TÚLOLDAL

Van autó, remek, el is indultunk beszerezni a hiányzó cuccokat. Gondoltuk egyszerű lesz, hát kurvára nem volt az. Ahhoz képest, hogy nem állt szándékunkban fúziós reaktort építeni, csupán egy totál mezei villanyszerelést szerettünk volna profin megoldani, és ehhez összeszedni olyan elemi dolgokat, mint: vezeték, kábelsaru, wago, kapcsoló satöbbi, egy komplett kis tortúra volt a beszerzőkörút
Mindezeket, normális esetben egy teljesen szimpla barkácsboltban vagy egy lakossági elektromos szerelvényeket árusító boltban be lehet szerezni.
Na de persze nem Kanárián, itt ugyanis ahhoz, hogy majdnem minden egyben legyen, két, magát professzionálisnak nevező elektromos szaküzletben, négy ferreteriában, egy gigantikus barkácsáruházban, és másik három világítástechnikai boltban sikerült összeszedni, majdnem egy teljes nap leforgása alatt és talán mondanom sem kell, hogy így is kellett kompromisszumot kötni gazdagon. Ezek az üzletek természetesen a sziget különböző, egymástól a lehető legnagyobb távolságban lévő pontjain helyezkednek el és a nyitvatartásuk még a teljesen átlagos, egy órától négyig tartó sziesztán kívül is meglehetősen rapszódikus. Ez utóbbi miatt majdnem kétszer kellett körbejárnunk az egész kibaszott földdarabot, oda vissza-oda vissza. Szerencsétlen Simonnak kishíján felmondta az idegrendszere a szolgálatot, annyira febaszta a helyi boltok árukészletének teljesen amatőr összeállítása. Szokásához híven, hosszan és részletesen ecsetelte, hogy miként irtaná ki az összes pokolravaló, szarmajszoló, alkalmatlan, kontár idiótát a felmenőikkel együtt, lehetőleg több generációra visszamenőleg, és persze rendkívül különös kegyetlenséggel.
Természetesen engem is bosszantott a hosszúra nyúlt és baromi bonyolult, sok esetben sikertelen anyagvásárlás, de én, az igazi harmadik világban eltöltött idő alatt, sikeresen elsajátítottam a “Nikák” azon képességét, miszerint a körülmények tökéletlensége ellenére is örülni lehet annak, hogy egyáltalán vannak körülmények.
Ott például a lehetetlennel lett volna egyenértékű, az itt keservesen, de végül valahogy, így-úgy mégis összeszedett apróságok megszerzése.