motor címkéhez tartozó bejegyzések

Nagygenerál

Ha az ember kivan mint a szar, akkor a legjobb amit tehet, ha elfoglalja magát valami hasznos, vagy legalábbis annak tűnő dologgal, ha mindez pont egybeesik avval, hogy a hajómotorja is kivan, mint a szar, akkor nem olyan nehéz megtalálni, a figyelmet gyakorlati dolgokra irányító terápiás elfoglaltságot.
Közeleg a tél, ami nem csupán a délvidék, skandináv zombik általi intervencióját jelenti, de bármikor megérkezhetnek a dél-délnyugat felől ilyenkor szokásos időjárási ramazurik, és ha azok itt találnak engem, működő motor és használható vitorlák nélkül, akkor könnyűszerrel meg tudom növelni az anyagi természetű veszteségeimet, és a jelenlegi, stabilnak a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető lelkiállapotomat, megtámogathatom többek között a hajótörött-hajléktalanlét mérsékelten óhajtott kihívásaival.
Ennélfogva, becézhetjük akár kiemelten fontosnak is a feladat mielőbbi megoldását.
Tulajdonképp már egy hete itt fekszik az egész cucc szétszerelve körülöttem, akár egy nagy, ijesztően sok elemből álló, olajos fémépítő puzzle.
Eggyütt tudok érezni vele, én is darabokban heverek.
A különbség csak annyi, hogy rajtam kevésbé látszik, őt meg, még meg lehet szerelni.
Nagyjából elkaptam az utolsó “huszonnégy órát” amin belül még érdemes evvel a hajtóművel foglalkozni, hiszen az elektrolitikus korrózió nagyon keményen megcsinálta a kihajtás alumíniumtestét. Ha nem lépek gyorsan, az egészet felfalja az enyészet a picsába.


A valamikori festék pikkelyekben mállott le róla szinte magától, vagyis az aláafészkelődött alumíniumsók szépen lefeszítették, védelem nélkül az aluminium hevesen reagál az agresszív környezettel, aminek nyomán helyre kis kráterek maródtak a felületébe, sok helyen annyira elvékonyodott az anyag, hogy a folytonossági hiányok mélysége meghaladta a burkolat vastagságát, így apró patkányrágásra emlékeztető lukak ásítottak szerte a motorcsizmán.

jól megrohadva
A tiszta felületen jól látszik az elemek által végzett rombolás…
liki
luki


Szerencsére ezeknek a kis lőréseknek egyike sem olyan zónában keletkezett, ahol olaj lenne mögötte, ezért még meg lehet menteni, és legalább nem kellett zsírmentesítő fürdőbe áztatni, elég volt a helyi pucolás. A szétszedést nagyban nehezítette, hogy egyes csavarok, szinte teljesen eggyéváltak a motorburkolattal, és kitekeredés helyett, inkább beleszakadtak a régen alumíniumoxiddá változott menetbe, ezeket ugye szépen ki kellett fúrni a helyükről. A rendelkezésemre álló aksis játékszert sajnos még messziről, sötétben is nehéz összekeverni egy stabil oszlopos fúróval. Ráadásul a zárványként rossz helyre rekedt inoxcsavarok pár rokwellel keményebbek is az őket körülölelő könnyűfémnél és a bárka imbolygása sem segíti elő a precíz munkavégzést. Egy szó mint száz, volt vele ipari szopás bőven. A maradványfesték, ami nem hámlott le magától, az viszont meglehetősen ragaszkodónak mutatkozott, mind a drótkefe, mind a dörzspapír támadásaival szemben.
Három napom ment rá, mire a szétszerelt elmek végre elnyerték a fiatal robotok testének fémtiszta csillogását. Kár hogy a timany reaktív természetéből kifolyólag nem képes ilyen maradni, ez a szikrázó metálszín elég vagányul mutatna Albatros hátulján.
A kitartó csiszolás felfedte az összes apróságot, ami javításra szorul, és bizony sokkal több volt belőle, mint ahogy első ránézésre tűnt.
Hála a manapság elérhető ( Persze nem itt a szigeten.) modern matériáknak, és persze a műgyantázással töltött évek rutinjának, a felület megint sima, folyamatos és hézagmentes.

Szépen kipótolva…

Festés után olyan lesz mint újkorában. (Öröm, hogy mégiscsak létezik olyan kétkomponensű dolog, amivel tudok bánni, kár, hogy ez az emberi kapcsolatok összetevőivel nem megy ilyen egyszerűen, hogy csak gondosan összekevered, megszilárdul, aztán olyan marad örökre.)


