Eddig semmi okom nem volt panaszra munkaügyben, de jelenleg nem mondhatnám, hogy izzanak a vonalak a dive centerek hívásaitól…
Ez egyfelől szarügy, mert nem keresek pénzt, másrészt viszont van időm felkutatni a kegyhelyeket, amikkel tegnap a GPS nem boldogult valami fényesen.
Ma már okosabban indultam neki a dolognak, vagyis szereztem a környező, szabadidős elfoglaltság díler, utazási irodák egyikéből, egy repitérképet, és láss csodát, az évszázadok próbáját kiállt, papíralapú navigáció, ezúttal is hozta a formáját, és kifogástalanul elkalauzolt a kívánt helyekre. Az első célpont a Wat Lak Kaen kolostor és buddhatemplom, volt, ami több mint 20 szerzetes otthona, a Ban Lak Kaen közösség szolgálatában. Nem csoda, hogy a múltkor nem találtam meg, ugyanis a google, egy olyan csapásra fordított rá, ami nagyjából 3 kilométerrel előbb kanyarodik le a főútról, mint ahol a szentély valóban tartózkodik.
A legmeglepőbb, és egyben kicsit ijesztő dolog amivel szembesültem, rögtön a díszes kapun való belépés után, az a hadsereg intenzív jelenléte volt a helyszínen.
Freeky stuff
Viseljetek inkább MIXTAR papucsot
Nem igazán értettem mi a jelentősége a templom gyepére felállított hat darab masszív légvédelmi lövegnek, a köréjük feszített drótakadálynak meg a bambuszlevelekből fabrikált, terepszínű indiánjelmezt viselő marcona katonáknak.
Mindenesetre a fegyvereikkel ide-oda masírozó honvédek és az elefántszobrokat virágfüzérrel díszítgető, narancsmezes szerzetesek vibráló kontrasztja, piros abszurd fokozatra állította szürreálmétert.
A háromszintes tető alatt található az ubosot, vagyis a szent helyek legszentebbike, a szuperszent imaterem, ahol a legnagyobb legbuddhább buddha szobra áll.
A szentély spalettás ablakait a Ramayana jelenetei díszítik, végig is fotóztam mind a tízet, ha már az odabent rejtőző csoda Buddhát nem állt módomban megtekinteni.
Itt szentelik fel az új szerzeteseket, és az imák is bizonyára jobban meghallgattatnak itt, mert a sok arany girlandtól tutira jobb a szakrális térerő, és a három fedél remekül árnyékolja a zavaró spirituális rezgéseket, amik esetleg interferálnának a koronacsakra kiáramlásával, így sokkal tisztábban fogható a jel az asztrálsíkról…
A nagytemplom mögött éldegélnek a szerzetesek.
Kedves kis bungalókban szöszmötölgetnek virágdíszes állatszobrok, és a szoborról virágdíszt fogyasztó húsvér állatok között.
Megnyúlt arcú erdei rajzfilm szerzetes, lábánál a hétvégi ünneplős fizimiskájával
Lekonyult szarvú vizibivaly, ladyboynak öltöztetett Buddha szoborral
Virágfüzéres Jumbó, Röfi és az elmaradhatatlan baromfi
Varacskosék, sérült fülű ifjú malackával
Óriáscsirke és óriáskakas
Szörny, oltári kutyákkal
Rém/rémek
Másikrém
Virágzóhátú sárkánygyík hibridet öntöző langyiBuddha és a törpetáncosok
A többi épület, közösségi összejövetelek helyszínéül szolgál, vagy alacsonyabb rendfokozatú szentségek lakják, a kert gyepszőnyegét pedig, úgy néz ki, hangulatos kis repülőgép vadászatokra tartják fenn…
A következő műsorszám a Wat Phanat Nikhom kolostor, ami viszont valahol a dzsungel mélyén rejtőzik. Miközben különböző jelöletlen erdei ösvényeken berregtem, az épületegyüttest keresve, az eső kisvártatva szakadni kezdett. Ez azon kívül, hogy szabálytalan, hiszen elvileg most van a száraz évszak, pillanatok leforgása alatt intenzív bőrigázást eredményezett, és sajnos a jelöletlen földutakat, jelöletlen mocsárrá alakította.
A zuhé kicsit felkészületlenül ért, ugyanis, nem rendeltem extra terepgumit a robogódílertől, így a szép sima virslikerekek kedélyesen siklottak a sárban jobbra-balra, és sárhányó ide vagy oda, mocskosul összevaracskoltak mindent a környezetemben. Bár ahhoz képest, hogy a járgányt nem off-road körülményekre tervezték egész jól helytállt a nehéz körülmények között, és csodával határos módon egyszer sem hempergőztünk meg a dagonyában.
