TÚLOLDAL

Épp nem lévén búvárvendégünk, nekiláttunk kicsit rendbeszedni Kizimkazi igencsak szemetes partszakaszát. Sajnálatos módon a sziget teljes területe mentes a hulladékgazdálkodás halvány árnyától is, ez azt jelenti, hogy szemétszállítás sincs, nem csak, hogy hulladékkezelés. Illetve a szemetet úgy kezelik, hogy szarnak rá hogy ott van, esetleg dobálnak mellé még egy kicsit, hogy ne legyen egyedül.
Ez a metódus sajnos ismerős, pár harmadik világbeli helyről, ahol eddig volt szerencsém ezen megütközni. Ez persze csak részben az itt élő emberek hibája, ugyanis pár évtizede itt nem nagyon volt olyan elhajigálható anyag, ami két három hétnél tovább lett volna ronda, vagy káros, hiszen jobbára organikus dolgokkal voltak körülvéve, az meg vagy elrohadt vagy megették a zebuk. A nyugati civilizáció viszont hozott nekik mindenféle jó kis műanyagot, aminek egyrészt esze ágában sincs lebomlani, másrészt, még jön is rendületlenül, ha lehet akkor inkább több, mint amennyi eddig érkezett…
Sajnos hulladékkezelési megoldásokat viszont elfelejtettek hozni mellé, így a szemét csak szaporodik, de semmiképp sem lesz kevesebb, egyrészt a fokozódó turizmus csak növeli az itt rekedő csomagolóanyagok, pet-palackok és egyszerhasználatos műanyag szirek-szarok számát, másrészt az óceán is nagy menyiségben mossa partra a máshol keletkezett szennyet.
Sajnos a helyi társadalom igencsak lassú reagálású ebben a tekintetben (is) és az emberek jórésze nem igazán éri fel ésszel, hogy mi is a valódi különbség a banánhéj és a csipszeszacskó elhajigálása közt, ha esetleg része lenne az edukációnak, hogy az utóbbit nem tanácsos szétdobálni, akkor is szarnának rá, mert a látottak tanulsága szerint a helyieknek nem nagyon bántja a szemét a szemét, meg hát mi a fenét is csinálhatnának vele. Akik eljutnak odáig, hogy a civilizációs hulladéknak nem az utcán vagy a házkörül való szétterítés a legmegfelelőbb kezelési formája, azok is maximum elégetni tudják, más választásuk ugyanis nincsen. Ennek köszönhetően, az egész, képeslapokat idéző, paradicsomi szigeten, folyton égnek a mérgező füstöt okádó máglyák és tök mindegy, hogy sárkunyhó vagy ötcsillagos luxusresort jutott osztályrészül, garantáltan szemétégető mellett fogod álomra hajtani a fejed. A szegényebb helyeken, így itt is, vannak az újrahasznosításnak olyan aspektusai, amik divatba hozhatók, hiszen az ingyenszemétből lehet hasznos cuccokat készíteni, amik képesek kiváltani drága vagy nehezen beszerezhető dolgokat, a halászhálók úszóbójáit szemmel láthatóan felváltották a szétszakadt műanyagpapucsok, a petpalackokat homokkal feltöltve építőanyagként használják itt ott, szóval elvétve azért látni ilyesmit is, de sajnálatos módon ez is elenyésző mértékben népszerű és hát a keletkező hulladéknak csak nagyon elhanyagolható része alkalmas bárminemű upciclingre.
Ennek ellenére mégiscsak nekiálltunk jó példával elöl járni és ha mást nem, azon a területen, ahol dolgozunk megpróbáltuk összegyűjteni a környéket vastagon borító, töméntelen mennyiségű műanyagot. Találtunk egy céget akiktől igen borsos áron ugyan, de lehet köbméterses gyűjtőzsákokat bérelni, és a fizetségért cserébe, állítólag a belekerült tartalomról megfelelően gondoskodnak. (Gondolom elássák vagy elégetik ők is, de más opciót nem sikerült találni a szigeten.) A céggel szerződésben álló helyi emberkék hivatalból segítettek a munkában, ezért az ő ismerőseik is csatlakoztak ímmel-ámmal, páran talán azon való megrökönyödésükből kifolyólag álltak az ügy mellé, hogy fehér embereket láttak dolgozni, ráadásul nehéz fizikai melót végezve, gyűjtögetni az őáltaluk széthagyott szarukat a tűző napon, mindezt ingyen és a helyi közösség érdekében, ami talán tényleg nem lehet mindennapi látványosság számukra.
A vonakodókat próbáltuk némi ajándék-üdítő csereadománnyal motiválni, amely lehetőségre érthető módon, leginkább a gyerekek csaptak le, de legalább volt némi edukációs vonzata is a dolognak. A legkisebbek mondjuk valószínűleg csak azt tanulták meg a dologból, hogy a szétosztott gumikesztyű huzamosabb rágcsálás után darabokra foszlik az ember szájában, de hát ez is több, mint a semmi, örülünk hogy segíthettünk.
Másfél óra gyűjtögetéssel nagyjából két köbméter műanyagszemetet sikerült összehordani, egy kb. hatszáz négyzetméteres területről, ami azért igen jelentős (és egyben elszomorító) menyiségnek mondható.
Persze hiába is hagytunk ott egy másik gyűjtőzsákot, hogy abba ingyen és bérmentve dobálhatják a továbbiakban keletkező hulladékot, nem sokan vették a fáradtságot, hogy elmenjenek odáig, és másnapra szinte ugyanúgy nézett ki a környék, mint azt megelőzően. Mindenesetre mi legalább megpróbáltuk, és közben nagyon cuki képeket sikerült lőni a legifjabb önkéntesekről…