Az alapozást az utóbbi napokban meghiúsították az időjárási viszontagságok, vagyis az erős déli szél, ami nem támogatja különösebben a szórófestékek akkurátus célbajuttatását, cserébe az egész hajó szürkére ködölését meg összemaszatolását nagyon.
A meteorológiai meglepetések mellett, a munkavégzés lendületét némiképp megakasztotta, az a távolsági hívásban lerendezett szakítás, ami az elmúlt tíz évemet meghatározó kapcsolat záróakkordjának bizonyult. (Jöhetett volna akár SMS ben is, a mai felgyorsult világban kinek van ideje efféle jelentéktelenségekkel foglalkozni, mint az emberek érzései.)
Sajnos, a köztudottan csekély problémamegoldási potenciállal kecsegtető, ám ilyen esetekben mégis sűrűn alkalmazott férfistratégia, vagyis az elegendőt jelentős mértékben meghaladó menyiségű alkohol, és egyéb tudatmódosító szerek, rövid idő alatti szervezetbe juttatásával való elmenekülnipróbálás, és az ezt követő, a richter skála magasabb grádicsait ostromló másnaposság, ugyancsak betársult a motorgenerál befejezésének elodázásához vezető tényezők csoportjába.

Most viszont itt vagyok megint, és csinálom. Kemény vagyok mint a kruppacél!

A keménység látszatát némiképp errodálni látszanak ugyan, a nememhez társított genderelvárásokkal szembemenő könnypatakok, amik továbbra is csillapíthatatlanul táplálódnak a ping-ponglabda méretűre dagadt véreres látószerveim zugaiból, de egyszerűen nem hagyhatom, hogy maga alá gyűrjön ez a veszteség, és totál megbénítsa az életem.
Ha megszüntetni nem is áll módomban őket, azért a lehetőségekhez mérten igyekszem ignorálni a szervezetem emocionális terhelésének mellékhatásaként jelentkező, mentális és fizikai tüneteket.
Ez a próbálkozás, külső szemlélők számára, akár még komikusnak is tűnhetne, persze nem tűnik, ugyanis nincsenek olyanok…
Egyedül vagyok, mint a Voyager1.

Az ilyen melegben, festéshez általában igénybe vett “terrorista” maskara – ami a porvédelmen kívül, leginkább azt a célt szolgálja, hogy az arcomon és méretes homlokom pusztaságán gyöngyöző izzadságcseppek, ne tudjanak a frissen kezelt felületre gördülni – sajnálatos módon, könnyek ellen kevésbé hatékony.
A trikóból rittyentett al-amira, ugyanis, nem nagyon fedi a szemet, aminek mondjuk elég nyilvánvaló, praktikus okai vannak.
A vakon festékszórózás hatékonysága tudniillik annyira elenyésző, hogy annál még a sósvízzel összepettyezett felület is lényegesen jobban produkál.
A napszemüveg kézenfekvő megoldásnak tűnik, hisz a vizuális kontroll megtartása mellet, úgy ahogy felfogja a nemkívánt nedvességet is. A bökkenő csak annyi vele, hogy a szomorúságindikáló folyadék hozama jelenleg nagyban túltesz a hőháztartásom optimalizálása érdekében alkalmazott nedvek mennyiségén, ezért hipp-hopp feltölti a szemüveg lencséi és a keret között lévő medencét és a legapróbb mozdulatra, egyben ömlik rá a frissen felhordott festékre. Arról nem beszélve, hogy ez, a szemüveg optikai tulajdonságait az esőben motorozáskor tapasztalható viszonyokhoz teszi hasonlatossá, szóval az egészet megbaszta a kutya…

Úsztam egyet, remélve, attól lenyugszom egy kicsit…

A lélegzetvétel rángatózó hektikusságára valóban kedvező hatással van a hűvös óceán, de a könnycsatornák vezérlése úgytűnik végleg meghibásodott, vagy átkapcsolt légtelenítő üzemmódra, és addig nem hajlandó leállni, amíg ki nem préseli a szememen keresztül, a szervezetem összes elfekvő vízkészletét.
Ez a depressziónak egy egészen speciális stádiuma, amikor hiába fonja az emésztő bánat, fojtogató markát a torkod köré, mégis kuncogni kényszerülsz a szervezeted ostoba biorobotságán. Csak záporoznak a könnyeim, ahogy a szándékosan eltúlzott japán animefilmek szökőkútszemű mangakaraktereinek szokott.
Ez sajnos, nem csak az agyamat marja lukacsosra, mint áldozati anódot a kóboráram, de úgy tűnik, közvetetten is képes elrontani a dolgokat.

