TÚLOLDAL

A búvárbázis, Kizimkaziba költözése, ami már régóta váratott magára és már az első nagy “magyarinvázió” idején elkezdődött, mostanára nagyjából lezajlott.
Ez majd, úgy-ahogy elejét veszi azoknak a logisztikai komplikációknak, amik az eddigi ittlétünk alatt rendesen megnehezítették a mindennapjainkat. Ugyanis egy csomó tartalék cuccot kellett folyton magunkkal cipelnünk, ha esetleg valami csődöt mondana, vagy a vendégekkel, az ő méreteikről való előzetes egyeztetés pontatlannak bizonyulna. Például a delikvens valamiért úgy tudta, hogy neki negyvenhatos lába van, ezért a valóságban csak negyvenkettes lábára nem igazán volt passzentos az általunk odavitt bálnauszony, meg effélék.
Sajnos az elővigyázatosság ellenére is előfordult párszor, hogy egy-egy valami kimaradt a pakolás során, és akkor egy kb negyvenperces autókázással lehetett csak orvosolni a problémát.
Nem volt ugyanis túl sok értelme, hogy egy teljesen más helyen őrizzük a felszerelést, mint ahonnan a hajóink kifutnak, főleg úgy, hogy a merülések megindításának helyszínén is bérelt a cég egy kis raktárhelyiséget. Ez utóbbi ugyan nem igazán volt felkészítve a kívánt funkcióra, hiszen csak egy hevenyészett luk volt, ahová elvileg csak nekünk volt kulcsunk, mégis fél kizimkazinak volt oda bejárása, idegenek tartották ott a hajómotorjaikat, horgászfelszerelésüket és egyéb ilyenolyan cuccaikat, ott teregették ki a büdös, halszagú ruháikat, sőt egy srác rendszeresen ott is aludt…
Így, hogy a korhadt fa nyílászáró le lett cserélve egy kicsit biztonságosabb vasajtóra, valamint felkerültek a falakra a reduktorok és ruhák elhelyezésére alkalmas készségek, már sokkal könnyebb lesz.
Egy ideig ez ugye csak növelte a káoszt, mivel így már két helyen voltak a ruhák, uszonyok, reduktorok, hűtőtáskák, maszkok, miegymások elszállásolva, amik a vendégek igényei szerinti elrendezésben ide oda vándoroltak és nem lehetett pontosan tudni, melyikből mennyi van éppen hol.
De a nagymagyar turnus lekoccolásával szinte az összes fontos dolog kikerült a helyére.
Nagy előrelépésnek tekinthető, hogy kialakításra került egy viszonylag normálisan kinéző fürdő és mellékhelyiség, így már nem kell a vendégeket a helyben található lokál “afrovécére” küldenünk, ami enyhén szólva is alulmúlta, még a higiéné hiányára kevésbé érzékeny kliensek várakozásait is.
Persze a palackok helyben való feltöltése még most sem megoldott, a kompresszor üzemeltetéséhez elengedhetetlen háromfázisú elektromos ellátás hiánya okán, de azok ide-oda szállítgatása még mindig kevesebb tévedésre ad lehetőséget, mintha a komplett equipmenthegyekkel kellene folyton furikáznunk.
A sors fintora, hogy ezek a fejlesztések a szerződésünk lejárta előtti két hétben következtek csak be, mindenesetre az eddigi hiányosságok a problémamegoldó és kezelő képességeink fejlődéséhez bizonyára nagyban hozzájárultak.