Némi sárdagasztás után megérkeztem az aszfaltútra, amin olyan kátyúk voltak, hogy jóval tengely fölé süllyedt a kis robi, a bennük összegyűlt méretes pocsolyákban, de legalább szépen le lett mosva róla az erdőben begyűjtött dágvány.
A kolostor környéke, némiképp emlékeztetett egy építési területre, ugyanis a főtemplom egyenlőre félkész és felszentelésre vár, elég mutatós kis fehér kulipintyó egyébként, és ennek a bejáratát is remek szörnyek őrzik.
Ők a kedvenceim, hogy sárkányok vagy nagák, esetleg krumpliorrú hüllőfajzatok, akik sokfogú tarajoskígyókat hánynak ki éppen ,azt sajnos nem tudom pontosan megítélni, mindenesetre a jó Honda bukósisak megvéd a rettentő pofákból kimeredő agyarak fenyegetésétől.
Buddhista alien
Mint azt sikerült megtudnom, a templom felszentelését megelőzően el kell helyezni a föld alá kilenc, Luk Nimitnek nevezett kőgolyót, ezeknek pontosan kilenc, Luk-nak is nevezhető lukat, vagy más néven gödröt kell ásni, a szentély minden égtáj felőli oldalán egyet-egyet, majd a biztonság kedvéért, mindegyik közé egy másikat, a kilencediket pedig a leendő Buddha szobor feneke alá. Ha evvel megvagyunk, akkor különböző bonyolult rítusok lefolytatása után bedobáljuk a Luk Nimiteket a verembe, behantoljuk, majd úgynevezett Bai sema-köveket, vagyis bodhi fa levél alakú köveket teszünk fölébük (A kilencediknek nem, a fölé Buddhát illik rakni.) és már kész is van az ásottgolyókkal övezett, laposkővel jelzett, csuda szinti-szent varázsterületünk.
Szputnyik kiállítás, avagy a kilenc “Luk Nimit” állványon várja az elföldelést
A szerzetesek itt kicsit düledező sorházakban laknak, és az imahelyen kívül van még két nagyobb csarnok és egy kerengő, minden napra egy Buddhával.
Hétfő a sok pénzt szereti
Kedd a sűrű cukros narancsszörpöt
Szombat a virágokat kedveli
Vasárnap meg rögtön három röviddel kezdi a napot, attól olyan őszinte a mosolya
Valamint egy kínai szentélyre emlékeztető vörös falú bódé, széles állkapcsú feka királyokkal, karóba tűzött gazdátlan fejekkel, és három pufók operett vitézzel
Ehhez a China sztilóhoz természetesen dukál, egy világítószemű, tarka konfekciósárkány is.
A vörös épület mellett ugyancsak találtam egy kis robbantóházat, ami színben kiválóan harmonizált a bódé hangulatával de ennek most nem termeszvár, hanem inkább a beöntésekhez használatos körtefecskendő alakja volt.
A Mai napba besűríthető utolsó látványosság a Khuelkhak templomegyüttes, ami éppen a látogatásom alkalmával tartotta a nagyszabású felszentelőünnepségét.
Rengeteg ember tülekedett, kígyózó sorokban vásárolták a virágokat és egyéb áldozati ajándékok özönét. Arany és ezüst falevelekre írtak kívánságokat és némi készpénz kíséretében az erre kialakított fákra tűzték, és persze hömpölygött a vásári forgatag, mindenféle földi jót kínálva, a ceremónia résztvevőinek. Ha előbb tudom, hogy itt ekkora buli van, bizonyára ezt a programot vettem volna a többi elé. Hiszen így alig másfél órácskám maradt a gépjármű visszaszolgáltatásának határidejéig. A templomegyüttes igen kiterjedtnek tűnt telis tele kis füstölőkkel telerakott fabódékkal, mindegyikben egy aranyban fürdetett szerzetes kuporgott
Két kisebb szentélyt látogattam meg a monstre ubosot megtekintése előtt, az egyikben elég marcona feketére mázolt figurák ijesztgettek különféle éles-hegyes fegyverekkel. Volt egy girhes fehér is közöttük, de azért neki is jutott egy sarló.
A másikban hárman üldögéltek csendesen, gondosan bearanyozva, rájuk két elefánt és egy pár szép zöld gyíkrém vigyázott.
A fő attrakció a központi templom, ami körül jól megfigyelhető a golyószentelés folyamata. Az állványra lógatott aranyszín ferrerro-kat előszöris vastagon beborítják a hívek aprópénzzel (Hogy az érmék megmaradjanak a gömbfelületen kis zsírosbödönöket készítettek a vermek mellé, amiben a manit megforgatva eredményesen lehet felmatricázni a Luk Nimiteket.) Ami meg lepotyog, abból vesznek cigit a szerzetesek.