Itt van például ez a hülye motorgenerál, legalább hatszor kellett, bizonyos területekről visszacsiszoljam a felázott festéket, a konstans pityogás miatt. A tablet meg, amit általában írásra használtam, egyszerűen elfüstölt, ugyanis egy előző balesetben kicsit bepókhálósodott a tévéje, én meg, nem igazán vettem figyelembe, hogy a törött képernyőt behálózó repedések sajnos gyorsan bevezetik a vizet a készülék belsejébe, így mondhatni, akaratom ellenére tönkrezokogtam a cuccot.
Lehet, hogy nyertem egy teljesen haszontalan szuperképességet, és én lehetek majd CAPTAIN CRY, esetleg DR. TEARS a vízágyúszemű, vagy maga a SADMAN.
Bár sokkal jobban örülnék neki, ha inkább abbamaradna ez az egész szar, hiszen egyrészt ez a készség amúgy sem kecsegtet túl nagy karrierlehetőségekkel a supervillain iparban, másrészt pedig, meg fogok tőle tébolyodni rövidúton.

Még a szétszedés is inkább egy nehezebb műtétre emlékeztetett… itt még a működő tableten követett tervrajzok útmutatása alapján.
A motorblokkot mintha csak egy szeméttelepről guberáltam volna…
Ez már a motorblokkwellness utolsó stádima amikor a külseje is újjászületik…
Főbb elemek összeszerelve lealapozva várják a festést…
Végül minden a helyére kerül.

Egyébként egészen meg vagyok magammal elégedve, hisz, akár szűkölhetnék is az ágy alatt a fájdalomtól összekuporodva – amely magatartásra sajnos erősen hajlamosít a személyiségem – ehelyett, mindenféle technikai képesítés hiányában, bárminemű külső segítség nélkül, akkurátusan atomjaira szedtem egy egész hajómotort(!) Egy imbolygó hajón, egyenként megtisztítottam, lecsiszoltam, kijavítottam, lealapoztam, lefestettem, kicseréltem, korroziómentesítettem, bezsíroztam több mint nyolcszáz alkatrészt, majd az egészet sikerült úgy összeraknom, hogy nem, hogy nem maradt hátra egy egész marék, beépítetlen szerkezeti elem, de még egy fia csavarkát sem felejtettem ki a feszes kompozícióból.
Valamint, végül, de nem utolsó sorban persze, a motor, amellett, hogy megmenekült a sósvízben feloldódástól, és a roncstelepi szefót idéző megjelenést is sikerült pofásra cserélni, még remekül működik is. Első rántásra indul, és megújult, tiszta alkatrészeivel úgy ciripel, mintha most hozták volna ki a gyárból.
Bárcsak a saját szerkezeti integritásomat is ilyen könnyűszerrel vissza lehetne állítani.

(Az utóbbi bekezdés, fontos részét képezi a terápiának, ugyanis felírtam magamnak receptre, hogy próbáljak meg minden egórestaurálásra akár csak halványan is alkalmas apróságon lelkendezni, pozitívumokat sulykolni, hátha véletlenül magam is elhiszem.)

A végleges külcsínyt, leginkább azok az elvárások, határozták meg, amelyeket a környezet mostoha körülményeivel szemben való ellenállás igénye szült, így az esztétikum ezúttal másodrendű szemponttá degradálódott.
A szükséges paramétereknek megfelelő festékből, helyben csak olyan szín volt elérhető, aminek köszönhetően az egész masina olyan hangulatot áraszt, mintha azt, a galaktikus birodalom halálcsillagán szolgáló elit alakulatok egyik raktárából zsákmányolta volna a felkelők szövetsége. Mostmár legalább tudom, hogy ezt az árnyalatot hívja a hajósszleng Yanmar grey-nek.

(Ennek a sötét oldalt idéző benyomásnak hatására gyorsan kiegészítettem a dizájnt egy kis eyecandy-vel, amin majd mosolyoghatnak a geekek, ha nagyon közel hajóznának hozzám.)

Címke , , , , ,

Namosttemplom

Eddig semmi okom nem volt panaszra munkaügyben, de jelenleg nem mondhatnám, hogy izzanak a vonalak a dive centerek hívásaitól…
Ez egyfelől szarügy, mert nem keresek pénzt, másrészt viszont van időm felkutatni a kegyhelyeket, amikkel tegnap a GPS nem boldogult valami fényesen.
Ma már okosabban indultam neki a dolognak, vagyis szereztem a környező, szabadidős elfoglaltság díler, utazási irodák egyikéből, egy repitérképet, és láss csodát, az évszázadok próbáját kiállt, papíralapú navigáció, ezúttal is hozta a formáját, és kifogástalanul elkalauzolt a kívánt helyekre. Az első célpont a Wat Lak Kaen kolostor és buddhatemplom, volt, ami több mint 20 szerzetes otthona, a Ban Lak Kaen közösség szolgálatában. Nem csoda, hogy a múltkor nem találtam meg, ugyanis a google, egy olyan csapásra fordított rá, ami nagyjából 3 kilométerrel előbb kanyarodik le a főútról, mint ahol a szentély valóban tartózkodik.
A legmeglepőbb, és egyben kicsit ijesztő dolog amivel szembesültem, rögtön a díszes kapun való belépés után, az a hadsereg intenzív jelenléte volt a helyszínen.

