A mostanában egyre szaporodó késődélutáni gurulások alkalmával felfedeztem egy kiváló új gördülőhelyet. A felfedezés azért is érdekes mert nap mint nap arra járok el és eddig egyáltalán nem vettem észre, hogy minden további nélkül be lehet gördeszkázni a golfklub területére. Ahol is egy igen széles háromsávos tükörsima burkolatú lejtős versenypálya hívogatja az aszfaltszörfösöket, valamint pompásan gurulhatóak a kis golfautóknak fenntartott kis aszfaltutak is, amik keresztül kasul átszövik a golfpálya pálmákkal tűzdelt, helyi viszonylatban megdöbbentően zöld gyepszőnyegét. Ez utóbbiakról valószínűleg kurva gyorsan elzavarna a biztonsági szolgálat, ha észrevennék a behatolást, de amíg nem teszik, addig persze szabadon lehet próbálkozni. A pályával átellenes oldalon lévő, eddig el nem készült ingatlanokhoz kiépített logisztikai infrastruktúra hasonlóan jó a deszkázáshoz, azonban boldog-boldogtalan ide szaratja a kutyáját (nem mintha nem lenne itt egy szigetnyi szabad föld) és nem túl kellemes a sűrűn telepített excrementumok közti szlalomozás. Az út viszont pompásan példázza azt az építészeti mentalitást, ami különösen jellemző a helyi beruházásokra, (de valószínűleg máshol is így néz ki ha elfogy a pénz.) Pöpecül kivitelezett, közvilágítással ellátott, pálmasor szegélyezte aszfaltút, ami két, pontosan félig megépített körforgalomban végződik. Eddig és netovább, 180°-nyi körpálya megépítve, leaszfaltozva, járdázva, szegélykövezve aztán mintha elvágták volna, a környékben megszokott sárgásbarna kősivatagban folytatódik.
félkörforgalom

Cserébe csodálatos kilátás nyílik innen az óceánra,a kedvenc vízmelléki ipari létesítményemre a pajar-i cementgyárra és a mögé lebukó napkorongra…
