TÚLOLDAL

A város életidegensége elsősorban persze nem ebben érhető tetten, de a benne való élet tárgyi kényszerei, (A tárgyit itt, ezúttal a “stuff”, holmi, izé, basz, vonalon értem.) ha közelebbről megvizsgáljuk őket elég sok furcsa dologra rávilágítanak.
Tárgyak, és a tárgyakhoz való másik tárgyak, amikhez egyéb tárgyak kellenek…
Teszem azt a kulcsok például.
Apró birtokok a birtoklás illúziójának fenntartásához.
Tavaly egyetlenegyet sem birtokoltam, nem volt rá szükségem, hogy bonyolult mechanikájú berendezések segítségével rekesszek ki dolgokat valahonnan.
Mostanra egy szemrevaló gyűjtemény csörög a testemre rögzített karabíneren.
A karabíner nyitásához ugyan csak a szándék kell, de az is egy zár, ami hozzám csatolja a kulcsaimat, nehogy elveszítsem őket, és megbénuljon ezáltal az életem.
A kérdés, hogy biztosan ilyen záras kulcsos tulajdonlós életet akarok e magamnak?
Csak a közlekedéshez, öt darab kell…
No persze nem magához a bringázáshoz, ahhoz elég lenne a pedál, a kerekek, lánc, az izmaim ereje, miegymás, a kulcsok ahhoz kellenek, hogy a helyváltoztatásomat segítő eszköz tényleg kerékpár maradhasson és a “kerékkötő” jóemberek ne csináljanak belőle monociklit, vagy hűlt helyet.
Egy, a böszme, tizenkétmilis, bombázásálló lánchoz- ami majdnem annyiba kerül, mint a biciklim – hogy a vázat meg a hátsót továbbra is az enyémnek nevezhessem, egy másik a betonbiztos U lakathoz, hogy az első keréknek se keljék lába, végül mégegy a jelképes sodronyos zár nyitására – amit a notorius tolvajok nagy része bármikor, akár át is harap ha kell – hogy ha valaki netán, önös érdekből, állva biciklizésre akarna kényszeríteni, akkor legalább ne csak egy mozdulatot kelljen tennie a nyergem elemeléséhez.
Plusz még, egy pár, a kerékpártároló helyiséghez, ahol két zárt ajtó mögött láncolhatom falhoz, a biztos megmaradás reményében…
Van még persze kapukulcs, meg a lakás biztonságát szolgáló egyéb kacifántos zárak nyitásához való drága acéldarabok. Postaládához, pincéhez és meglepő módon a szeméttárolóhoz, ami talán még az összes többinél is jobban mutatja az urbánus lét abszurditását, egy újabb zárt ajtó, hogy még a hulladékodat is megvédd azoktól, akiknek talán ez is érték lehet…
.