DSCN7404

Freeky stuff

DSCN7393

Viseljetek inkább MIXTAR papucsot

Nem igazán értettem mi a jelentősége a templom gyepére felállított hat darab masszív légvédelmi lövegnek, a köréjük feszített drótakadálynak meg a bambuszlevelekből fabrikált, terepszínű indiánjelmezt viselő marcona katonáknak.

 

DSCN7412DSCN7355Mindenesetre a fegyvereikkel ide-oda masírozó honvédek és az elefántszobrokat virágfüzérrel díszítgető, narancsmezes szerzetesek vibráló kontrasztja, piros abszurd fokozatra állította szürreálmétert.DSCN7366A háromszintes tető alatt található az ubosot, vagyis a szent helyek legszentebbike, a szuperszent imaterem, ahol a legnagyobb legbuddhább buddha szobra áll.

DSCN7379

A szentély spalettás ablakait a Ramayana jelenetei díszítik, végig is fotóztam mind a tízet, ha már az odabent rejtőző csoda Buddhát nem állt módomban megtekinteni.

DSCN7354Itt szentelik fel az új szerzeteseket, és az imák is bizonyára jobban meghallgattatnak itt, mert a sok arany girlandtól tutira jobb a szakrális térerő, és a három fedél remekül árnyékolja a zavaró spirituális rezgéseket, amik esetleg interferálnának a koronacsakra kiáramlásával, így sokkal tisztábban fogható a jel az asztrálsíkról…
A nagytemplom mögött éldegélnek a szerzetesek.
Kedves kis bungalókban szöszmötölgetnek virágdíszes állatszobrok, és a szoborról virágdíszt fogyasztó húsvér állatok között.

DSCN7385

Megnyúlt arcú erdei rajzfilm szerzetes, lábánál a hétvégi ünneplős fizimiskájával

DSCN7383

Lekonyult szarvú vizibivaly, ladyboynak öltöztetett Buddha szoborral

DSCN7389

Virágfüzéres Jumbó, Röfi és az elmaradhatatlan baromfi


DSCN7387

Varacskosék, sérült fülű ifjú malackával

 

Óriáscsirke és óriáskakas

DSCN7397

Szörny, oltári kutyákkal

DSCN7380

Rém/rémek

DSCN7401

Másikrém

DSCN7399

Virágzóhátú sárkánygyík hibridet öntöző langyiBuddha és a törpetáncosok

DSCN7361A többi épület, közösségi összejövetelek helyszínéül szolgál, vagy alacsonyabb rendfokozatú szentségek lakják, a kert gyepszőnyegét pedig, úgy néz ki, hangulatos kis repülőgép vadászatokra tartják fenn…

A következő műsorszám a Wat Phanat Nikhom kolostor, ami viszont valahol a dzsungel mélyén rejtőzik. Miközben különböző jelöletlen erdei ösvényeken berregtem, az épületegyüttest keresve, az eső kisvártatva szakadni kezdett. Ez azon kívül, hogy szabálytalan, hiszen elvileg most van a száraz évszak, pillanatok leforgása alatt intenzív bőrigázást eredményezett, és sajnos a jelöletlen földutakat, jelöletlen mocsárrá alakította.
A zuhé kicsit felkészületlenül ért, ugyanis, nem rendeltem extra terepgumit a robogódílertől, így a szép sima virslikerekek kedélyesen siklottak a sárban jobbra-balra, és sárhányó ide vagy oda, mocskosul összevaracskoltak mindent a környezetemben. Bár ahhoz képest, hogy a járgányt nem off-road körülményekre tervezték egész jól helytállt a nehéz körülmények között, és csodával határos módon egyszer sem hempergőztünk meg a dagonyában.
Némi sárdagasztás után megérkeztem az aszfaltútra, amin olyan kátyúk voltak, hogy jóval tengely fölé süllyedt a kis robi, a bennük összegyűlt méretes pocsolyákban, de legalább szépen le lett mosva róla az erdőben begyűjtött dágvány.
A kolostor környéke, némiképp emlékeztetett egy építési területre, ugyanis a főtemplom egyenlőre félkész és felszentelésre vár, elég mutatós kis fehér kulipintyó egyébként, és ennek a bejáratát is remek szörnyek őrzik.

