Az emberfia azt gondolná, hogy a sziget méretéből és provincialitásából következően a helyi pletykák úgy terjednek, mint oltásellenes oviban a feketehimlő.
Sajnos ez mégsem feltétlenül igaz az összes információra.
Történt ugyanis, hogy fülest kaptam, miszerint Castillo de Romeral partjainál kövekre sodródott egy vitorlás.
Az efféle sajnálatos esetek általában alkalmat adnak a szemfüles “szídzsipsziknek” arra, hogy egy szerszámosládával és némi dögevő mentalitással felvértezve rendkívül hasznos hajóelemek zsákmányolásával fordítsák javukra a szomorú eseményt.
Össze is beszéltem Ádámmal, – aki nagyméretű gépjárművével épp a sziget déli részén tartózkodott -, hogy ugyan nézzünk már rá erre a roncsra…
A felszálló keselyű képzeletében ugyanis, olyan bőséges préda képe körvonalazódott, aminek elszálításához legalább egy kisteherautó teherbírására van szükség.
Az instrukcióknak megfelelő koordinátán meg is leltük a szerencsétlenség helyszínét, azonban vagy a hírek terjedése nem volt kielégítő sebességű vagy a csacsó hiénák ezúttal nem bízták a szokásos mañana-ra, a fosztogatást, de mire odaértünk, a póruljárt hajót már annyira lemeztelenítették, hogy akár egy ép szeget is nehéz lett volna kimenteni belőle.
Így a mesés konc igérete árnyékra vetődéssel végződött…
Öröm az ürömben, hogy a parton sétálgatva, a szigeten tapasztalható viszonyokhoz képest, egy egészen szokatlan, üdítő dolognak lehettünk szemtanúi.
Vagyis helyiek egy csapata, lapátokkal, talicskával és egyéb szerszámokkal, látszólag teljesen önkéntes, civil alapon, nekiláttak a partszakasz megreformálásának.
Összegyűjtötték a szemetet!!!
A strucctojás méretű, az elemek által szépen lekerekített kövekből kis ösvényeket raktak, endemikus növényeket ültettek a hevenyészett kis “japánkertekbe”. Fáradságot nem sajnálva a nagyobb sziklákra különféle cukiságokat pingáltak, és komplett kismadár lakóparkokat telepítettek, a homokba állított hosszú póznákra.
Ez leginkább azért meglepő, mert a kanárióknál a saját élőhelyükkel szembeni megdöbbentő igénytelenség, közel általánosnak mondható.
Ez nem csak azért mondom, mert a helyiek még az egyébként nemtörődöm turistáknál is nagyobb mennyiségű hulladékot képesek szétdobálni, hanem mert egyszerűen fogékonyak arra, hogy a legszefósabb helyeket részesítsék előnyben. Ez van, ezt szeretik.
Példának okáért, ha van egy szépen felújított park, árnyas padokkal, és pálmafákkal, aminek a szomszédságában építési törmeléket hagytak, akkor a csacsók borítékolhatóan a sitthalom tetején fognak üldögélni, gondosan maguk után hagyva az elfogyasztott cukrosüdítők palackjait, cigicsikkeket és csipszeszacskókat…
Itt ki is világlik mennyire csúnya és értelmetlen dolog az általánosítás, hiszen egy szép kivételt máris találtunk, ami rácáfol a sztereotípiákra.
Remélem ez nem csak egy elszigetelt, egyedi eset marad és az efféle megmozdulások tendenciává válhatnak a szigeten, és a jó példa terjedésével egyre több lokális kezdeményezésnek lehetünk ezentúl szemtanúi.
Talán kisvártatva a helyi erő is értékelni kezdi az élőhelyének mesés természeti adottságait, és a jelenleg még fehér hollónak számító kis aktivisták divathullámot indítanak el a konstruktív tevékenységükkel…
Venga chachos vamos!
TÚLOLDAL 