A bérleményünk főnéniéről, akit eddig is végtelenül antipatikusnak ismertünk meg, most kiderült, hogy egy valódi szarrágó vérgeci. Kitalálta, hogy húzzunk el a kecóból szilveszter napján, (kereshetünk albérletet a tomboló főszezon kellős közepén, amire kb.annyi eséllyel indulunk, mint egy Slayer koncert küzdőterén elhagyott kontaktlencse meglelésére). Az utolsó havi albérletpénz kicsengetése után rögtön közölte, hogy a kauciót az persze leshetjük, hiszen a kanapé amit a teraszon csúnyán kiszívott a nap, úgyis legalább 400€- jába fog kerülni. Arra a felvetésre, hogy ilyen ülőalkalmatosságot bármelyik second hand shopban 100 euróért utánad hajítanak fotelostul, csak azt reagálta, hogy csak nem gondoljuk, hogy majd egy-egy-egy ilyen “használt” bútort fog berakni a “nappalijába” (a nappali ebben az esetben egy ablaktalan sötét helységet jelent), hiszen ilyen kondíciókkal nem tudná kiadni az ingatlant. Mire mondtuk neki, hogy amikor ideköltöztünk akkor sem volt új a cucc, az a szoba nem egy nappali, ráadásul ha jól tudjuk nem is kell használtkanapés lakásba be nem költöző bérlőkkel vesződnie, hiszen a kisfia jön a helyünkre, ezenkívül lehetne kicsit megértőbb is ha már több mint 100.00 eurót fizettünk neki a két év leforgása alatt, ráadásul nem is volt ránk semmiféle panasz és természetes amortizáció is létezik a világon. Erre kikelt magából, hogy a fiának sem jó ám a másodkézből kanapé, az a helység márpedig nappali és különben is mindig olyan sokan voltak nálunk, pedig benne van a szerződésben hogy ez egy “kétszemélyes” lakás. Szóval a mi pénzünkön akar luxus szófát venni a csemetéjének és ehhez még vágjunk is jó képet.
Az egészet már jó előre kitervelhette és úgysem tudunk vele mit csinálni, úgyhogy kb. szívjuk a fogunkat és lekoccolunk innen amilyen gyorsan csak lehet!
TÚLOLDAL 