DCIM100GOPRO

DCIM100GOPROŐk a kedvenceim, hogy sárkányok vagy nagák, esetleg krumpliorrú hüllőfajzatok, akik sokfogú tarajoskígyókat hánynak ki éppen ,azt sajnos nem tudom pontosan megítélni, mindenesetre a jó Honda bukósisak megvéd a rettentő pofákból kimeredő agyarak fenyegetésétől.DCIM100GOPRO

DCIM100GOPRO

Buddhista alien

DCIM100GOPRO
Mint azt sikerült megtudnom, a templom felszentelését megelőzően el kell helyezni a föld alá kilenc, Luk Nimitnek nevezett kőgolyót, ezeknek pontosan kilenc, Luk-nak is nevezhető lukat, vagy más néven gödröt kell ásni, a szentély minden égtáj felőli oldalán egyet-egyet, majd a biztonság kedvéért, mindegyik közé egy másikat, a kilencediket pedig a leendő Buddha szobor feneke alá. Ha evvel megvagyunk, akkor különböző bonyolult rítusok lefolytatása után bedobáljuk a Luk Nimiteket a verembe, behantoljuk, majd úgynevezett Bai sema-köveket, vagyis bodhi fa levél alakú köveket teszünk fölébük (A kilencediknek nem, a fölé Buddhát illik rakni.) és már kész is van az ásottgolyókkal övezett, laposkővel jelzett, csuda szinti-szent varázsterületünk.

DCIM100GOPRO

Szputnyik kiállítás, avagy a kilenc “Luk Nimit” állványon várja az elföldelést

A szerzetesek itt kicsit düledező sorházakban laknak, és az imahelyen kívül van még két nagyobb csarnok és egy kerengő, minden napra egy Buddhával.

DSCN7430b

Hétfő a sok pénzt szereti

DCIM100GOPRO

Kedd a sűrű cukros narancsszörpöt

DCIM100GOPRO

Szombat a virágokat kedveli

DCIM100GOPRO

Vasárnap meg rögtön három röviddel kezdi a napot, attól olyan őszinte a mosolya

Valamint egy kínai szentélyre emlékeztető vörös falú bódé, széles állkapcsú feka királyokkal, karóba tűzött gazdátlan fejekkel, és három pufók operett vitézzel

DSCN7436

Ehhez a China sztilóhoz természetesen dukál, egy világítószemű, tarka konfekciósárkány is.DSCN7433

A vörös épület mellett ugyancsak találtam egy kis robbantóházat, ami színben kiválóan harmonizált a bódé hangulatával de ennek most nem termeszvár, hanem inkább a beöntésekhez használatos körtefecskendő alakja volt.DSCN7435

A Mai napba besűríthető utolsó látványosság a Khuelkhak templomegyüttes, ami éppen a látogatásom alkalmával tartotta a nagyszabású felszentelőünnepségét.
Rengeteg ember tülekedett, kígyózó sorokban vásárolták a virágokat és egyéb áldozati ajándékok özönét. Arany és ezüst falevelekre írtak kívánságokat és némi készpénz kíséretében az erre kialakított fákra tűzték, és persze hömpölygött a vásári forgatag, mindenféle földi jót kínálva, a ceremónia résztvevőinek. Ha előbb tudom, hogy itt ekkora buli van, bizonyára ezt a programot vettem volna a többi elé. Hiszen így alig másfél órácskám maradt a gépjármű visszaszolgáltatásának határidejéig. A templomegyüttes igen kiterjedtnek tűnt telis tele kis füstölőkkel telerakott fabódékkal, mindegyikben egy aranyban fürdetett szerzetes kuporgott
Két kisebb szentélyt látogattam meg a monstre ubosot megtekintése előtt, az egyikben elég marcona feketére mázolt figurák ijesztgettek különféle éles-hegyes fegyverekkel. Volt egy girhes fehér is közöttük, de azért neki is jutott egy sarló.

DCIM100GOPRO

A másikban hárman üldögéltek csendesen, gondosan bearanyozva, rájuk két elefánt és egy pár szép zöld gyíkrém vigyázott.
DCIM100GOPRODCIM100GOPRO

A fő attrakció a központi templom, ami körül jól megfigyelhető a golyószentelés folyamata. Az állványra lógatott aranyszín ferrerro-kat előszöris vastagon beborítják a hívek aprópénzzel (Hogy az érmék megmaradjanak a gömbfelületen kis zsírosbödönöket készítettek a vermek mellé, amiben a manit megforgatva eredményesen lehet felmatricázni a  Luk Nimiteket.) Ami meg lepotyog, abból vesznek cigit a szerzetesek.

DCIM100GOPRO

20180123_162938_Richtone(HDR)

Pénztfialó aranyhere

DCIM100GOPRO

Vannak akik egész köteg pénzgirlandot ajánlanak a templom üdvéért

DCIM100GOPRO

A szentély messziről

Ezt a szentházat nem akárkik őrizték ám, hanem nyolc kötelességtudó Yaksha a Ramayana, sztori, rosszarcú, de általában barátságos démon óriásai. (belőlük egyébként tizenkettő kellene legyen, de a másik négy biztos szabadságra ment, van egy másik security cég foglalkoztatja)

Szép sorban…

20180123_162857_Richtone(HDR)

THOSAKAN

20180123_162908_Richtone(HDR)

SAHATSADEDECHA

20180123_163206_Richtone(HDR)

TASAKEEREETON

20180123_163233_Richtone(HDR)

TASAKEEREEVAN

20180123_163340_Richtone(HDR)

VIROONHOK

20180123_163354_Richtone(HDR)

MONGKONKAN

20180123_163518_Richtone(HDR)

USSAKANMARA

20180123_163538_Richtone(HDR)

JAKKAWAT

(Egyébként úgy tűnik nem voltak elég szemfüles kapuőrök, mert az utolsó kép tanulsága szerint egy sith lovag mégiscsak átcsusszant az ellenőrzésen és odabent az imateremben randalírozik…)
A lenyűgöző faragások és rengeteg dísz bűvöletében kicsit megéheztem és a vurstli forgatagában hemzsegő mindenféle árusok portékája felé vettem az irányt.

