fehér címkéhez tartozó bejegyzések

Dead ray

Nem túl nagy ez az öböl és igyekszem minden úszás alakalmával keresztül kasul átfésülni, hátha összeakadok ritka vendégekkjel, mint például a kis csillagos cápák, akiknek a párzási időszaka nagyjából a nyárnak erre a periódusára esik, vagy bármivel, ami nem annyira megszokott errefelé, hiszen végülis ez az Atlanti Óceán és, ami ebben a nagy lavórban él annak elméleti esélye van felbukkanni itt is.
A hullámtörőkövek egy pontját minden egyes nap meglátogatom, hisz ide engedtem le a szemétből tákolt kis varsámat, ami elég hatékonyan biztosítja a fehérjebevitelem rendszerességét.
Ezúttal ugyan nem esett csapdába senki, viszont nemmessze tőle találtam valami nagyot.
Egy ráját, amilyet még eddig sosem láttam.
Hatalmas volt és fehér.
Először nagyon megörültem az albínó rája látványának, de rövidesen kiderült a tévedésem.
A lény ugyanis nem csupán pigmentdeficittel küzdött, hanem úgyamúgy az életnek a teljes hiányával.
A tengerben pedig minden fehérre változik a megdöglés aktusával, ez alól talán csak az ezüstoldalú halak kivételek, akiknek a pikkelyei haláluk után is megőrzik fémes csillogásukat.
A monstrum egyike volt a kikötő rezidens óriásainak, valószínűsíthetően az a farkavágott nőstény, akinek nemrégiben volt módom megcsodálni a lenyűgöző násztáncát.
Mivel egy ekkora jószágnak itt a partközelben nem nagyon akad természetes ellensége az emberen kívül, lehet hogy egy benyelt horog végzett vele, vagy az is elképzelhető, hogy nagyon öreg volt már és a végelgyengülés vitte el, vagy a kopoltyúkra adaptálódott koronavírus, ki tudja, ilyen az élet rendje.
Azóta nap mint nap arra úszok és figyelem a dekomponálódás fázisait, az óceán nem szokott félmunkát végezni, megbízhatóan csupaszítja le a tetem csontjait, (Illetve ebben az esetben a furcsa, szálszerű hyalinporc merevítést, hiszen nem nagyon van benne csontszövetnek nevezhető anyag, a koponyában és a gerinc mentén ugyan találhatók kissebb mészlerakódások, de az sem csont igazán, legkeményebb részei, a fogak és a farok tövén található tövis, de azt meg vasodentin alkotja.)

(Vicces dolog a nyelv, hisz az angolul halálsugárnak fordítható “deathray” magyarul annyit tesz, hogy “halál rája”
A dead ray persze már nem olyan mókás. Nem nagyon vagyok otthon az angol kifejezések etimológiájában, de mondjuk a ráják belső felépítésének sugaras szerkezete is utalhat az elnevezésük kialakulására. Ez viszont itt egy “X-ray of a ray” csak, hogy jobban érthető legyen miről beszélek, merevítés meg sugarak terén.)

Elképesztően érdekes felépítésű jószágok, meglepően sok minden van azokban a vékonyka kis izomlebernyegekeben, amiből zömében ez az állat áll. Valamint hosszasan lehet szemlélődni az újrahasznosítás folyamatán, vagyis a nagyvíz dögevőinek áldásos tevékenységén.
Sokmindenki kéri a részét ebből a fincsi, nagy, lapos terülj terülj asztalkámból, tűzférgek, apró garnélaszerűségek, szorgosan ollózó rákok, bele-bele csipegető apróhalrajok, vagy nagyobb falatokat kimaró éhes ragadozók, és a kannibalizmussal kacérkodó fajtársak is feltűnnek néha.

