TÚLOLDAL

Reggelente legtöbbször olyan érzéssel kelek fel az ágyból, mint aki egész éjjel ketrecharcolt és folyamatosan veszített.
Sokat töprengtem azon, mitől lehet reggelre virradóra kínzó izomlázam, hiszen mégsem egy higanybányában dolgozom három műszakban, vagyis távolról sem végzek olyan mértékű fizikai munkát, ami ezt igazán indokolná.
Sajnos, a szétbaszódott térdízületem okán, az egyre inkább elhanyagolt, és amúgyis csak hébe-hóba művelt edzéstervem sem okolható miatta…)
Már, valami furcsa ismeretlen kórságnak, a testemben való, fokozódó térnyerésére kezdtem gyanakodni, de a minapi reggel meglepetése rávilágított, hogy a rendelenesség oka nem igazán a mozgászervi vagy keringési zavarok között keresendő.
A rádöbbenés lehetőségére az szolgáltatta az indítékot, hogy elfelejtettem időben levágni a körmeimet.
(Ez viszonylag ritkán megy ám ki a fejemből, ugyanis a műtermi tevésvevés amúgyis predesztinál az intenzív maszatosodásra, ami, a hosszú körmök alatti gyászkeret szinte azonnali megjelenésével jár, az pedig nem csak, hogy nem igazán esztétikus, de higiénia amúgy meglévő látszatának súlyos erodálásán túl, még igencsak balesetveszélyes is lehet. A visszahajlott, leszakadt körmökről pedig még az is elképzelheti milyen kellemetlenségekkel jár, akinek volt szerencséje nem részesülni hasonló élményekben és csak filmen látott ízelítőt pincemély vallatókamrákban serénykedő kínzómesterek körömletépős furfangjairól.)
Ez a mulasztás fájdalmas, de igen egyértelmű kiigazítással szolgált, a kínzó izomláz mögött lappangó fizikai rendellenességet vizionáló hipohondriám téves felvetéseire.
A rádöbbenés megrázó volt ugyan, de abból a szempontból mégis megnyugtató, hogy szerencsére csak a szoftverem hibás, minden más gond, csak ennek folyományaként kerül elő…
Természettudományi ismereteim alapján úgy gondoltam: a tény, hogy érdeklődés hiányában lassan elfelejtem, hogy férfi vagyok, az még nem igazán jogosítja fel a szervezetemet a menstruációra, így amikor reggel egy csomó indokolatlan vért találtam a lepedőn, elsőre megszeppentem némiképp, de a kicsiny, laposfélhold alakú bemetszések a tenyeremen, mind a kezeimet borító barnára száradt testnedv eredőjére, mind a már már zsibbasztónak ható izomláz okára rávilágítottak.
Mondjuk amenyiben egy átlagos éjszakán, a nehezen kicsikart alvásmenyiségnek csak a harmadában feszítem annyira görcsösen az izmaimat, hogy azok képesek legyenek kárt tenni a saját szerkezeti integritásomban, valamint eközben csak két-három liter sós lét izzadok ki magamból, akkor hamarosan még a hitvány szénhidrátdús étrendem ellenére is olyan szálkás leszek, mint a sziklás hegység fenyvesei vagy azok a riasztó tekintetű, nyúzott, anatómiai szemléltetőbábuk, akiken tíz méterről is külön-külön meg lehet számolni az összes kósza inat.
A belé nyomódó vágatlan körmök okán, a tenyerem húsából szivárgó vér megszellőztette, hogy “alvás” közben, milyen üde, vidám kis dolgok zajlódhatnak le a fejemben.
Valamint az efféle balesetekhez szükséges intenzív izommunka, némi magyarázatot szolgáltat a kontraktilis filamentumok sajgó túlterhelésére és a kipihentség krónikus hiányára is.
Emellett a tapasztalat mellett külön szerencsémnek érzem, hogy a tudatalattim többnyire kegyesen megkímél az álmaim tartalmára való éber emlékezéstől…
(Bár, titkon mégis furdal kicsit a kíváncsiság, mi gyötörhet meg ennyire, hisz még az is meglehet, hogy egész vagány kis psyhogrindhouse forgatókönyvötletektől fosztódom meg ezáltal.)
Nos, azt akkor már tudom, hogy a rövid periódusok, amikor kívülről úgy néz ki, hogy alszom, belülről nem nevezhető túlzottan pihentetőnek, hisz a verejtéktócsák közepén, a tenyerembe mélyedő körmökkel remegve felriadás nem feltétlen arról árulkodik, hogy mindeközben az agyam, épp valami kellemes árnyalatú langyos zselébe merülve piheni ki a fáradalmait.
Mostmár csak arra lenne praktikus megfejtést találni, hogy az éjszakáimon, amikor elvileg a testemnek s azt irányító bonyolult szövetcsoportnak a pihenés, regenerálódás és információfeldolgozás lenne a feladata, akkor e helyett, mi végett kell mégis inkább titánokkal tusakodni, sziklákat összemorzsolva feneketlen üresség felett kapaszkodni vagy bármiféle egyéb olyan pszeudotevékenységet folytatni, amihez görcsbefeszített izomkötegekre meg önmagukba sajtolt öklökre van szükség.
Erre azért is jó volna rájönni, mert ha megszüntetni nem is tudom általa a problémáimat, de a receptet legalább eladhatnám éjszakai edzésprogramnak, a gym-be járáshoz is túlságosan elfoglalt mazochisták számára, mondjuk a hangzatos “NSTF” vagyis: nightime static tormentor fitness néven.