DCIM100GOPRO

pondróbutik

A néni remek férgeket árult, nem akartam kimérve fogyasztani, hiszen nem vagyok tapasztalt csáprágó rágó, így nem tudom melyik rovátkolt barom az, amelyik az ízlésemnek leginkább megfelel. Még ha tudnék is Thai-ul tanácsot kérni, biztosan nem érteném a választ, így bevetve a feketeöves activity tudásomat, megpróbáltam elmutogatni, hogy szeretnék a különféle ízeltlábúakból ízelítőként egy-egy darabot. Az asszonyság gyorsan megértette mit szeretnék és összeállított nekem egy bőségtálat, vagyis kaptam mind a tíz féle élőlényből kóstolót. Ebből négy volt lárvastádiumban, volt vékony kukac, vastag pajor, duci hernyó, és egy közepes csimasz, amit sok zöld csilivel sütöttek együtt, ezek jobbára puhák, egyet roppan a külsejük aztán belülről krémesek, a kifejlett rovarok ropogósabbak és leginkább a jól átsütött gesztenyére emlékeztetne az ízük ha nem lennének lime-al és csilivel gazdagon bedolgozva. A nagyobb méretű sáskaszerűségek kicsit recsegősebbek, de szerencsére jól átsütik őket így könnyedén elrágható a kitinpáncél és a lábacskák sem akadnak nagyon az ember nyelőcsövébe.
Ezt az élményt követően azt hiszem, már felesleges is lenne reklamálni, ha esetleg csótányt találnék a padthai-omban.

DCIM100GOPRO

Rengeteg színes azonosítatlan pálcikásfood

A sok karóbahúzott élelmiszer közül ezt az üstdobverő buzogányt találtam a leghívogatóbbnak. A kis hölgy pedig azt állította róla hogy ez a Thai hotdog.

DCIM100GOPRO

DCIM100GOPROGyorsan be is gyömöszöltem az arcomba, a külső burkolat édeskés tészta, több rétegben egymásra sütve, majd ha egy kicsit beljebb rágod magad a gölödinbe, akkor kiderül, hogy valóban hotdognak szánták, hiszen egy kicsi, furcsa ízű, élénk rózsaszínes árnyalatú hús származék trónol a közepében.
Nem kaptam hozzá mustárt…
Lassan megszokom azt is, hogy, ami éppen nem csíp, mint a rosseb, az édes, akár a mézes baklava koncentrátum sok szacharinnal.
Persze önmagában az, hogy valami tele van cukorral, még egyáltalán nem garancia arra, hogy nem tartalmaz nagy menyiségben csilit is. Mint például ez a perverz kis rágcsa.
Ami barackaromás cukorba forgatott csilis tamarind.20180123_195357_Richtone(HDR)

Azt, hogy a kis finomság szét fogja marni a pofádat, már rá sem írják, hiszen a csili az szériatartozék szinte mindenben, ezenkívül, a rajta lévő cukormenyiségtől egyből elhervadnak a fogaid, és két extra löket inzulint is érdemes beverni hozzá ha nem akarod, hogy a vércukor belekaramelizálódjon a szivedbe.
A fura vacsorát követően szélsebesen akartam visszairamodni a szálláshelyünkre, de a nagy sietségemet lelassította egy kis útlezárással egybekötött dzsungelrendszabályozás. Ideiglenesen egyirányúsították a forgalmat, mert kellett a hely az óriásdarunak.
Errefelé ugyanis kattanásig kell kitolni a katobergert, ha le kell szerelni az elkóborolt cicádat a fatetejéről, vagy meg akarod metszeni a helyi fásszárúak lombkoronáját.
20180123_140922_Richtone(HDR)

