döntés címkéhez tartozó bejegyzések

Izzó acél, húsbavágó döntéssel

A karanténban töltött ünnepek sivársága után úgy éreztem, valahogyan meg kell ajándékoznom magam.
Legalább a kimaradt karácsony, privát kis megnemlepetésével.
A bennem eltemetett, de magát egyre inkább a felszínre kaparó fémszobrász, már amúgy is nagyon régóta vágyott egy profi, TIG hegesztő inverterre…
Ehhez a melóhoz, amin épp dolgozunk, amúgy is elengedhetetlen volt egy jó precíziós fémvarrómasina, úgyhogy adta magát a dolog.
Beleöltem az összes megtakarított pénzem, jó cucc! ( Ennyiért mondjuk illik is annak lennie.)
Kétszáz Amper, egyenáram, váltóáram, védőgáz, plazmavágás, mindez a német ipar produktumaitól elvárható minőségben, vagyis minden, amire egy magamfajta szobrászembernek, ebben a léptékben, ilyen téren szüksége lehet.
Valamint úgy tűnik, ez a beruházás egy kicsit túl is mutat egy szimpla szerszámvásárláson, hiszen amolyan lezárása is valaminek.
Valaminek, ami egy egész éven keresztül nem hagyott nyugton, álmatlan éjszakák tétova halmain keresztül gyötört, fojtogatott, és az ébrenléti agykapacitásom jelentős részét bitorolva, a vokálba zavart önmagán kívül szinte mindent, vagyis a nehéz döntéshelyzetnek, hogy mit is kezdjek a hanyatló életkém maradékával.
Furcsának hangozhat, hogy miképp kapcsolódik a fémek összeolvasztására való alkalmassá válás tárgyi kritériuma, a komolyabb éltúti elágazásoknál való irányválasztásához, de ez számomra amolyan szimbólum (Az átlag szimbólumoktól, mondjuk ritkán tudod Héphaisztosznak érezni magad, és jobbára alkalmatlanok a periódusos rendszerben, a Bór-Asztácium tengelytől balra elhelyezkedő elemek egybemelegítésére, ezért persze ez egy náluknál lényegesen praktikusabbnak mondható darab…) mégpedig a MARADÁSÉ, a szikár, tárgymentes, csak a legszükségesebbet birtokló, bármikorelindulhatok készültségnek a vállamról való lehelyezéséé.
Persze nem kötelező érvényű, de mégis egy állásfoglalás amellett, hogy ezúttal nem menekülök el, hanem beleállok, itt, ezen a szar helyen, újra, a lassacskán feledésbe merülő és reálisan nézve totál kilátástalan, így nem sok reménnyel kecsegtető alkotói szerepembe.
Elképesztően csábít a világ, a mozgás, a szüntelen újdonságtapasztalás színes ígérete, az ismeretlen tájak, kultúrák kihívása, a nem kötődés vándorcigány szabadsága, mégis megpróbálnom, itt, helyben, mégegyszer, ha minden ellene szól akkor is!
Ennyivel tartozom magamnak és az eddigi életem kétharmadának, ami jobbára ennek fényében telt.
Annak ellenére is, hogy a körülmények terén lényegesen rosszabb feltételekkel indulok, mint amikor még kvázifiatalemberként, a művészetből való egzisztálás honi lehetetlensége dühből csapatta rá az ajtót erre a késztetésre.
Az egykori óriás műterem helyett, most egy apró sarok, a valaha volt széles infrastruktúra helyett pedig csak a puszta agyam. (Illetve, immáron egy helyre kis hegesztőapparát.)
A süldőkor lendülete helyett lomha bizonytalanság, a hit helyén csalódott kiábrándulás, a sikerek helyén porlepte csend, az alkotás nélkül telt évtized okán, az érvényesülés terén behozhatatlan lemaradás, a hajdan volt emocionális hátország támogatása helyén, pedig az ismeretlenbe lőtt űrszondák kristálymagánya, de mégis így döntöttem.
Ki kell derüljön, tényleg jó vagyok-e arra, amire olyan nagy vehemenciával herdáltam el a fiatalságomat.
Lehet, hogy rusnyán elátkozom még a percet mikor megérett az agyamban az elhatározás, de úgy néz ki, ennek most így kell történnie…

