt éghajlati övben, egymástól jelentős hőmérsékleti különbséget mutató évszakok kialakulását idézzék elő. Az év jelenlegi szakaszában a napközelben keringő északi féltekén úgynevezett tél van.

Nos adott egy szigetcsoport az atlanti óceánban, az északi szélesség 27–30 és a nyugati hosszúság 13–18 foka között. A sors fintora, hogy annak ellenére, hogy tulajdonképpen “Afrikában van” mégis Európához tartozik. Európában ilyentályt tél van, ez általában pocsék idővel kísért, szar, hideg, lucskos, szürke, visszataszító izé. (A szépen csillogó, csodálatos hóval fedett tájak kivételt képeznek ugyan, de ezek alaposabb taglalásától most a megfelelő hangulatkeltés érdekében tartózkodom.)
Tekintettel az alacsony hőmérsékletre (gecihideg) az európai ember arra kényszerül, hogy különböző extra textilrétegekkel fedje be az evolúció során szánalmassá satnyult természetes kültakaróját, máskülönben beléfagy a szar, megveszi az isten hidege, és/vagy egyéb hipotermiás szimptómák jelentkezésével kell számolnia.
A kanári szigetek éghajlata némiképp különbözik az európában tapasztalhatótól mivel földrajzi helyzetéből kifolyólag közelebb van az egyenlítőhöz, ez azt eredményezi, hogy a fogcsikorgató karácsonyi időszakban (is) remekül lehet napozva izzadni az óceánparton, pancsolni a hűsítő habokban és a levegő hőmérséklete még a különösen hideg éjszakákon sem zuhan a lenge pulóverben komfortos szint alá.
A kontinentális tél, számottevő profitot termel azon divatcégekenek, akik meleg ruhával látják el a mérsékelt égöv didergő lakosságát, és úgy néz ki, hogy valamiféle ügyes marketing fondorlattal, az ezen termékekre mutatkozó igényt sikerült exportálniuk a világ olyan helyeire is, ahol az égegyadta világon semmi keresnivalója nincs, de valódi szükség az biztosan nem mutatkozik rá.
Hogyan is néz ki mindez a valóságban.
A klíma bartátságos voltát nagyjából igazolni látszik az a tény, miszerint a teljes naptári év leforgása alatti ébren töltött idő jelentős százalékában, kizárólag egy szörfös short borítja a testemet. Ez idő alatt pedig még a legjobb minőségű anyagok is elrongyolódnak. Mivel a világ folyása nagyjából alakalmazkodik azokhoz a törvényszerűségekhez amiket Murphy megfogalmazott, a fürdőgatyatönkremenések időpontja általánosságban a téli hónapok valamelyikére esik.
Hogy miért is baj ez?
Hát azért, mert az egyszeri, gyanútlan ember a kánikulában felcsattog a bícsről egy flip-flopban, betér egy sportboltba és azt hiszi, hogy beballag a bikiniktől, úszódresszektől, szörfösruháktól roskadozó polcok sűrű sorai közé, a quadrillió féle mintájú, színű, fazonú, shortok közül leakasztja a méretének és ízlésének megfelelő darabot, fizet, majd elégedetten távozik és egy újabb esztendőre meg van oldva a ruhaproblémája.
Csakhogy a sportboltban nem ez a látvány fogadja, hanem, szőrös csizmák, hurkás pufikabátok, polárpulcsik, fülmelegítők, bundabakancsok, vihardzseki és sapkasál.
Érted??? Sapkasál.
Alig kétszáz kilométerre magasodnak innen a perzselő Nyugatszahara pokoli homokdűnéi és sapkasál bazmeg, meg téli kollekció.
Hat(!)darab hipermarket méretű üzletkomplexumban, amelyek nagyrészt direkt szörfspecifikus márkák forgalmazásával is foglaloznak, nem sikerült találnom egyetlenegy kurva gatyát sem. Ellenben könnyedén felszerelkezhettem volna egy sarköri expedíció minden lényeges kellékével, snowboardkesztyű, hágóvas, motorosszán amit akarsz.
Már több éve figyelem ezt a rendkívül furcsa jelenséget, de valahogy nem tudom megérteni. Magyarázat az persze van rá, mégpedig az agyatlan fogyasztási inger mindenáron kielégítésének olthatatlan vágya. A trendekről akkorsemlemaradás ha az ára  a vadonatúj bundáscsizmádban a lábad csontjairól lefoszló főtt hús, a minden pórusodból spriccelő  verejték a mínuszharmincas techikai hegymászódzseki alatt, vagy a porhanyóssá dinsztelődő okos fejed a divatos prémsapkában. Amenyiben ez helytálló, és nincs racionálisabb megfejtés, akkor bizony az emberiség tényleg megérett a pusztulásra vagy legalábbis újfent megrendíti a bizalmam a földön létező értelmes élet lehetőségében.
ORSZÁGOMAT EGY FÜRDŐGATYÁÉRT!