Címke , , , , ,

Bad luck

A legutóbbi alkalommal mikor Puertorico-ból épp visszatértünk a jól bejáratott horgonyhelyünkre, az egész bahia fullon volt hajókkal, így csak oda tudtam dobni a vasmacskát ahol az öböl alját vastagon borítják a remek vulkanikus képződmények,
ráadásul alig engedhettem láncot ha nem akartam másik bárkákkal összeütközésbe kerülni. Ez persze nem túl jó, mert így a sziklába kapaszkodó horgony nem tud mozdulni még nagyobb erőhatás esetén sem és a feszes rövid lánc kevésbé képes csillapítani a hajóra nehezedő terhelést. Ahogy az lenni szokott ilyen esetben mindig feltámad a szél és hullámokat is kapunk.
Ezt a remek kis estét  két horgonykötelem és egy rugós feszültségcsillapítóm bánta valamint a nagy rángatózásban megrepedt az a rozsdamentes platni is ami az árboc előremerevítő drótsodronyát tartja.
Ma nagy nehezen sikerült ledílelni a marcona halászok legsegítőkészebb hegesztőjével, hogy időt szakítson a sérült alkatrész megjavítására.
Mami látogatása alatt egy hétig szinte meg sem mozdult a levegő, de amikor Jay segítségével elkezdtük leszerelni az árbocmerevítőket egy pillanat alatt fellőtt az anemométer mutatója 18 csomóig és a hozzá tartozó északnyugati hullámok is ostromolni kezdték az öblöt.
Szerencsére még időben sikerült visszafeszíteni a sodronyokat mielőtt az árbocom átment volna vízszintesbe. Valahogy kicsit ránkjár a rúd mostanában.
Arról nem is beszélve, hogy jelenleg a dingimotor is a hajó hátuljában fekszik, persze ezt akár szerencsének is fel lehet fogni ugyanis az öböl mélyén is pihenhetne.
Legutóbb ugyanis mikor Hajni vásárolni indult a motort a csónakhoz rögzítő acélbasz egyszerűen kettétört és mister Yamamoto belebucskázott az óceánba. Az egyetlen dolog ami megakadályozta a végleges elsüllyedésben a benzinvezeték, ami a frissen vásárolt luxustermék, vagyis a 12 literes külső üzemanyagtartályról indulva csatlakozik a motorhoz.
Némi víztelenítés és atomjairaszedés után újra működésre bírtam a befürdött erőforrást de a beletört fémdarabot egyenlőre semmilyen eszközzel nem tudtam kiberhelni belőle szóval azt is ki kell vigyem valami szakihoz akinek van valami erős oszlopos fúrója amivel talán lehetséges eltávolítani.

Na ilyenek vannak…

Címke , , , ,

MOTORACER

A motorszerelő figura nagysokára elballagott a hajónkig, és egy kis molyolás után kiderítette, hogy a helyszínen nem képes megoldást találni a problémára. Azóta egy egészen bizarr performansszal szórakoztatjuk a kikötő népét, vagyis leszereljük a külmotort, meg a dingi jelenleg mély hallgatásba burkolózó meghajtó egységét is, és ide-oda hurcolásszuk a hajó és a szárazdokk javítóműhelye között.
A karburátor kitisztítása az új benzinszűrő és a gyertyacsere ugyan megoldotta a folytonos leállás szituációt. Azonban, miután már nemtudom hanyadszorra sétáltattuk meg, és szereltük fel, újra és újra a motorokat, kiderült, hogy a hűtés is teljesen bekrepált. Még egy kör sasszézás után (a ponton lakói kicsit értetetlen arccal szemlélik, amint napjában többször, fújtatva elbaktatunk előttük, a könnyűnek egyáltalán nem nevezhető berendezésekkel) arra is rá kellett jönnünk, hogy a vízhűtés technikai problémáit nem lehet egy egyszerű, pár eurós, kis gumipropellerrel megoldani. Ugyanis a kis alumíniumkazetta, amiben a szivattyúlapát hivatott pörögni, totálisan tésztaszűrővé van rohadva, így hiába is cseréljük le azt a kaucsukbiszbaszt, a víz sehogyan sem fog feljutni a blokkig, a hengerek hőmérsékletének csillapítására. A szerelő felajánlotta, hogy ideiglenesen meghekkeli a beteg alkatrészt, avval talán elmegyünk Mogánig, ahol a szárazdokkban lesz időnk kivárni, míg a fent említett motordarab megérkezik (Gondolom mondanom sem kell, hogy nincsen TOHATSU szerviz a szigeten.)
Így egyenlőre a Pasítói külmotoros körmenetnek vége szakadt és holnap elhúzzuk a csíkot ebből a marinából.

Címke , ,

verdák

A szigeten nincs túl sok gépjármű, mint ahogy nagy távolságok sincsenek, a személyautók nagy része taxi, azok is leginkább KIA vagy Chevrolet apróságok, kupék, úgynevezett városi autók város nélkül, persze itt inkább a gazdaságosság mint a parkolás megkönnyítése a cél, valamint gondolom az hogy ezekből egybe felfér vagy 20 darab a kompra. Akad persze közöttük egy két sedan, de olyat csak a tehetősebbek használnak taxizásra. A gazdagok fényes terepjárókat vezetnek, ki tudja miért, hiszen az ő házaik a dzsungeltől távol, mindig a kövesút mellett foglalnak helyet, úgy néz ki az ilyesmi itt is státusszimbólum. Vannak  munkagépek és teherautók sőt még egy busz is, amivel a gyerekeket hordják iskolába és a tanítás után kb. menetrend szerinti járatként megy körbe körbe a szigeten. A legnépszerűbbek mégis a motorkerékpárok és robogók, bringából is akad pár, de szinte mindegyik annyira leharcolt járgány mint a mieink, amiket kölcsön kaptunk.

