TÚLOLDAL

Mikor vittem reggel Hajnit a partra leszakadt a dingiről az egyik evezőtartó, már régóta gyengélkedett, kicsit felfeslett a széle és hiába volt kindenféle kötelekkel odaberhelve, minden evezőcsapásnál avval fenyegetett, hogy elhagy minket. Ezúttal meg is tette, mostmár nem halogatható a javítás.
Gyönyörűen lecsiszoltam a helyét, acetonos pucolás, felsmirglizés, a stabilitást javító takaró folt kiszabása, három réteg ragasztó, (és még a törött gumiizébigyót is kicseréltema másik lapátnál, hogy ne egy elasztikus bandázzsal kelljen minden alkalommal odakötözni, ha éppen parkol), szóval nem a legnagyobb de mégis nagygenerál. Persze pont az utolsó réteg felkenésekor fogyott ki a PVC tapasztó gezemice, így a precízen mgkonstruált reinforcement legközelebb fog felkerülni . Sebaj legalább a dingijavítás négyötöde megvan, a dolog szépséghibája csak az, hogy ennek most 48 óráig így kell maradnia mielőtt az új ragasztó új rétegével nekimehetek, aztán majd megintnegyvennyolcórát ha végre megragasztottam… szóval most majd legalább öt napig kenuként kell majd használjuk a kishajót.
Vanilyen, sajnos. Az mondjuk nem a leghatékonyabb módja a haladásnak, cserébe viszont közösségi élmény.
Egyedül azonban ez a metódus igen megterhelő és a legkevésbé sem gyors módja az a pontból B pontba jutásnak. főleg ha vannak hullámok vagy szél is. Ilyen esetben akár egy fél órát is igénybevehet míg a partról bejutok a hajóra…
A következő kicsitbalfasz ármánynak bejelentkezett a mai napra a sósvizes szivattyú.
Épp nekiláttam volna főzőcskézni, de ugye a kishajók kishajókonyháján, ha van egy kis csetres, akkor nem igazán lehet nagy konyhaművészeti lendülettel nekiveselkedni az ételkészítésnek , ugyanis a mérsékelt menyiségben rendelkezésre álló hely miatt csak egy process futhat egyszerre, ebből kifolyólag minden új project aminek nekikezdenél, folyton megköveteli a tisztaságot.
Szóval mosogatás, nyitom a csapot…
Erre a mozdulatra normális esetben felberreg a szivattyú és kellemes dorombolás kíséretében pumpálja a tengervizet a mosogatóba, hogy ne a drága édesvizet kelljen ilyesmire pazarolni. De most semmi kerregés semmi vízfolyás, egy csepp nem sok annyi sem.
Na nézem, kapcsoló a megfelelő pazícióban, biztosítékszekrény kinyit, minden a legnagyobb rendben, a pumpálás mégis elmarad.
A szivattyúról annyit érdemes még tudni, hogy a hajófarban a kockpit hátulján elhelyezkedő tárolórekeszekben a legalsó polcon található. A rekeszek inkább mélyek, mint szélesek így az alsó polcokhoz való hozzáférés csak abban az esetben lehetséges, ha a felette lévőkről lerámolsz mindent, felszeded a polcot képező deszkákat és így haladsz emeletről emeletre, mire eléred egészen a bilge alját. Ilyenkor az egész cockpit púposra megtelik az eddig a hajó mélyében rejtőző, ritkábban használt eszközök, pótalkatrészek, meg minden furcsaság halmaival, amitől idővel egyáltalán nem lehet mozdulni. Ez az ideje, hogy kiderüljön, a villanyszerelős cuccok egy másik rekesz másik polcán, a vízszereléshez szükséges biszbaszok pedig valahol egészen máshol bújkálnak, a szerszámok megleléséhez pont ahhoz a dobozkához kellene hozzáférni, amire épp az imént rámoltad rá akkurátusan a többi temérdek izét, és így tovább. Szóval mire együtt van minden, hogy alászálj az egyik hajótest mélyére, a hibaforrást felderítendő, addigra már másfél órája pakolsz és úgy néz kia hajó mintha bombát robbantottak volna rajt.
Leküzdöm magam a legalsó szintre… Jöhet a varázslás!
