rengeteg címkéhez tartozó bejegyzések

brown

Sosem tudtam keveset főzni, ez persze kissebb probléma, ha van kivel megosztani, de így, hogy egyedül vagyok és még hűtőm sincs, ez a szokásom egyenesen vezet az elkerülhetetlen kerekkéváláshoz.
Kicsit irigykedem is a hipszterlegénykékre, akik beérik egy teljeskiőrlésű, gluténmentes kinoapufira karikázott fairtrade avokádó felével.
A napokban az is kiderült, hogy nem csak főzni, hanem sütni sem tudok kis menyiséget.
A főzésnél ugyan még fel lehet hozni mentségnek, hogy bizonyos élelmiszerek adott méretűek, nem tudsz venni negyed padlizsánt, fél paprikát vagy töredékrépát, szóval az összetevők számának növekedésével automatikusan növekszik az étel mennyisége is. (Tudom-tudom el lehet osztani ezeket is, csak ha nem vagy képes megfelelően eltárolni a maradékot, akkor gyorsan romlik, és a kukábaétel az nálam nem opció.)
A sütiknél ez elvileg egyszerűbb lenne, hisz arányosan csökkenthetők a menyiségek, de avval meg az a baj, hogy egy negyedtepsis húszdekás finomsággal ugyanúgy elmegy a fél napod és csatatérré változik a konyha, mintha egy egész regimentnek készítenél desszertet.
Nem vagyok egy ilyen sütisnagyi, talán az egyetlen édesség, amivel eddig nem vallottam eddig csúfos kudarcot, az a Brownie.
Azt viszont tökélyre fejlesztettem, roppanós tetejű, belül lágy, majdnem elcsöppenős, és kurvafinom.
A legutóbbi kísérletek sikerén felbuzdulva.
(Szupercsokis, Csilismákos, Áfonyás)
Most a pörkölt kesudiós, kókuszos, és kávés formulákkal próbálkoztam és bizony ezek is remekül sikerültek.
Az mondjuk eléggé elborzasztott, hogy ehhez és a legutóbbi kis sütögetéshez, pontosan dupla annyi cukrot használtam fel, mint amennyit az elmúlt egy év leforgása alatt összesen fogyasztottam. ( Sőt talán még többet, hisz a cukrosüvegem tartalmát elsősorban nem én tizedeltem, hanem jobbára a vendégeim kávéjába vándorolt.) Az elhízás veszélyét nagyjából leszarom, hisz egyrészt nem igazán kell tetszenem senkinek, másfelől pedig az elhúzódó vesztegzár nyomában tornyosuló gazdasági válság, várható ínsége úgyis elég jól égeti majd a zsírt. A gond inkább az, hogy nem a Langerhans szigetek mellett horgonyzom, és nincs extra inzulin sem a hajón, szóval ha mindkét tepsinyi barna aranyat felfalom, akkor félő, hogy míves dobostortáknak is becsületére váló vastagságú karamellpáncél fog rákeményedni az érfalaimra…

Címke , , ,

Rája, rája rengeteg

A pillangó ráják(Gymnura altavela) nagyon szép és érdekes “teremtmények”!

Ez főleg akkor szembetűnő, ha százszámra képviseltetik magukat egyetlen öbölben.

Lépten-nyomon, illetve leginkább úszva, de folyton beléjük botlasz a sekély vízben… néha tényleg lépten és botlasz, hiszen az óceán térdig érő részén is csak úgy illannak el a lábad alól, ráadásul az 1-1.5 méteres példányok.

Így augusztus táján szaporodási célból lepik meg ezt az egyetlen egy kis partszakaszt, valószínűleg ezért olyan idegesek ha az elmélyült homokban rejtőzködésüket megzavarva, simogatással bosszantják őket. Mesterei az álcázásnak, szürkésbarna márványoserezetű alapszínükön lévő apró sötét pettyeik szinte észrevehetetlenné teszik az aljzatban heverve, rejtőszínük hatékonyságát avval tetézik, hogy finoman beássák magukat, a bőrük árnyalatára kísértetiesen hasonlító, halott tengeri állatok mészvázának fehér morzsalékával és sötét vulkanikus törmelékkel vegyes, színes szürke homokba, kizárólag a lüktetve “pislogó” kopoltyúnyílásaik árulják el őket.

Mindössze ennyi látszik belőlük

gyönyörűek és villámgyorsak akár egy űrhajó…

Ahogy a talajról elrugaszkodó ” lepkék” sebesen tovalibbennek, fura formájuk és a hátukról lesodródó homok örvénylése azt az érzetet kelti mintha egy találatot kapott B-2-es bombázó után gomolygó füst pamacsait látnád…

Remélem élvezhetőek a felvételek ,ugyanis ez az első próbaútja a kis gopro-nak az Atlanti-Óceánban

Mivel elég közel fekszenek egymáshoz, sokszor csak egy példány körvonalait látod, csak ha közel úszol derül ki hogy 3-4 fekszik egymásra lógatott szárnyakkal. Egy óvatlan mozdulatra egymást is felzavarják, kisebb vízalatti homokvihart generálva köréd. ilyenkor apróbb forgalmi dugó is kialakulhat, mindenfelől ráják csapkodnak. Ma az egyik, egy az egyben lefejelte a maszkomat, miközben egy lassan tovavitorlázó társát követtem és ő éppen pont szembeúszott velem. Azért egy ilyen karambol persze nem túl veszélyes, hiszen még az ebédlőasztal méretű példányok testének  jelentős hányada is csak maximum 2-3 cm vastag lebernyeg, ami borzasztó izmos ugyan, de puha és furcsán sikamlós-selymes tapintású. Kecsesek és kicsit félelmetesek, bár ez utóbbi tulajdonságukat inkább a méretük és a tökéletességük ébreszti az emberben…

Lenyűgöző ennyi csodálatos lényt, egy helyen, ilyen koncentrációban látni.

Gyertek jövőre is rájáék!!!

Címke , , , ,