Nem túl nagy ez az öböl és igyekszem minden úszás alakalmával keresztül kasul átfésülni, hátha összeakadok ritka vendégekkjel, mint például a kis csillagos cápák, akiknek a párzási időszaka nagyjából a nyárnak erre a periódusára esik, vagy bármivel, ami nem annyira megszokott errefelé, hiszen végülis ez az Atlanti Óceán és, ami ebben a nagy lavórban él annak elméleti esélye van felbukkanni itt is.
A hullámtörőkövek egy pontját minden egyes nap meglátogatom, hisz ide engedtem le a szemétből tákolt kis varsámat, ami elég hatékonyan biztosítja a fehérjebevitelem rendszerességét.
Ezúttal ugyan nem esett csapdába senki, viszont nemmessze tőle találtam valami nagyot.
Egy ráját, amilyet még eddig sosem láttam.
Hatalmas volt és fehér.
Először nagyon megörültem az albínó rája látványának, de rövidesen kiderült a tévedésem.
A lény ugyanis nem csupán pigmentdeficittel küzdött, hanem úgyamúgy az életnek a teljes hiányával.
A tengerben pedig minden fehérre változik a megdöglés aktusával, ez alól talán csak az ezüstoldalú halak kivételek, akiknek a pikkelyei haláluk után is megőrzik fémes csillogásukat.
A monstrum egyike volt a kikötő rezidens óriásainak, valószínűsíthetően az a farkavágott nőstény, akinek nemrégiben volt módom megcsodálni a lenyűgöző násztáncát.
Mivel egy ekkora jószágnak itt a partközelben nem nagyon akad természetes ellensége az emberen kívül, lehet hogy egy benyelt horog végzett vele, vagy az is elképzelhető, hogy nagyon öreg volt már és a végelgyengülés vitte el, vagy a kopoltyúkra adaptálódott koronavírus, ki tudja, ilyen az élet rendje.
Azóta nap mint nap arra úszok és figyelem a dekomponálódás fázisait, az óceán nem szokott félmunkát végezni, megbízhatóan csupaszítja le a tetem csontjait, (Illetve ebben az esetben a furcsa, szálszerű hyalinporc merevítést, hiszen nem nagyon van benne csontszövetnek nevezhető anyag, a koponyában és a gerinc mentén ugyan találhatók kissebb mészlerakódások, de az sem csont igazán, legkeményebb részei, a fogak és a farok tövén található tövis, de azt meg vasodentin alkotja.)
A dead ray persze már nem olyan mókás. Nem nagyon vagyok otthon az angol kifejezések etimológiájában, de mondjuk a ráják belső felépítésének sugaras szerkezete is utalhat az elnevezésük kialakulására. Ez viszont itt egy “X-ray of a ray” csak, hogy jobban érthető legyen miről beszélek, merevítés meg sugarak terén.)
Elképesztően érdekes felépítésű jószágok, meglepően sok minden van azokban a vékonyka kis izomlebernyegekeben, amiből zömében ez az állat áll. Valamint hosszasan lehet szemlélődni az újrahasznosítás folyamatán, vagyis a nagyvíz dögevőinek áldásos tevékenységén.
Sokmindenki kéri a részét ebből a fincsi, nagy, lapos terülj terülj asztalkámból, tűzférgek, apró garnélaszerűségek, szorgosan ollózó rákok, bele-bele csipegető apróhalrajok, vagy nagyobb falatokat kimaró éhes ragadozók, és a kannibalizmussal kacérkodó fajtársak is feltűnnek néha.
TÚLOLDAL 