A mindenféle dolgok beszerzésének is vannak afrikai felhangjai. No persze miért ne lennének, hiszen pont Afrikában vagyunk…
Minderről csak azért próbálok összeírni néhány információt, mert mielőtt elhagytam az öreg kontinenst, nem nagyon voltak elképzeléseim arról, hogyan is működik ez a mi kis megszokott civilizációs környezetünkön kívül, és gyanítom mások sincsenek feltétlenül tisztában, a kényelmes és túlbiztosított kis jóléti buborékunkon túli viszonyokkal.
Az elmúlt évek kalandozásai révén már volt szerencsém látni cifra dolgokat de itt bizony tudnak meglepetésekkel szolgálni. Félvárosi-félvidéki gyerekként ugyan ez előtt sem jelentett újdonságot, hogy a csirke nem a fán terem és a húsdarabok sem lefóliázva kerülnek elő az állatokból, azonban a higiénia alapvető aspektusai nálunk, még egy falusi disznóvágáson is tettenérhetőek. (A pálinka bizonyára fertőtlenít.)
Itt mindez annyira nem divatos, ez alatt nem azt értem, hogy környezet nem HACCP, hanem, hogy a mészárosok például szépen kiakasztják a vértől csöpögő (hiába halal, azért a testnedveket nem lehet 100%-osan leereszteni) marha zebu cafatokat a negyven fokba, a légyfelhők martalékául, és ez van.
(Nyilvánvaló, hogy a mifelénk az ilyesmit azért télen csinálják az emberek, hogy kevesebb legyen a megrohadt, nyüves kolbász, de itt nem nagyon mennének sokra a téllel, mert akkor is kurva meleg van, meg amúgy sem esznek disznót, mert az ugyebár tisztátalan…)
Az elektromos áramhoz való korlátozott hozzáférés okán, a hőség meg a legyek ellen nem igazán tehetnek túl sok mindent, persze a mocsok elpucolása nem villanyfüggő, a kötényt is kimoshatnák például, mondjuk évente legalább egyszer…
Ez persze nem feltétlen csak az igénytelenség számlájára írható, valamelyest összefügg az ismeretek hiányával is, a baktériumok mikroorganizmusok ugye nem nagyon látszanak, a kosz meg önmagában nem tűnik veszélyesnek. A tudás hatalom, és bizonyos dolgok még a globálisnak tűnő információs társadalom létezésének idején is csak lassan szivárognak le a harmadik világ félreeső zugaiba, de azért emlékezzünk, hogy bő százötven éve még mifelénk is agyonverték, a manapság már csak az anyák megmentőjeként emlegetett orvosdoktort, mert azt átallotta kérni a tisztelt kollégáktól, hogy egy hullatrancsírozás és egy szülés levezetése között ugyan mossanak már kezet…
Aztán vannak a boltok, amik a legkevésbé sincsenek metszésben avval az elméleti halmazzal, ami a mi fejünkben az élelmiszerüzletekről él.
Leginkább a házak elé a porba kipakolt portéka, a jellemző, az igényesebbek esetleg valami hevenyészett piaci standhoz hasonló építményt is eszkábálnak.
A benzin és a víz kivételével a dolgoknak nincsen előre meghatározott ára, vagy ha van is, azt elég sok tényező befolyásolhatja. Az erősen differenciált árképzés függvénye például, hogy családtag, barát vagy ismerős vagy-e, nyilván többet fizetsz ha nem vagy helyi, de legalább fekete a bőröd, aztán van, hogy fehér vagy de ismernek, és a legmagasabb árat akkor kapod, ha szemmel láthatóan turista vagy, egy üdvözlést sem tudsz szuahéliül és az eladó is bal lábbal kelt fel.
Az árus hangulata, az időjárás, a helyi focimeccsek eredménye és ki tudja mi minden még, amihez igazodik a megkövetelt anyagi ellenszolgáltatás mértéke. Ezt úgy kell elképzelni, hogy azonos termékek néha 150-200 százalékkal is drágábbak lehetnek ugyanott, egy nap eltéréssel.
Másnap meg feleannyit fizetsz és még kapsz is ezt-azt ajándékba.
Kicsit nehéz ezekkel a dolgokkal kalkulálni…
Főleg úgy, hogy nem csak elvileg, de gyakorlatilag is elszámolást kell vezetnünk a céges kiadásokról…
Mondjuk gondolom a főniék is tisztában vannak ezekkel a körülményekkel, legalábbis remélem, hogy nem gondolják simlis kasszafosztogatásnak, amikor a mindennapos költések között komoly differencia mutatkozik.
Egyébként nagyjából “minden” beszerezhető, ha felmész a fővárosba, elég türelmes vagy és nincsenek márkapreferenciáid.
Mint mindenhol, a tömeggyártott termékek jelentős százaléka itt is a távolkeletről származik, a különbség csak az, hogy amiket a dicsőséges kínai ipar nem tud Európában vagy a fejlett országokban értékesíteni, – mert ott különböző kacifántos szabályozásokkal vagy bizonyos minőségi követelményekkel kellene szembenéznie – azok valahol itt a környéken találnak gazdára.
TÚLOLDAL 