Ebben az esetben pedig az illuzionista, a segítője és még a nyúl szerepe rám hárul, ugyanis valahogy el kell tüntetnem magam egy kb. cilinder méretű lukban, bűvészni egy kicsit, majd elővarázsolni a bekrepált masinát.
Mind a nyolc rögzítőcsavar olyan szakszerűen lett betéve, hogy szinte egyiket sem lehet kimerítőbb felesleges tiszteletkörök nélkül ugyanabból a pozícióból meglazítani, szóval kimászás, másikba leereszkedés, újratervezés.
A sötét, szűk helyen persze kurva meleg van és természetesen minden tele van szúrós csavarokkal, kábelek tekergőznek mindenfelé és a szivattyúban maradt vizet sem kellene nagyon szétöntözni, tehát valahogy le kell juttatni a vödröt, hogy felfogjam, a szerelgetés közben óhatatlanul is mindenfelé csepegő állott lét, valamint a homlokomról és a felsőtestemből patakzó izzadtságot.
Ez a mutatvány már a szabadulóművészek mesterségéhez közelíti a további tevékenységet, ugyanis a nagy nehezen leerőltetett ibriktől sehogyansem tudok a felszínre bukkanni. A 10 percesnek tűnő sztori immáron három órája tart és még sehol sem vagyok a megoldással. A felszínre hozott berendezés nem árul el magáról túl sok mindent.
Semmi látható nyoma nincs a problémának, a szivattyú elég kompakt cucc. Ameddig szét engedi magát szedni, addig nem mutatkozik rendellenesség, a mélyebb rétegekbe hatolás pedig avval a lehetőséggel kecsegtet, hogy sohatöbbé nem lehet majd újra működőképes állapotba összeszerelni a készséget.
Így marad a pótszivattyú beszerelése.
Hohohó, csakhogy az nem tizenkét hanem huszonnégy voltos eszköz, ezért nem tud a jelenleg aktív hálózatról üzemelni, ehhez tehát fel kell szereljek egy invertert. Szerencsére egy ilyennel is rendelkezem, de az totálkurvahétszentség, hogy ezek a legszélsőségesebben hozzáférhetetlen helyekre vannak elsúvasztva.
A nap lassan lenyugvóban, a problémamegoldás felénél sem járok, viszont már tizenkilencszer átrámoltam a hajón található minden ingóságot A-ból B-be, B-ből H-ba, H-ból ZS-be, majd vissza.
Kezemben a pótalkatrész az elektromos rendszer szétbontva várja a 24- volt készítő alkalmatosságot, jön a rögzítés probléma, ahhoz a fúró kell, az el van ásva valahol…
Minden precízen kicserélve, inverter a falon, kapcsolóbeszerelve, közbeiktatott olvadóbiztosíték profin betoldva, az új szivattyú, vizes kivezetései persze más átmérőjűek, mint a behúzott vízvezetékek, de egy kis háromnegyed órás sufnituning varázslással az is sikeresen meggyógyul.
Jön a teszt, megszakító fel, csap kinyit, síri csend, víz nuku.
Az inverter bekapcsolását jelző ellenőrző led zöldje vakon feketéllik, leszerel újra összeköt konnektorból kipróbál, semmi. Itt már kezd a harciideg elharapózni a hangulatomon.
Lement a nap, nincs esély további munkafolyamatok elvégzésére, mindent összepakolok elrendezek, hogy legyen hely mozogni, és felkapcsolom a villanyt, illetve kapcsolnám de nem világít. Remek mi jöhet még?
A megszakítók mind a helyükön bekapcsolva, áram semmi, becsukom a biztosítékszekrény ajtaját és meglátom a mindig sárgásan izzó szempárra emlékeztető jelzőfények egyikét sötétleni.
Ez azt jelenti, hogy az egyik biztonsági főkapcsoló, amivel az áramforrásról leválasztható a hajó teljes egyik vagy másik oldala, alapállásban pihen.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!
Az egész napos sürgés forgás szerelés pakolás, káromkodás miegyéb, totálhalálmarhafelesleges árnyékra vetődés volt és egy kapcsolóbillentéssel meg lehetett volna oldani…
Szerencséreholnap kezdhetem előről, mindent visszaállítani az eredeti felállásba…