Immár az ideérkezésünk óta eltelt hetedik év taposásához láttunk neki Kanárián, ebből ugyan volt egy év máshol, de bátran mondhatom, hogy aránylag sokat láttunk már a szigetből.
Ennek ellenére szinte mindig tud óriási meglepetésekkel szolgálni.
Például most, amikor rátaláltunk egy nem annyira szem előtt lévő, azonban egy fantasztikus vízeséskomplexumhoz vezető turistaútra.
Egészen paradicsomi hely annak ellenére, hogy most nem volt benne túlzottan sok víz és a kalima porfüggönye miatt a távolabbi hegyek és az óceán belevesztek az Afrikából érkező homok sfumatojába.
A sziklák által övezett kis tavacskák egymásba csörgedező láncolata annyira lenyűgözött, hogy másoknak is meg kellett mutatnunk ezt a csodát, így másodszor is nekivágtunk a hegymászásnak. Most még kevesebb víz volt a rendszerben, azonban ezúttal nem mulasztottam el a felmászást a hatalmas sziklafalig ahonnan a forrás ered, és így még öt kis medencét sikerült felfedezni. Ezek közül három olyan mély, hogy ugrálni is lehet bele, egészen magasról.
A kalima elvonulása utánra ígérnek egy kis esőt, ami talán az utolsó alkalom lesz egész jövő télig, hogy teljes pompájában, vízzel telítve, csobogósan szemlélhessük meg újra ezt a természeti gyöngyszemet.
Itt 840 ló között bujkálok éppen.
TÚLOLDAL 