TÚLOLDAL

A nap már közeljárt a horizonthoz, amikor kicsámpáztam a hajóorrba bámészkodni egy kicsit.
Meglepetésemre a Dacha kapitányát és “slave number 3”-t (aki a véletlenek sorozatos egybeesése folytán egy magyar matróz a kis angol Yawl-on és egyébként Bálintnak hívják.)
épp nagy ügyködésben találtam, félig a dingiből félig az orrsudárról lógva abajgattak valami szemmelláthatóan nehéz izét. Miután a kérdésemre, hogy elkél e a segítség, igen volt a válasz gyorsan átrobogtam megnézni mi is a probléma.
A horgonyuknak a délutáni hullámzásban sikerült összegabalyodni a nemmessze parkoló Champion vész esetére a fenéken hagyott, rajzfilmbeillően óriás méretű, négyágú vasmacskájával. A lánc segítségével nagynehezen felhúztuk a felszín közelébe és a dingiből emelve a szárát, megkíséreltük letekerni a rendesen rácsavarodott láncot. A nagy vasmacska, egy több mint 150 kilós monstrum és emellé kellőképpen éles, rozsdás és ráadásul még kurva csúszós is a rátelepedett óceáni flóra és fauna tömegétől. A nagy ügyködésben, forgolódásban sikerült is elejteni, illetve inkább hagytuk hadd zuhanjon vissza ahelyett, hogy bárkit megsebesítene.
Sajnálatos módon evvel az incidenssel csak azt értük el, hogy a jó méteres horgonykapák az eddig összegyűjtött láncon kívül feltekerték a nemrég hátrahagyott mooringom betonnehezékeinek kötelét is, így összesen már egy 350 kilót meghaladó konglomerátummal volt dolgunk, amit már a horgonycsörlő képtelen volt megmozdítani. A bólya kötelére másik kötelet erősítettünk és a tat csörlőivel a horgonycsörlővel és némi hozzáadott emberi erővel próbáltuk három irányból apránként a felszínre húzni. Mindeközben a nap lement és az eső is elkezdett zuhogni csak, hogy megkönnyítse az amúgy is csak centiméterről centiméterre abszolválható mentési folyamatot. Egy nagyjából háromnegyed órás baszakodás után, kukasötétben, rongyáázva ugyan, de felemeltük azt a szart. Áthurkoltuk még két kötéllel nehogy elveszítsük megint, és a hajó horgonyára is kötöttünk egy kötelet, hogy az orrból lehessen tehermentesíteni kicsit. Ekkor jött a késsel a kézben, búvárlámpával a szájban dingiből derékig vízbelógás és a spagettiként mindenfelé tekergő kötelek közül a bűnös kikeresése. A meredező borotvaéles horgonykapák között a hullámzásban kacsamódra vízalábukva nem is olyan egyszerű elvágni egy három centi vastag nejlonkötelet.
Persze aztán mégiscsak elrongyolódott valahogy a hosszas nyiszatolásban és a 200-as túlsúlytól megszabadulva már szinte gyerekjáték volt a bűvészkedés avval a kurva vasdarabbal.
egy újabb 10 perces zsonglőrködés után kiszabadult a horgony és az órmótlan nehezéket is visszaengedhettük a mélybe.
Jó érzés persze megoldani lehetetlennek tűnő helyzeteket de remélem azért nem csinálunk rendszert ezekből a mulatságokból…