Címke , , ,

Rúzsozd ki magad vasember

Ha a parton ér a reggel, a fürdőszoba után az első utam a remek seveneleven-be vezet, a rendszeres jegeskávémat, és valami gyomorkorgás csillapító gyalázatos műkaját elfogyasztandó.
A kedves dolgozók már messziről kiabálnak mosolyogva, LATÉÉÉ-LATÉÉÉ, hogy ez, a számukra irigylésre méltó fehér bőrömnek szól, vagy csak tapasztalatból tudják, hogy tejjel iszom a kávémat, azt a közel áthidalhatatlan nyelvi szakadékok miatt sajnos soha nem fogom megtudni.
(A világ nagyjából úgy van berendezve, hogy mindenkinek épp arra legyen szüksége, ami épp nincs, vagy nem is lehet neki. Nálunk, ott a fura nyugaton, emberek milliói költenek egy rakás pénzt, különböző melanocita aktivitást fokozó kozmetikumokra vagy, mesterséges ultraviola besugárzásra fejlesztett gépek gyomrában való időzgetésre, hogy a nyavalyás kis sápkóros bőrüknek, legalább egy kicsi, halványan barnás árnyalatot kölcsönözzenek.
Itt az emberek, – persze főleg a nők – pont az ellenkezőjét csinálják, fehérek akarnak lenni, és ennek a vágyálomnak a beteljesítésére pazarolnak el súlyos baht tömegeket. Erre ugyan nincsenek okos berendezéseik, amik kiégetnék belőlük a pigmentsejteket, cserébe elképesztő menyiségben áll rendelkezésükre, a bőrszín világosítás megannyi módját és formáját kínáló vegyszerek és egyebek sokasága. Krémek, zselék, olajok, maszkok, tabletták, pakolások, végbélkúpok, ráolvasások, és akármik, melyekről elterjeszthető, hogy képesek bárminemű, ilyen irányba mutató hatás kifejtésére.

20180201_172912

csigafehérítő

A kültakaró tónusváltoztatási igényének valódi erdői, a mélyben különböző okokra vezethetők vissza, de a felszínen ezek mégiscsak ugyanarra irányulnak, vagyis a bőrfelületen megjeleníthető státusszimbólumok által, színlelni, a társadalmi hierarchia magasabb grádicsán való toporgást.
Nálunk ugye azt sugallja a barnaság, hogy: – Nézz rám, milyen kicsattanóan egészséges vagyok, jól tartom magam, láthatóan telik rá, hogy télen is olyan helyre utazzak, ahol hétágra süt a nap, vagy legalábbis van elég pénzem egy lakótelepi garázsból kialakított barnítószalon, szupercsokicsöves állószolárium bérletére, szóval jó vásár vagyok, egy igazi alfa.
Itt a fehér bőr azt mondja: – A bőröm hamvas, halovány sápadtságán láthatod, hogy többet érek nálad, felsőbb kaszt szülötte vagyok, kifinomult lény, árnyas paloták lakója, nem ám egy amolyan délvidéki, napon izzadó, koszoskörmű, földtúró parasztfattyú mint te.
Az áhított bőrszín elérésére tett erőfeszítések egyébként, sokszor egészen komikus eredménnyel járnak mindkét kontinensen, nálunk, a lejárt szavatosságú étbevonómassza, kissé narancssárgába hajló beteges árnyalatára égett plázacicák és muszklisfiúk mulattatnak a szánalmas kinézetükkel. Errefelé pedig, a hypófoltos sárgásbarnalányok képezik nevetség tárgyát. Mivel jobbára csak az arcra és a nyaktájékra hordják fel, a különböző csigakivonatot és egyéb bizarr összetevőket felsorakoztató, fakító csodaszereket, így a meleg miatt viselt lenge öltözetekből kilógó egyéb testrészeik és a fizimiskájuk között igen jelentős kontraszt figyelhető meg.
Ennek köszönhetően kicsit úgy festenek, mint egy XVII. századi, rizsporos képű arisztokrata a budoárban, miután az összes göncöt lerobbantották róla, vagy egy előadás után vetkőző bohóc, akin rajta maradt a smink, esetleg egy német turista, az egész napos strandolás után, akinek csak az ábrázatára jutott a hatvanfaktoros naptejből.
A másik érdekesség, a szépségálarc, amit viszont a hajón sikerült megfigyelni, ahol is, a viszonylag korlátozott kiterjedésű helyre való összezártság miatt, a vendégek intimebb kozmetikai szokásait is tanulmányozhatja az ember. A távol-keletről származó, mind férfi, mind női kuncsaftok jelentős része, használ különböző szépészeti vagy fehérítő arcmaszkokat. Amikor először volt szerencsém találkozni evvel a jelenséggel, egy, a mellékhelyiségből kilépő, efféle alkalmatosságot viselő, kínai kislány formájában, kis híján megállt bennem a keringés.
Mivel a zselés jellegű gezemice, ami felkenés után sokat veszít a viszkozitásából, és később kéregszerűen megszilárdul, amolyan Thomas Brown Hewitt-i megjelenést kölcsönöz a felhasználójának. Ezt a különösen freeky hatást, még tudják fokozni avval, amikor kicsit megfeledkeznek magukról és túl sokat vigyorognak az esti összejöveteleken, ekkor ugyanis az arcukra száradt hártya alá bejut a levegő, és megrepedezve, kis cafatokban kezd lemállani az ábrázatukról. Ráadásul ezek a furcsa matériák sokszor különféle pigmentek hozzáadásával készülnek, amik az amúgy is bizarr összképet, talán még ijesztőbbé képesek varázsolni. Sokuk, itt-ott nyálkásan csillogó, másutt foszladozó színes cafatokkal ékes orcája láttán, talán még az öreg Freddy Krüger is elismerően csettintene.- Már ha tudna olyat csinálni a hülye kesztyűjétől -)

