Kezdetben nem nagyon kedveltem ezt a kis, a kikötő hullámtörő fala miatt mesterségesen nyugodt, fekete homokos öblöt, a kicsit felkavarodott sekély vizével és a hozzá járó szemetelős “csácsóhaddal”. Mióta nem nagyon köt kötelesség vagy annak közelsége más partokhoz és a hullámok is elhagyták a délvidéket, egyre többet járok le ide vadászni, úszni, vagy csak úgy leöblíteni magamról a forróság miatt rámkövesedő verejték sópáncélját, napról napra jobban tetszik. A maszkot soha nem felejtem otthon és ha nem kavarják fel a vizet az áramlatok, csodaszépen látható milyen változatos élővilág lapul a víz alatt. Az idők során kiismertem az egész területet, minden kis zátonyt, sziklát, a bóják betonkoloncait, az elsüllyedt vitorlások tetemeit, kövek alatti zugokat. Tudom merre laknak a polipok, hol tanyáznak a nagyobb halak, stb. A minapi kis hőségriadó miatti mártózás során találkoztam a legnagyobb élőlénnyel, amit az eddig óceán felszíne alatt töltött idő alatt látnom sikerült. Egy rájával, ami nagyobb volt nálam. Véletlenül vettem csak észre, hisz teljesen be volt ásva az aljzatba, ugyan a körvonalai látszottak, de egyszerűen nem számítottam ilyen méretű lényre a közelemben. Szerencsére csak 3- 3,5 m-es mélységben feküdt, így egy levegővel(mondjuk többet nem is tudok venni) is sokáig nézegethettem és ő is egész kíváncsinak bizonyult. Világoskék szeme van, U-alakú pupillákkal!
Hagyta, hogy megsimogassam a búráját és egy helyben lebegett, lerázva magáról az álcázó homoktakarót, majd pár perc múltán lassan fodrozva a szárnyait elindult az öböl kijárata felé. Követtem, csodálatosan néz ki ahogy a fenék szintkülönbségei közt vitorlázik, anatómiája és mozgása teljesen idegen a felszínen tapasztalható állatok struktúrájától, így olyan mintha egy fura sci-fi-t néznél. Nagyon vicces módon alkalmazkodott az úszási sebességemhez, ha lassítottam ő is visszavett a tempóból, ha belehúztam ő is gyorsított… kurvajó, szinkronúszás egy hatalmas tövises rájával! Egy idő után már nem nagyon tudtam lépést tartani vele, mivel a mélység fokozódott ráadásul, kikötő torkolata felé vette az irányt, ahova kontraindikált bója nélkül beúszkálni, mivel a hajómotorok propellerei könnyűszerrel ledarálhatják a felelőtlen snorkelezők selymes kis koponyáját.
Ugyan nem volt nálam víz alatt is használható fényképezőgép (mivel nincs is olyanunk) de az interneten találtam egy képet, ami nagyon hasonlít az öbölben talált szárnyas cimborára…
TÚLOLDAL 