Amíg nem sikerül partra tenni Albatrost, addig a kéretlen holtidők kitöltésére megpróbálom az összes vízen elvégezhető javítást, apró bütykörészést elvégezni, ezek a tevékenységek nem csupán előreviszik némiképp a felújítást, de az esetek túlnyomó többségében megfelelőek arra is, hogy segítségükkel, amolyan, a Münchausen báró hajas történetére hajazó fogással, az agytörzsemnél fogva rángassam ki a beteg cerebrumot a árnyas gondolatok örvényléséből.
Azonban ez sajnos, a monotonabb, kissebb összpontosítást igénylő műveleteknél nem működik olyan hatékonyan, szóval ha meg akarom őrizni az elmém feletti hozzávetőleges kontrollt, a befordulásos periódusok megakadályozására néha be kell vessek bizonyos hangulatjavítókat.
Számomra az alkaloidamentes kedélyállapotmanipuláció egyik legeredményesebbike, a természeti környezet fókuszba helyezése. Ez szinte az egyetlen dolog, ami képes felébreszteni a gyermeki énem tiszta érdeklődését, és félrerántani ezáltal az állandósulni látszó hullámvölgyben haladás nehéz sötétítőfüggönyét. (A hosszú hullámvölgy helyett, talán inkább jöhetne már egy “hullámhölgy”, de mivel a pandémia által szellemzónává transzformált környék poros kis halászfalujában nem igazán tobzódnak a potenciális hableányok, így azt hiszem az igéző szirénének csábító melódiái híján avval is beérném már, ha valaki csak úgy szimplán megölelne, és hasonlóan az amerikai filmek haldoklóhősös jeleneteihez, suttogva a fülembe hazudná, hogy: meglátod, nem lesz semmi baj…)
Az elmélyült figyelésnek kiválló platformot biztosít, az árapály zónának azon, általában elárasztott része, amely az újhold generálta springtide nyomán felszínre bukkanó algás szirtjeivel és moszatoktól zöldellő, apró medencéivel, időszakosan magához vonzza a helyi fauna ritkábban mutatkozó képviselőit.
A mai napi lelkesítő szessön apropóján, sikerült becserkészni, egy, a partmenti zavarosban szűrögető csodás gázlómadarat, a Platalea leucorodia, avagy az eurázsiai kanalasgém egy ifjú példányát. Zsenge koráról, leginkább a fajra jellemző punky tollüstök hiánya és a csőrének narancsos színe árulkodott valamint a szárnyvégek elsőrendű evezőtollainak sötétebb árnyalata. A téli időjárás beálltának előhírnökeként az égboltot elborító felhőpaplan jelenléte, ugyan nem teremt túlzottan vidám atmoszférát, de a takarása alól itt-ott mégis kikandikáló nap sugarai szinte megszikráztatták a fiatal pipi, friss, hófehér kültakaróját, ami bizony, igazán fotogénné tette őkelmét.
Mivel meglehetősen félénk típusok, nem szeretik túlzottan közel engedni magukhoz a buzgó fényképészeket, így elég sokat kellett a sikamlós köveken ide-oda lopakodjak, míg sikerült valahogy lencsevégre kapnom. A csúszós fövenyen való szerencsétlenkedésem közepette ugyan megriasztottam párszor, de szerencsére hiába is rebbent tova, a makroalgák zöldellő mezőin nyüzsgő uzsonnamennyiség elég csábítóak bizonyult, hogy minduntalan visszatérjen a sziklák közt megrekedt sós pocsolyák svédasztalához…
TÚLOLDAL 