A csótányok a nyár végeztével egyre kevesebben vannak, persze nem tűntek el nyomtalanul, de megritkultak. Helyette a kicsi hangyák kezdtek el szép számmal korzózni a konyhapulton.
Evvel kapcsolatban belekezdtem egy kísérletbe amiből végül kettő lett. A teszt lényege, hogy hallottam egy bizonyos “népi gyógymód” kaliberű megoldást a hangyaproblémára, ami igencsak szimpatikusnak tetszett, mivel nem öli meg a kis hatlábúakat, csupán egy előre kiválasztott helyre koncentrálja őket. Alapvetően szkeptikus ember lévén, az ilyen és ehhez hasonló, szájról-szájra terjedő okosságokkal nagyjából úgy vagyok, mint a rákot azonnal gyógyító természetes csodaszerekkel, vagyis hiszem ha látom. Itt persze egyszerűbb dolgom volt, hiszen sem univerzális panaceára, sem haldokló rákosokra, valamint megbízható onkológusokra sem volt szükségem a próbához, csupán egy kanál kristálycukorra. Ez ugyanis olyan anyag aminek a hangyák olyannyira nem tudnak ellenállni, hogy a kihelyezése után szinte mindenhonnan eltűnnek és csak a cukordombocskán szorgoskodnak a konyhai felületek helyett. Úgy alakult, hogy a kanálcukrot nem tartottam igazán nagy árnak a humánus hangyamentesítésért, így ki is raktam rögtön két adagnyit a terasz egy, az eddig “fertőzött” területtel átellenes pontjára. (hogy még a finnyás hymenopteráknak se legyen kedvük ellenállni, barna nádcukorral próbálkoztam, persze inkább azért, mert egyszerűen csak ilyesmi van itthon és ezt is nagyjából azért tartjuk, hogy a vendégek is tudjanak nálunk kávézni…)
Egyszóval kihelyeztem a csalétket és vártam.
Miután 3 napig egyáltalán nem történt semmi, nagyjából úgy gondoltam ez a módszer is csak egy jófajta kacsa, de azért megpróbálkoztam még egy dologgal. Történetesen avval, hogy befogtam egyet a pulton dzsemborizó apróságok közül, és a cukorkupac tetején engedtem szabadon. Hozzávetőlegesen egy óra múlva beigazolódott a felvetés miszerint a hangyák kurvára szeretik a cukrot és evvel együtt az is, hogy a megtalálásában nem igazán jeleskednek, viszont ha egyik tagjuk ráakad a különleges csemegére akkor az szédületes sebességgel riadóztatja az egész kolóniát, és az mind odasereglik az értékes erőforrás begyűjtésére.
Tehát a szacharidpróba mégiscsak bevált és a hangyák egymás közötti kommunikációjáról is megtudtam valamit. Mindig tanul valamit az ember. Cukor jó! Értem?
TÚLOLDAL 