A korai kávéra várás közben, az üzletben bolyongva, mindig sikerül találni valami szokatlant, amivel a kultúra helyi sajátosságai megörvendeztethetnek. Ez a kíváncsi elképedés általában az élelmiszer újdonságok megpillantásakor kerít hatalmába, de ezúttal a piperepolcok előtti bámészkodás hozta meg a szokásos eredményt.
Vannak bizonyos termékek, amikre Európa szerte, a berögződött, társadalmi nemi szerepekre való targetálás jellemző.
Vagyis egészen valószínű, hogy például a szépségiparban általában női célcsoportra fejlesztett portéka, sokkal előbb lesz virágokkal, hibátlan szépségű, – vagy legalábbis makulátlanra photoshoppolt – hajadonok képével vagy épp Disney hercegnőkkel, Barbie babával vagy egyéb bájos rózsaszín figurákkal árukapcsolva, mint mondjuk a Marvel univerzum, harcos bosszúállóinak, marcona képregény karaktereivel. Lehet, hogy ezek a produktumok itt ladyboy kompatibilis cikknek minősülnek, vagy csak a zsigerből gendersemleges (Ez a gendersemleges annyira jellemzően óvilági terminus, és nem is nagyon való erre a vidékre, mivel valamiféle tudatos hozzáállást feltételez, amit itt, ebben a témakörben leginkább egy “who cares” jellegű vállrándítással intéznek el.) attitűd eredményeképp, részesültek efféle marketingben, azonban mégis megmosolyogtató, a villámló pörölyével világokat romboló viharistennel reklámozott pillaspirál, a tökéletes öldöklőgépé módosított, csillagos sávos szuperkatona körömlakkja, az alkalmiszörnyeteg, mutáns-izomkolosszus, libafoszöld szemkontúrjára ügyelő sminkceruza, vagy a robotpáncélba bújt, milliárdos fegyverkereskedő pléhpofájával népszerűsített ajakrúzs. (A félreértés elkerülése végett, ezek a cuccok itt, csak úgy tűnnek mintha gyerekjátékok lennének. Ugyanúgy, mint a helyben, mindenhol jelen lévő, túláradó cukiság, ezek a képregényes kozmetikumok sem korlátozódnak kizárólag a fiatalabb korosztály érdeklődésére. Szóval bármelyik percben megpillanthatsz egy banktisztviselőként dolgozó többgyermekes családanyát, amint épp élénk pókemberszínűre mázolja az ajkait.)20180507_112000

 

Címke , , , ,

Vampire fish

Újra előkerül a pajzán nevű kis Halichoeres bivittatus, ezúttal nem a méltatlan elnevezése (slippery dick) miatt, hanem egyszerűen mert nagyon bírom őket, ha egy kicsit felkavarod a világos színű aljzatot, rögtön ott teremnek és kutakodni kezdenek a felbolydult mésztörmelékben némi felcsipegethető ennivaló után. Ez a szokásuk elég kiszámíthatóvá teszi őket ezért a burjánzó színkavalkádot felvonultató korallszirtek között elterülő, szinte világító fehér kalcium karbonátba rángatózva kapaszkodó horgonyunk körül, szinte mindig nagy a csődület. Ott sikerült lencsevégre kapni ezt a példányt is aki épp rám villantotta hegyes kis “vámpírfogait”

vampire fish

Címke , , , ,