(Az enyémen szinte mindent kicseréltem már, hogy úgy ahogy használni lehessen. A szlovén srác aki előttem használta, kicserélte benne a középcsapágyat, én a fékeket, a hátsón a külsőt és a belsőt, valamint a láncot mert elszakadt, a váltó csak dísznek van rajta, meg az első szorzóról amúgy is hiányzik a láncvető a hátsót pedig hiába tekergetem, a bovden nem mozdít rajta fikarcnyit sem. Igazából amúgy sincs túlontúl nagy szükség az áttételek változtatgatására ugyanis a sziget legmagasabb kiszögellése 113 méter magas és oda csak kerékpárral járhatatlan gyalogösvény vezet a sűrű dzsumbujon keresztül, ráadásul rém fölösleges oda felmenni, hacsak nem a kilátásban akar gyönyörködni az emberfia.) A sós párás levegő, a sűrű eső és a homok kombinációja, ugyanis szinte mindent rövid úton kinyír ami fémből készült, különösképpen ha mozgó alkatrészeket tartalmaz.)

Egy dologban viszont az összes jármű hasonlít egymásra, illetve a tulajdonosaik hasonlítanak egymásra, mégpedig abban, hogy mindenképp meg akarják különböztetni a tulajdonukban lévő tárgyakat a másik emberek tulajdonától. Szóval nagyon megy az individualizálás, ami persze a dőzsölő fogyasztói társadalmakban dúló drága, eszement pimpelésnek, szerényebb eszközökkel és lényegesen kisebb költségvetésből megvalósított zabigyereke. Bizonyos elemeiben kedves, néhol megmosolyogtató, vagy csak egyszerűen ronda. A legmókásabbak persze a zománcfestékkel elkövetett kézimunkák, a vicces kategóriát erősítik még a furcsa matricák, amiknél általában az a fontos, hogy egyáltalán be lehetett őket szerezni, ezért (leginkább a gyermekkorom konyháiban éktelenkedő, óriás lehel hűtők, kicsit megsárgult, piszkosfehér ajtaján tobzódó banános és egyéb öntapadós minták kaotikus tömegére emlékeztetnek) legkevésbé az üzenet vagy az esztétikum a lényeg, inkább a mennyiség.

A következő szintet, a dicsőséges kínai ipar által a világra szabadított, ízlésficam indikátorok, az olcsón beszerezhető és mindenféle színben és ritmusban villogó, apró LED-ek és ezek füzérei képezik. Eme vizuális merényleteket előszeretettel biggyesztik bármilyen jármű, szinte bármilyen zugába és felületére. Ettől az automobilok komplett gördülő karácsonyi vásárokra hasonlítanak, egyes (amúgy förtelmes, gyerekhangú) motorok a sötét közvilágítás nélküli utakon robogva úgy néznek ki mint a Tron című gagyiscifi fénnyalábokon suhanó, világító kétkerekűi. Bizonyos kis taxikat meg mindig rendőrautónak nézek, mert mindenütt kék és piros ledek villognak rajtuk, persze amikor meglátom, hogy a féktárcsákat is pulzáló zöld fényár veszi körül és az alvázon is felderengenek sejtelmes lila űrhajófények akkor rádöbbenek a tévedésemre.

Egyébként a helyi rendőrség összesen három gépjárművel rendelkezik, egy vadonatújnak tűnő Toyota hilux-al erre vigyáznak is mint a hímes tojásra, úgyhogy jóformán az őrs előtt parkol és csak ünnepnapokon csapatnak vele körbe a szigeten.(ilyenkor az egész állomány a platón feszít) van egy darab szakadt moci, ami slendriánul kékre van festve és nagyon mulatságos képet rajzol a rendőrségről, elsősorban azért mert mindig ketten ülnek rajta, másrészt, egyes tizenéves kislányok különb vasakkal száguldoznak. (jogosítvány, forgalmi engedély, bukósisak, bekapcsolt biztonsági öv és a gépjárművekben az ülések számával megegyező menyiségben utazó emberek szinte teljesen ismeretlenek errefelé)  Ezen kívül van még egy ugyancsak szép kék, vagányul hivatalosra matricázott platós rendőr tuk-tuk vagy valami olyasmi, mindenesetre csupán három kereke van és csörög csattog mint egy öreg féltengelyes cséplőgép.

Címke , , , , , , , , , ,