TÚLOLDAL

Közel a munkahelyünkhöz felfedeztünk egy jó kis evőt, éppen ideje volt így az ittlétünk utolsó hónapjának közepén…
A hely tipikus példája azoknak a vendéglátóipari egységeknek amelyeket csak nagyon nagy jóindulattal és akkor is vonakodva nevezne az ember étteremnek.
Az európában szocializálódott, kevésbé kalandvágyó entitások valószínűleg mérföldekre kerülnék el az efféle műintézményeket, és az élelmiszerhigéniai szakamberekis nagy eséllyel eret vágnának magukon a látványtól, viszont mindig remek, friss sült hal és kalmár van a “kirakatban”
A berendezés elég puritán (persze nem abban az értelemben, ahogyan például a várba költözött miniszterelnökurunk négymilliárdos irodája puritán…) A szedett-vedett asztalok, vékony fa lócák és a retkes itt ott törött plasztik székek nem kecsegtetnek túl nagy komfortfaktorral.
A menü sem túl bonyolult, van fishy meg csipszy, mindezeket a hátsókertben szabadtűzön fortyogó olajban sütögetik és egyébként szuperfinom.
Sajnos viszonylag nehéz eltekinteni a mindenütt rajzó legyek légióitól és a falakra rakódott évtizedes, zsíros mocsoktól, és a ragadós asztaloktól, így inkább take away üzemmódban használjuk Hassan vendéglőjét, és inkább a divecenter műanyagbútorain az óceánnal szemezve fogyasztjuk az olcsó és remek betevőt.