illegálissétafika címkéhez tartozó bejegyzések

Évvége

Meleg van, egy csattogós vietnámipapucs pántja kandikál ki mesztelen lábujjaim közül, fedetlen a felsőtestem és alul is csak egy rikító színű thai halásznadrágot viselek, ez lehetne akár egy tök jó történet kezdete, a rendelkezésre álló négyzetméter mennyiség is majdnem stimmel, épp csak nem mozog és az Atlanti-óceán átlátszó hullámai helyett, repedezett, mocskos aszfalt öleli körül, valamint napfény hiányában olcsó ledlámpák szolgáltatják a jelenethez a világosságot. Tisztára, mintha az előző életem gyatra szimulációjában lennék egy betondobozban…

Az év utolsó napja, odakünn tizennégy fok, az eddigi ocsmány, szürke, fagyos takony helyett végre szikrázó napsütés és már egy hete kifelé farolunk a sötétségnek erre a szélességi és hosszúsági metszéspontra rendelt téli kelepcéjéből, én meg a négy fal közé szorulva senyvedek, miközben magán a bezártságon kívül az égegyadta világon semmi bajom sincs…

Egyszerűen nem bírtam már tovább elviselni és ki kellett menjek a Dunához, még akkor is, ha evvel magamra vonom a karanténtálibok szörnyű haragját és óriás népegészségügyi kataklizmát zúdítok az országra, a gyilkos tüdőmből még három napig felszabaduló koronaszusszal összefertőzve a folyópart tiszta levegőjét. (Bár épp most olvastam, hogy a hanyatló nyugaton végigsöprő omikron nyomában megbetegedőknek a melóból való kiesése okán kialakuló munkaerőhiány, rákényszerítette a politikusokat, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek a Coviddal. Az ugyan nem publikus, hogy, mit ajánlottak fel ellentételezésül, de úgy tűnik sikerült kilobbizzák, hogy az, az eddigi szigorú, tíznapos fertőzőképességét nagylelkűen megfelezze, így már akár öt nap karantén árán is gyógyultan távozhatnak otthonukból a mindmeghaltak, és a rendeletileg csökkentett betegségidő lepergésével újra büszkén forgathatják a lapátot a GDP halmozáshoz. Hogy a vírusklánok területi képviselőivel, itt, az öreg kontinensen is sikerül-e majd megegyezni, az egyelőre még a jövő zenéje, szóval a jelenleg hatályos törvények szerint sajnos a hét napos külvilágelvonás utáni tünetmentes szabadbamenéssel még mindig bűnözőnek/terroristának számítok.)

Tehát illegalitásba vonultam, illetve illegálisan vonultam le a víz mellé, hogy némi igazi csillagfénnyel ajándékozzam meg legalább az arcom és a ruhák alól kilógó kézfejeim halovány bőrét. Remek volt, mintha a virtuális világból újra a természet törvényszerűségei közé vetnéd magad, légmozgás, változó fényviszonyok, szagok, illatok, neszek, élőlények, egészen hülyének is érzem magam, hogy ezt a kis egészségügyi sétát nem iktattam be minden napra.
Mindegy is, már csak szaros hetvenkét órát kell kibírni és újra, hivatalosan is szabad leszek.
Valamint, túlélőként úgytűnik megcáfolom a kárpátok fényestekintetű géniuszának kijelentését, miszerint: “Az oltásellenesek vagy beoltatják magukat vagy meghalnak!” Azt mondjuk csak remélni tudom, hogy ezt a meghalós dolgot nem direkt fenyegetésnek szánta, vagyis, hogy a mondandójának nem tevőlegesen, amolyan “vigye ki és lője főbe” eljárásrenddel vagy a mafiakörökben egyébként népszerű halakkal altatással szeretne érvényt szerezni, ha esetleg a frissen megszerzett T-sejtes immunitásom páncéljában mégsem tülekednék rögtön a három (négy?) országműködtető szuriért.

A lényeg úgyis az, hogy ettől, most hat teljes hónapra ideiglenesen visszavonódik a másodrendű állampolgár státuszom és korlátozások nélkül élvezhetek olyan kiváltságokat, amihez egészséges emberként eddig nem lehetett hozzáférésem.
Ez a lehetőség már önmagában is egészen vidám színekkel festi meg a közelgö huszonkettes év első traktusát. A többit meg majd úgyis meglátjuk, ha meglátjuk.

Címke , , , ,