A címben szereplő két gyümölcs nevére keresztelt szobákat dekoráltam az elmúlt napokban. Mindezt természetesen éjjel/hajnalban, hisz ez az egyetlen időintervallum, amikor az emberek nem nyüzsögnek mint a hangyák. (Apropó hangyák, a konyhapult felületén masírozó formicidae család képviselői közt, 8 különböző hangyafajt tudtam elkülöníteni, de nagyjából azonosítani csak az elég jellegzetes Atta nemzetség dolgozóit sikerült. Ők az igencsak nagy termetű, vöröses levélvágó hangyák 41 fajának egyikei, ennél pontosabban sajnos nem áll módomban megfigyelni őket.Testméretüket jócskán meghaladó cuccokat cipelnek fáradhatatlanul, akár függőleges gerendákon is. Itt például a levélzsákmánnyal együtt egy kollégát is…
Valamint megtudtam, hogy kik a forrásai az éjszaka mindenünnen hallható zajnak, ami leginkább arra a nyikorgó hanghatásra hasonlít, amikor egy felfújt lufin húzogatod az ujjadat, legnagyobb meglepetésemre, evvel az apró kis gekkók üzengetnek egymásnak. Szóval valamire mégis jó, ha az ember éjszaka van ébren és nem tud mit csinálni amíg szárad a festék.)
A melót már világosban, nagyjából háromnegyed nyolc körül fejeztem be, meglehetősen fáradtan. A szomszéd helységben felújítást végző szakik, bánatomra, ma csak egy-másfél órát késtek, evvel a hallatlan precízséggel, sajnos kevéske lehetőséget biztosítottak számomra, hogy kipihenjem magam. Konkrétan a fejem melletti falba bontottak üreget egy samukalapáccsal, amivel persze nem csak az én álmomat verték szilánkokká a mindenhez értő helyi ezermesterek, de a már beépített vízvezetékben is sikerült jelenős károkat okozni evvel a precíz szerszámmal. Szóval mennydörgés szerű falbontásra és a túlsó szobából átszivárgó víz halk csörgedezése ébredtem, uszkve 3 órácska szendergés után…
A környék” építőmesterei” nem sok tudást örökölhettek Maya őseiktől, akik több mint ezer évvel ezelőtt is képesek voltak hatalmas kézzel faragott kőtömbök felhasználásával a mai napig álló óriás épületeket létrehozni. Itt összesen öt emberre volt szükség ahhoz, hogy előregyártott betonblokkokból rosszul felrakjanak egy majdnem két és fél méteres falat és vizet vezessenek bele. Mindezt úgy, hogy a falazóelemek nincsenek kötésben egymással a vízszintes és függőleges tengelyekre jóformán egyik élük sem illeszthető és a vízvezetékben nagyobb kárt tettek a tevékenységükkel mint ha hozzá sem nyúltak volna. Ez a tapasztalat némiképp más megvilágításba helyezte a magyar építőiparról emlékezetemben élő negatív sztereotípiákat, ehhez képest a honi kontárok az építészet tündöklő géniuszai.
A kifestett falak persze semmivel nem voltak egyenletesebbek az előzőnél, így, csak egy pár motívum tudott felkerülni a két éjszaka leforgása alatt. Íme.
Ez leginkább egy térkitöltő cumó, remélem az látszik, hogy valószínűleg az ananász szobában helyezkedik el
Ez lett a főmotívuma a szobának, ami nagyjából az Olmék kultúrából ránk maradt óriási kőfejek elananászosításából jött létre
Valamint a baloldali falat, az eredeti írásjelek formavilágának tanulmányozása alapján maszatoltam össze, elrejtve benne egy kis személyes vonatkozást is…
Itt pedig a csili szoba sarkába pingált, a kis paprikák erejét demonstráló alkotás látható
Kiegészítve pár kitalált, ál hieroglif karakterrel
TÚLOLDAL 