TÚLOLDAL

Tizenegy év hébe hóba történő írogatása után, túl egy bloghost megszűnésen, rengeteg adatvesztésen és minden egyeben, elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy a rendelkezésemre álló ingyenes tárhelykapacitásom elfogyott. Ez persze nem olyan nagy baj, hisz azt jelenti, hogy az ide hordott nyavalyás kis karakterek egymásutánja is képes olyan adatmenyiséget képviselni, amire soha nem számítottam, hogy ezt a teret valaha is betölteni lenne képes, vagy legalábbis gondolatban valami olyasmit társítottam hozzá, hogy ennyi leütés csak abban az esetben lehetséges, ha az ember pötyögésre alkalmas végtagjai, legalábbis a könyökízületig kopnak vissza közben.
(Vicces, – illetve hát inkább szánalmas, de azért nevetgélni jobb, mint szánalom tárgyává válni – hogy ez idő alatt sem tanultam meg tíz ujjal gépelni, és még most is csak úgy piszkálom a klaviatúrát, ahogy a nyálcsorgató pulyák nyomkodják a nagy színes gombokat, azokon az idegesítő zenélős műanyag játékokon, amik használatával instant őrületbe kergethető bármelyik nemsüket szülő, mégha éppen a nyomkodás alanyának teljesítményétől szét is feszül a keble a büszkeségtől.) A nagyobb probléma, hogy leginkább a jelenlegi körülmények mellett szerettem volna fenntartani ezt a rövid monológokra szorítkozó, egyirányú kommunikációs csatornát, vagyis a szedett-vedett kis naplómenedékemet, vagy perszonál panaszkönyvemet – kinek mi jön le belőle – de a bájtsmucig wordpress fukarsága miatt a folytatáshoz az eddigi személyesből, üzleti csomagra kellett váltanom. (Ez mondjuk feljogosít arra, hogy bosszúból száműzzem a céget a domainnévből, szóval innentől kezdve már a tuloldal.com-on is elérhető a blog, a tuloldal.wordpress.com helyett.)
Vagyis mostmár hivatalosan is bloggernek számítok, bár az elmúlt több, mint négyezer nap leforgása alatt léttehozott bejegyzésekkel összehalászni tudott, kemény 74 egész követő – aminek a zömét ráadásul, nyilvánvalóan a családom és közeli barátaim teszik ki – , és az a tény, hogy a bloggerek többnyire pénzt keresnek az írásaikkal én pedig immáron már a posztok létrehozásáért is fizethetek, nem igazán indokolja a business class titulust.
Néhány előny azért mégis társul a megvásárolt szintlépéshez, persze a kibővített tárhelynek köszönhető kontinuitási lehetőségen túl, például, hogy evvel a felturbózott pakkal már lehetőségem nyílik rá, hogy virtuálisan koldulhassak, vagy szép szóval illetve, adományokat is gyűjthessek, (Ha mást nem legalább az oldal immáron megnövekedett költségek melletti fenntartására), ezért cserébe a szűk olvasóközönségemet megkímélhetem például az oldalon tobzódó reklámoktól, amik ugyan eddig sem az én pénztárcámat duzzasztották, de most már legalább hatalmamban áll kipucolni őket a felületemről…
Szóval segítsetek ünnepelni, küldjetek egy rahedli pénzt, vagy legalábbis kávéra, hogy a kétujjal betűnyomkodás hosszú folyamata közben se aludjak bele a szövegfabrikálásba.