TÚLOLDAL

Szép ez a kis komplexum itt, nekem talán túlságosan is szép, illetve inkább olyan művi, nagyon is steril, mint a drága designbútorkatalógusok tűélesre világított precíz fényképei. Olyan felsőtízezerszagúan valóságtól elrugaszkodott.
Hajókánk széles kéttestűsége ellenére, szinte elveszik a marina dögnagy lakói közt.
Van akinek a dingijén is nagyobb motor van, mint a mi hajónkon lévő három hajtómű összteljesítménye. Toronymagas, szálfavastagságú árbócok merednek az égnek, malomkerékméretű duplasoros propellerlapátok fénylenek, a komplett mongol ménesek erejét tömörítő erőművek alatt, csillognak villognak a súlyos eurószázezrek.
Mindemellett ez a kikötő szinte teljesen halott, senki nem lakik a hajóján mint a magyar tengerihippik, alig van valami mozgás. Egy keleteurópai nagycsalád egész életre vetített, bruttó összjövedelmét kétszer háromszor meghaladó árú yachtok, évente egyszer vagy kétszer futnak csak ki a vízre. A látszólagos aktivitás is csak a kikötői dolgozók lusta, gépies karbantartrómunkájának köszönhető.
Mondjuk nem igazán van okunk panaszra mert eddig majdnem minden este kaptunk valami társaságot, és egyébként is remekül elnyugizunk itt a hajón, de azért már egy kicsit várom a Palmasi marina élettel teli zsongását. Persze ott sincs hiány drága hajókból, de ott sokkal inkább a minőségi funkcionalitásba ölt pénz a szembetűnő a felesleges pompával szemben. Az számomra nagyságrendekkel emberközelibb környezet. Ott lehet találkozni igazi tapasztalt tengerészekkel nem csak a fenszi fehér cipőben, a kivilágított taton koktélozgató yachttulajdonosokkal.