TÚLOLDAL

Sötétben merülni mindig lenyűgöző élmény, kicsit sejtelmes, kicsit bizarr, annyira sokféle hangulatot idéz, hogy alig tudom összefoglalni. A napközbeni irizáló csillogás, a vízfelszín vibráló játéka itt elmarad, csak a lámpák sugáralagútjába tévedő dolgokat láthatod, az egyébként eltűnő, kékes homályba burkolózó színek, sziporkáznak a megvilágított területek, izzó foltjain, a mesterséges fény visszacsempészi a mélyben láthatatlan vörösök, narancsok és sárgák kavalkádját. Az ember fáklyát hordozó úttörőnek, az ismeretlen felfedezőjének, érzi magát a mindent körülölelő sötétségben, kutatónak aki mikroszkópba néz, hiszen nem láthatsz be nagy távlatokat, apróságokra kell koncentrálnod. Mozgalmas színházba csöppensz, ahol minden élőlény csak neked játszik a reflektorfényben… Éjjel előmerészkednek a vízalatti világ leggyámolatlanabbjai is, csak úgy pezseg tőlük a közeg, a lámpások fénypászmái megmutatják a nappal békés “növénykéknek” tűnő színpompás korallok igazi, ragadozó arcát, millió kis “csáp” nyúlkál a sötétben, az arra tévedő apró élőlények után, kegyetlen aratást végezve a fényre odasereglő zooplankton lebegő, úszkáló, tekergő tömegében. A nyalábok kúpjában felizzanak a szemek, vörösen, sárgán, vagy hűvös kéken, kinek milyen jutott, árnyak suhannak át a feketeséget megszakító keskeny világos sávon. Akiket nappal fáradhatatlanul cikázni látsz azok mozdulatlanul lebegve alszanak, üveges szemük vakon merd a semmibe, bátran végigsimíthatsz pikkelyes testükön, nyálkás bőrükön, észre sem veszik. De vannak akik világosban nincsenek szem előtt, repedésekbe, üregekbe, zugokba rejtőznek, és csak ilyenkor merészkednek elő. Polipok, tüskésbőrűek, rákok, és egyéb éjjeli ragadozók portyáznak mindenfelé. A sötétség mégsem annyira sűrű, hiszen ha lekapcsolod a fényeket megpillanthatod a tenger saját kis lámpásait amik apró felvillanásokkal kísérik minden mozdulatodat, akár az örvénylő csillagok, ahogy a felszínre emelkedsz, az égbolton ugyanez a látvány fogad, csak ott a fénypöttyök látszólag mozdulatlanul lesnek le rád az idő és a távolság irgalmatlan messzeségén át.