Pénztfialó aranyhere
Vannak akik egész köteg pénzgirlandot ajánlanak a templom üdvéért
A szentély messziről
Ezt a szentházat nem akárkik őrizték ám, hanem nyolc kötelességtudó Yaksha a Ramayana, sztori, rosszarcú, de általában barátságos démon óriásai. (belőlük egyébként tizenkettő kellene legyen, de a másik négy biztos szabadságra ment, van egy másik security cég foglalkoztatja)
Szép sorban…
THOSAKAN
SAHATSADEDECHA
TASAKEEREETON
TASAKEEREEVAN
VIROONHOK
MONGKONKAN
USSAKANMARA
JAKKAWAT
(Egyébként úgy tűnik nem voltak elég szemfüles kapuőrök, mert az utolsó kép tanulsága szerint egy sith lovag mégiscsak átcsusszant az ellenőrzésen és odabent az imateremben randalírozik…)
A lenyűgöző faragások és rengeteg dísz bűvöletében kicsit megéheztem és a vurstli forgatagában hemzsegő mindenféle árusok portékája felé vettem az irányt.
pondróbutik
A néni remek férgeket árult, nem akartam kimérve fogyasztani, hiszen nem vagyok tapasztalt csáprágó rágó, így nem tudom melyik rovátkolt barom az, amelyik az ízlésemnek leginkább megfelel. Még ha tudnék is Thai-ul tanácsot kérni, biztosan nem érteném a választ, így bevetve a feketeöves activity tudásomat, megpróbáltam elmutogatni, hogy szeretnék a különféle ízeltlábúakból ízelítőként egy-egy darabot. Az asszonyság gyorsan megértette mit szeretnék és összeállított nekem egy bőségtálat, vagyis kaptam mind a tíz féle élőlényből kóstolót. Ebből négy volt lárvastádiumban, volt vékony kukac, vastag pajor, duci hernyó, és egy közepes csimasz, amit sok zöld csilivel sütöttek együtt, ezek jobbára puhák, egyet roppan a külsejük aztán belülről krémesek, a kifejlett rovarok ropogósabbak és leginkább a jól átsütött gesztenyére emlékeztetne az ízük ha nem lennének lime-al és csilivel gazdagon bedolgozva. A nagyobb méretű sáskaszerűségek kicsit recsegősebbek, de szerencsére jól átsütik őket így könnyedén elrágható a kitinpáncél és a lábacskák sem akadnak nagyon az ember nyelőcsövébe.
Ezt az élményt követően azt hiszem, már felesleges is lenne reklamálni, ha esetleg csótányt találnék a padthai-omban.
Rengeteg színes azonosítatlan pálcikásfood
A sok karóbahúzott élelmiszer közül ezt az üstdobverő buzogányt találtam a leghívogatóbbnak. A kis hölgy pedig azt állította róla hogy ez a Thai hotdog.
Gyorsan be is gyömöszöltem az arcomba, a külső burkolat édeskés tészta, több rétegben egymásra sütve, majd ha egy kicsit beljebb rágod magad a gölödinbe, akkor kiderül, hogy valóban hotdognak szánták, hiszen egy kicsi, furcsa ízű, élénk rózsaszínes árnyalatú hús származék trónol a közepében.
Nem kaptam hozzá mustárt…
Lassan megszokom azt is, hogy, ami éppen nem csíp, mint a rosseb, az édes, akár a mézes baklava koncentrátum sok szacharinnal.
Persze önmagában az, hogy valami tele van cukorral, még egyáltalán nem garancia arra, hogy nem tartalmaz nagy menyiségben csilit is. Mint például ez a perverz kis rágcsa.
Ami barackaromás cukorba forgatott csilis tamarind.
Azt, hogy a kis finomság szét fogja marni a pofádat, már rá sem írják, hiszen a csili az szériatartozék szinte mindenben, ezenkívül, a rajta lévő cukormenyiségtől egyből elhervadnak a fogaid, és két extra löket inzulint is érdemes beverni hozzá ha nem akarod, hogy a vércukor belekaramelizálódjon a szivedbe.
A fura vacsorát követően szélsebesen akartam visszairamodni a szálláshelyünkre, de a nagy sietségemet lelassította egy kis útlezárással egybekötött dzsungelrendszabályozás. Ideiglenesen egyirányúsították a forgalmat, mert kellett a hely az óriásdarunak.
Errefelé ugyanis kattanásig kell kitolni a katobergert, ha le kell szerelni az elkóborolt cicádat a fatetejéről, vagy meg akarod metszeni a helyi fásszárúak lombkoronáját.
TÚLOLDAL 