Újabb sufnituning mekkmesterség elkövetésére kárhoztatott a balszerencse. Mivel a konyhánk leghasznosabb edényének a füle, három év intenzív használat után beadta a kulcsot,(viszont ezen kívül semmi más baja nincs így nem szerettem volna kidobni.) Adott volt a feladat, miszerint valami nagyjából hőálló, a háztartásban fellelhető tárggyal kell pótolni a letört fogantyút. Egy régi kiszolgált ecsettel cseréltek hát nyelet. Ez persze nem volt annyira egyszerű hiszen a szerszámparkom még mindig jóformán a kerékpáros kulcskészletemre és egy icipici laposfogóra korlátozódik, így egy zöldségszeletelő kiskéssel faragtam farigcsáltam kívánt formájúra a pemzli keményfából készült nyelét és a rögzítéshez használt drótot is a környék fonott kerítéséből gombolyítottam hozzá. Annyira szeretek megcsinálni elromlott dolgokat, csak ez a fránya eszköztelenség ne lenne…
TÚLOLDAL 