(Ha meg, tervemet ismét kudarc koronázná, vagy nem bírnám tovább, esetleg meggondolnám magam, akkor egyenlőre még megvannak a végtagjaim az innenelkotródáshoz, és a masina is ér annyit, hogy fussa belőle repülőjegyre…)

Címke , , , , , , , , ,

boat bót

Kicsit ritkultak itt a posztok, de persze ennek is, mint mindennek megvan a maga oka. A számítógéptelenség ugyan átmenetileg megoldódott, (kaptam kölcsön egy jó kis Mac-et)  jelen pillanatban inkább az időhiány, illetve rendelkezésre álló szabadidő alkalmával kihasználható agykapacitás mérsékelt mivolta tehető felelőssé a bejegyzéstelenségért.
Ugyanis végre hajóproject van!
Amíg a vízen úszó otthon vásárlásának lehetősége még csak a vágyálmok ködös birodalmában lebegett, egyáltalán nem gondoltam, hogy valaha is nehéz döntésként fogok tekinteni a hajóvásárlásra.
Persze ez nem is lenne olyan nagy dilemma ha a hajó típusának kiválasztása kizárólag az ízlésünkön múlna.

Jelenleg ugyanis adott egy pénzösszeg aminek biztonsági okokból csak kevesebb mint a kétharmada költhető hajóvásárlásra, ebben az árkategóriában azonban leginkább olyan cuccokat lehet kapni, amik a tulajdonviszony rendezése után még jelentős pénzbeli és főleg idő és munka ráfordítást igényelnek. Ez utóbbi előrelátható mennyisége rendkívül fontos szempont, ugyanis sokkal inkább vitorlázni szeretnék, mint egy szárazdokkban vesztegelve, súlyos euró ezreket költeni, egy cucc lassú gatyába rázogatására.

Most épp három hajó van versenyben:

Egy angol építésű Sarum 28-as alumínium slup, ami remek állapotban van ugyan, és  mind a hajótest mind a rigg megbízható, ellenben a belső elrendezése amolyan angolosan ésszerűtlen, kicsike és rendkívül puritán. A felszereltsége is igen alacsony, (van rajta egy mélységmérő oszt annyi) ráadásul ez a legdrágább az összes közül.

A másik egy 40 lábas nehéz romboló, egy komoly acéltestű Cutter, gazdag felszereltséggel, de bizonyos pontokon siralmas állapotban. Ez utóbbi nem jelentene nekem akkora gondot, hiszen a vassal meglehetősen jó viszonyt ápolok és a fémmunkák cseppet sem hoznak zavarba, azonban a motorja teljesen tropa. A motorokhoz pedig egyáltalán nem értek és általában ez az egyik legbonyolultabb és legköltségesebb egység egy vitorláson. Ezen kívül a méretéből adódó kikötői felár sem elhanyagolható szempont.

A Harmadik egy Catalac 9M típusú kis katamarán, ami felszereltség terén nem valami fényes, cserébe aránylag jó állapotú, vagyis csak kozmetikai beavatkozásra és kisebb fejlesztésre szorul. A kéttestűségéből adódóan egy csomó hely van rajta és az ára sem rossz, cserébe viszont ez egy offshore cruiser, vagyis nem feltétlenül a mélytengeri, világ körüli hajózásra van optimalizálva.

Nem szeretném elsietni ezt a dolgot, de évekig sem akarok kutakodni.
Minél több hajót nézek meg annál inkább belebonyolódom a részletekbe és egyre nehezebb a döntés.

Szóval bújom az internetet és járom a kikötőt, hogy  az öreg tengeri medvék segítségével a lehető legtöbb információt szerezzem be a megfelelő választáshoz.
Persze ez sem annyira egyszerű, hiszen minden kapitánynak szubjektív, sokszor a másik tapasztalt hajós véleményének teljesen ellentmondó álláspontja van, te meg döntsd el melyiknek lehet igaza. Ez az alumíniumra esküszik, a másikat meg csak attól mentse meg a Poseidon. Az egyik azt állítja a többtestű hajóval lehetetlen navigálni a másik éppen azt javasolja tanuláshoz. Leesik persze néhanapján pár hasznos információ, amiben hangos egyetértés van, de inkább csak mélyítik a kétségeimet…

Holnap kimegyünk a vízre a katamaránnal, megvizsgálni hogyan működik a rigg a szélben. (Remélem lesz szél.) Azután már valószínű én is tisztábban látok majd.

Címke , , ,