Meglehetősen furcsa dolgok kavarognak a fejemben…
Nem is nagyon tudom hogyan is lehetne leírni ide.
Vegyül benne, egy egészen kicsi fiú remegő várakozása egy balatoni kompra való felszállás előtt, egy (csak ezért az élményért) Hamburgig stoppoló kamasz tágra nyílt szemű, átszellemült csodálata, a velőtrázó kürtöléssel a dokkhoz közeledő, a vízfelszínen lebegő “városok” bámulása közben. Egy öregedő gyerek számtalan, hosszú, vágyakozó sétája Európa különböző marináiban. Hajósok kimerítő romantikus történetei a szabadságról. Dupla adag megilletődés, amikor apró korodtól veled élő, elérhetetlennek tetsző álmok, egyszercsak húsba vágóan valódinak mutatják magukat. Az óceán soha nem szűnő hullámainak megunhatatlan, monoton nyugalma. Valamint az a megdöbbenés amikor valami olyan meglepetés van a karácsonyi csomagolás alatt mire mindig vágytál, de sohasem számítottál rá hogy megkaphatod…
Szóval amit érzek igencsak összetett, cserébe viszont ritkán voltam ennyire boldog…
Van egy SAJÁT hajónk baszki!!!
TÚLOLDAL 