TÚLOLDAL

Már délutánba hajlott mikor beszéltem a Petivel, Imolával, Krisztivel és egy barátnőjükkel éppen a sziget csúcsa felé indultak, így mi is csatlakoztunk a menethez.
Ahogy ez a későnindulós programokkal lenni szokott, általában autós bámészkodásba fulladnak valódi kirándulás helyett, de a természetjárás ilyen urbánus módja is szemet gyönyörködtető.
Megálltunk Fatagában kecskepörkölt majszolásra és még további pár kávézós pihenőre a varázslatosan mandulavirágos, felhőfátylas hegyoldalban, majd felberregtünk a kishíján 2000 méter magas Pico de la Nieves nevű csúcsra, bőszen kerülgetve a vasárnapi motorosbanditák hangos csoportjait.
A hegytetőről az egész sziget látható, persze csak ha épp nem burkolózik sűrű felhőpaplan alá. Így viszont a bolybos felhőóceánból kibukkanó sziklacsúcsok sűrű fenyvessel borított apró szigetcsoportoknak tetszenek.
Itt van pár kép, amelyek ugyan képtelenek hűen visszaadni a körülöttünk habzó látvány lehengerlő monumentalitását és a természeti képződmények roppant erejét, amitől aprónak és jelentéktelennek érzed magad mint egy diétás bolhafing, de azért a magávalragadó élmény hangulatából valami mégiscsak átszivárog rajtuk keresztül…