Munkahelyünkön, KIZIMKAZIN ( a “kazi” találó módon, a magnóba illeszthető szalagos kazetta becézésén kívül, szuhaéli nyelven munkát jelent, de sajnos a kizi szó értelmére eddig még nem sikerült fényt derítenem.) a kikötőnek csak igen nagy jóindulattal nevezhető, horgonyzó terület mellett, ahonnan a delfinlátásra éhező turisták hordáit hordják ki a kis csónakok, mindig harsány madárricsaj fogad. Ez egyáltalán nem véletlen, ugyanis a partot övező, örökzöld zsúrlólevelű kazuárfák (Casuarina equisetifolia) hosszú levelei, ideális alapanyagul szolgálnak, az arany szövőmadarak (Ploceus subaureus) lakásépítési terveinek realizálásához.
A környező pálmákon csüngő-büngő kis gömböket is könnyen kókuszoknak vélheti az avatatlan szem, ugyanis ha valaki nem tudja, hogy az ízletes termések a pálmák törzse közelében nőnek a madárkák kerekded, barna fészkeit is annak nézheti, hiszen rengeteg lóg belőlük a szerteágazó levelek árnyékában.
A minden más földi vegetációt kiirtó sós viz tolerálására képes, növényvilág, ami itt jóformán a mangrovékre, kókuszokra és kazuárfélékre szorítkozik, elég szellős, ritkás zöldfelületet alkot, remek fészekrakó helyet kínálva a madárkáknak, amit a feltűnő színű kis verébalakúak rendre ki is használnak és szorgosan öltögetik egymásba a különböző fűféléket, pálmadarabokat és leveleket, egész kis pipilakótelepet kreálva a mesterien szőtt otthonokból.
Rikító, élénk sárga tollazatuk remek kontrasztot teremt a türkiz habokkal összeolvadó azúr horizonttal és szüntelen csivitelésük vidám hangulatot kölcsönöz az egész partvonalnak.
És persze megfelelő mennyiségű “szerencsehozó” madárszart generálnak az alattuk őgyelgő turista koponyákra.
TÚLOLDAL 