Eddig azért nem akartam erről írni, mert annyira fűtött tőle a harciideg, hogy amit ennek nyomán ideokádtam volna, azt nem csak a nyomdafesték nem tűri, de a pixelek is elhalványulnának szégyenükben ha ilyesminek a megjelenítésével bíznám meg őket…
Vagyis a kovidhiszti és az idei bölcs rendelkezések, amik figyelmen kívül hagyják a víruson való átesettségem nyomán a véremben habzó antitestmenyiséget, ami bizton állítom, hogy magasabb, mint akármelyik vakcinával, akárhányszor oltott embertársamé, de a másodlagos állampolgár státuszom ettől fikarcnyit sem változott, mivel a védettségi, február közepétől oltásivá alakult. Amivel egyrészt kijelentik, hogy valójában sosem a védettség volt a cél, másrészt lőttek annak a pár hétnek, amikor a közösségi terek és programok együtt élvezete következtében újra embernek érezhetném magam, nem valami fertelmes páriának, aki nem mehet a kiváltságosok számára fenttartott rendezvények és objektumok közelébe…
Majd ezt az egész kurva hacacárét, amivel már évek óta sokkolják az emberek agyát, hirtelen, egyik pillanatról a másikra, hiphopp elfelejtik, mert most éppen felmerült egy másik probléma (Ami ugyan tényleg nem kicsi, és a kovidnál sokkalta húsbavágóbbnak is tűnik.) és a jónép agya egyszerre kettő, – politikai célokra kivállóan felhasználható – történetet már nem tudna érdemben kezelni, így szemétkosárba kell dobják a kevésbé aktuálisat…
Most hétfőtől ismét szabad a pálya, se maszk se oltás sesemmi, passz végevan!
Szó sincs róla, hogy sajnálnám a jelenlegi intézkedéseket, sőt, madarat lehetne velem fogatni, hogy érdeklődés hiányában elmúltak a társadalmi béklyóim, csak valahogy evvel teljesen nyilvánvalóvá tették, hogy az egész eddigi tortúra, amivel három éve tematizálják a közbeszédet, százezreket tettek földönfutóvá, életek kemény munkáját dózerolták vissza a megsemtörténtbe, és elmék sokaságát hajszolták kétségbeesésbe vagy egyenesen az őrület szélére, az tulajdonképpen csak egy újabb rosszízű hatalomstratégiai tréfa volt az emberek megvezetésére, gazdasági érdekszférák drasztikus átszervezésére, és egyik napról a másikra kicserélhető valami egészen mással, ha úri kedvük esetleg úgy tartaná…
Mondjuk ezen való bosszankodás helyett, inkább sürgősen elkezdek koncerteket és egyéb kulturális, közösségi összejöveteleket látogatni, – amit az elmúlt három évben emiatt az egészségügyinek álcázott politikai blöff miatt kurvára kiszorítottak az életemből – mielőtt bölcs vezetőink még meggondolnák magukat evvel a nyavalyás járványosdival.