Pont a napokban tanakodtunk azon, milyen jó is lenne már találni egy jó kis kőhalat, nem feltétlenül azért mert a kőhal szép, vagy akár izgalmas élőlény, (Persze a maga módján de.) csak úgy.
(A Thai bejegyzések alatt egyszer már írtam a kőhalról.)
Talán mert régen láttunk belőle, esetleg mert igazi kihívás rálelni.
Ez mondjuk nem véletlen, ugyanis az álcázókája a legprofibb rejtőzködők sorába emeli.
Itt lehet tesztelni…
-Megtaláltad?
-Mind a kettőt?
-Persze, hogy megtaláltad, de ez ugye egy kép, amin nem csak, hogy rajta van, de ráadásul tudod is mit kell keresni.
Na ezt a kutatós, figyelős, bogarászós programot kell elképzelni csak háromdében, tizenméterekre az Indiai óceán felszínétől, és pár négyzetmérföldnyi, korallokkal sűrűn borított felületen, ahol minden színes, mozog, él, és örvénylik, körülötted.
Szóval nem is olyan egyszerű, leginkább avatott szem, türelem, és persze jó nagy adag szerencse szükséges hozzá.
Mindenesetre a mai merülésen valahogy mégiscsak ráakadtam, ami nem csak azért jó dolog, mert valódi sikerélmény rábukkanni, hanem mert, a Synanceia nemzetség képviselői nem arról híresek, hogy túl nagy területet járnának be életük során, így nagy eséllyel fog az elkövetkező merülésekre magunkkal hurcolt békaemberek örömére szolgálni. Akiknek már nem kell majd rengeteget keresgélni őkelmét, hanem csak bemutathatjuk, mint valami mérges kis attrakciót.
Vagyis ha valami nem zabálja fel, (amire kiváló környezetbeolvadási képessége és fincsi kis gyilkos neurotoxinokat rejtő tüskéi miatt viszonylag kevés esély kínálkozik) vagy nem költözik oda a nagynénjéhez Dar es salaamba, akkor van egy rezidens stonefish-ünk a házizátonyon.
YEAH!
TÚLOLDAL 