TÚLOLDAL

Egyenként beszerezve, még nem is szúr annyira szemet, de reggel, mikor a kávé finom kis alkaloidáinak még nem volt elég idejük kifejteni vérkeringésélénkítő hatásukat, és megpillantod a konyhapultra összeválogatott vitaminos tégelyek tömegét, óhatatlanul is megérkezik az asszociáció a rozoga, demens vénemberről, akinek a figyelmes ápolók, egy zörgős doboz, gondosan felosztott kis kazettáiba porciózták, a test életben tartására rendszetesített színes kapszulák és tabletták heti adagját.
Tudom, hogy ez csak formailag hasonló, hisz az elfogyasztott készítmények elviekben nem gyógyszerek, de mégis ahhoz használom őket, hogy ne sorvadjak el teljesen ebben a szürke dzsungelben.
Az igaz, hogy az óceánon nem voltak ilyen hiányproblémáim, a lényegesen egészségesebb táplálkozás, a rendszeres mozgás és a korlátlan menyiségű napfény okán, de hát mit van mit tagadni, a környezet is jelentősen megváltozott és a szervezet szerkezeti integritása sem a régi már. A műszakilag lehetséges elméleti üzemidő esetleges eléréséhez, amúgy sem árt pótolni néha ilyenolyan vegyületeket, mégis nagyon szarul néz ki, hogy ilyen tablettaforma mesterséges készítményekkel kell pótoljam a normális esetben a természetből beszerezhető javakat, és az mégszarabb, hogy evvel az erőfeszítéssel is éppenhogycsak lassíthatom némiképp az elkerülhetetlen hanyatlást.