Sötétben merülni mindig lenyűgöző élmény, kicsit sejtelmes, kicsit bizarr, annyira sokféle hangulatot idéz, hogy alig tudom összefoglalni. A napközbeni irizáló csillogás, a vízfelszín vibráló játéka itt elmarad, csak a lámpák sugáralagútjába tévedő dolgokat láthatod, az egyébként eltűnő, kékes homályba burkolózó színek, sziporkáznak a megvilágított területek, izzó foltjain, a mesterséges fény visszacsempészi a mélyben láthatatlan vörösök, narancsok és sárgák kavalkádját. Az ember fáklyát hordozó úttörőnek, az ismeretlen felfedezőjének, érzi magát a mindent körülölelő sötétségben, kutatónak aki mikroszkópba néz, hiszen nem láthatsz be nagy távlatokat, apróságokra kell koncentrálnod. Mozgalmas színházba csöppensz, ahol minden élőlény csak neked játszik a reflektorfényben… Éjjel előmerészkednek a vízalatti világ leggyámolatlanabbjai is, csak úgy pezseg tőlük a közeg, a lámpások fénypászmái megmutatják a nappal békés “növénykéknek” tűnő színpompás korallok igazi, ragadozó arcát, millió kis “csáp” nyúlkál a sötétben, az arra tévedő apró élőlények után, kegyetlen aratást végezve a fényre odasereglő zooplankton lebegő, úszkáló, tekergő tömegében. A nyalábok kúpjában felizzanak a szemek, vörösen, sárgán, vagy hűvös kéken, kinek milyen jutott, árnyak suhannak át a feketeséget megszakító keskeny világos sávon. Akiket nappal fáradhatatlanul cikázni látsz azok mozdulatlanul lebegve alszanak, üveges szemük vakon merd a semmibe, bátran végigsimíthatsz pikkelyes testükön, nyálkás bőrükön, észre sem veszik. De vannak akik világosban nincsenek szem előtt, repedésekbe, üregekbe, zugokba rejtőznek, és csak ilyenkor merészkednek elő. Polipok, tüskésbőrűek, rákok, és egyéb éjjeli ragadozók portyáznak mindenfelé. A sötétség mégsem annyira sűrű, hiszen ha lekapcsolod a fényeket megpillanthatod a tenger saját kis lámpásait amik apró felvillanásokkal kísérik minden mozdulatodat, akár az örvénylő csillagok, ahogy a felszínre emelkedsz, az égbolton ugyanez a látvány fogad, csak ott a fénypöttyök látszólag mozdulatlanul lesnek le rád az idő és a távolság irgalmatlan messzeségén át.
TÚLOLDAL
kalandok a völgyön túl
fény címkéhez tartozó bejegyzések
night dive
A víz alatt is sötét van éjszaka, persze csak ha mozdulatlan vagy…
Ha viszont úszkálsz, kapálózol és nincs nálad valami fényforrás, ami elnyomná a kis biolumineszcens planktonok felvillanásait, akkor bizony kurva nagy varázslónak érezheted magad, ugyanis minden mozdulatodat egy rakás szikrázó fényjelenség kíséri. A mozgás keltette áramlat ide oda lebegteti a kis fénypöttyöket, olyan érzés mintha a csillagos égboltot kavargatnád a kezeiddel. Nem lehet betelni az élménnyel. Ráadásul ez a jelenségnek még csak a tompított változata, hisz itt csak mérsékelt mennyiségben fordulnak elő a kis lámpás jószágok. Remélem egyszer a Maldív szigetek specialitását is kipróbálhatom, ahol a partot nyaldosó hullámok is kéken izzanak a luciferin-től pislákoló parányok tömegétől.
Ki- ki döntse el maga, hogy az alábbi kép az univerzum távoli csillagait, vagy a közeli öböl éjszakai “szentjánosbogarait” ábrázolja.
kompozíció
Környezetünkben számos példáját találhatjuk a képszerkesztés és a világítás fontosságának. Ez a két tényező nagyban befolyásolhatja a vizuális tartalom üzenetét és a befogadóra gyakorolt emocionális hatását…
Jelen esetben ezt, két, a halál témakörével foglakozó fotográfián fogom szemléltetni.
Az elsőn egy megboldogult Periplaneta americana-t láthatunk, amint a földi lét nyűgjeit levetkőzve boldogan lebeg az áhított csótánymenyország felé.
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
*
A másodikon pedig a rideg valóság, vagyis a szerencsehagyott élőlény pusztulásának körülményei dokumentarista módon ábrázolva…
TÚLOLDAL 