TÚLOLDAL

Napvilágot láttak bölcs állampártunk vadonatúj ropogós propaganda petárdái.
Azon felül, mintha egy kicsit orrbabasztak volna egy darab vasúti sínnel, nem nagyon tudom pontosan kifejezni miféle érzések tolulnak fel bennem ezek láttán, mert egy elég bonyolult emóciókoktélnak tűnik.
Van benne egy adag, akár a richter skálán is tekintélyes pozíciót elérni képes szekunder szégyen.Néminemű értetlenség, hogy ezt most tényleg, mégis miért kellett.
Parázsló harag, mert mélyrőlharákolt hurutos váladékkal köpik szembe, majd telipofával kiröhögik az egyik választott szakmámat.
Fortyogó düh mert nyíltan ellopják a pénzem és ezt kapom helyette kéretlenül.
Valamint megvetés, amiért az értelmi képességeimet, nem, hogy fejlesztő ovodáknak az átlagtól kicsit lemaradó teknősbéka csoportjának szintjére lövik be, de egyenesen egy retardált tőzegmohának néznek.
Azt hittem a spanyoloknál sikeresen elsajátítottam a politikai megnyilvánulások hatékony ignorálását, de ez itt sokkal nehezebben megy, egyrészt mert a teljespályás lerohanás taktikáját alkalmazzák, vagyis a városban minden második reklámfelületről ez jön szembe, így, hogy ha nem hiányoznak az alapvető érzékszerveid, akkor ez, egy az egyben, egy elég direkt túlterheléses támadás a neokortexed ellen.
Másrészt ugye nehezemre esik elmenni amellett, hogy folyamatosan és házfalméretben sértegetnek.
A szokásos azúr alapra nyomott vizuális környezetszennyezés ezúttal újabb grádicsot ugrott lefelé. Mind tartalmában, mind a kivitelezés grafikai minőségét tekintve sikerült alulmúlni az eddigi felhozatalt, ami a korábbi, rendkívül kvalitásos nemzeti kékhalál produkciók ismeretében, lássuk be, igazán figyelemreméltó teljesítménynek tűnik
A valaha szebb napokat is látott Kárpát medence helyére épített szellemi mélygarázs népének mentális állapotára optimalizált üzenetek között, mindenki válogathat magának kedvére, félni,aggódni vagy gyűlölnivalót. Lehet itt haragudni, európai városokra, parázni az újra(!) támadásba lendülő kilencvenkétéves filantróp aggastyánoktól, a süllyedő országunkat egyébként messzire elkerülő illuzórikus bevándorlóktól vagy az ovikba és bölcsikbe belopózó és ártatlan leánygyermekeinkre titokban fütyit varró, majd őket szisztematikusan megbuzító, szivárványos dragsebészektől, esetleg lehet aggódni, hogy a patásördög fletóbácsi előmászik a politikai süllyesztő feneketlen mélységeiből és korszakos dinasztiát petézik az ország házába…
Mindez a fejlett intellektust igénylő üzenetcsomag, a közérthetőség és a fiatalabb generációnak a félelempolitikába való integrálása jegyében, újkori hieroglifáinkkal vagyis az alapvető érzelmeinket piktogrammá silányító béna emotikonokkal kerül hangsúlyozásra.
Briliáns!
Az ember, mikor az ország választott liftkezelőinek jóvoltából kénytelen alászállni ebbe a morális dögkútba, túlzott optimizmussal, minden egyes pinceszint elhagyásánál azt gondolja, hogy de hisz ennél már nem is lehet lejjebb…
Mostanra nem maradtak efféle derülátó illúzióim, és, hogy úgy mondjam már kurvára nem is érdekel milyen mély lehet még, ennek a “nemzetifehérkeresztény” zombinyúlnak az ürege.
Ráadásul, ami még kiábrándítóbbá teszi az egészet, hogy ennek a szemétnek a társadalmi fogadtatása hajszálra pont ugyanolyan, mint a napra nap sorjázó összes többi aljasságé, aminek ha épp nem tapsikolnak, akkor is csak beletörődve lesütött szemmel, mély kussban mennek el mellette a népek, hogy hát, “mit van mit tenni, ez van oszt kész”.
Sokáig úgy gondoltam, hogy van még valami halovány remény, ha nem is feltétlenül az én maradék életidőm lepergése alatt, de mégiscsak maradt valami.
Most már viszont úgy látom, hogy erre a megcsontosodott kataton apátiára sajnos nem létezik gyógyszer, és az ilyen rossz természetű, teljességgel kilátástalan helyzetekben csak a szépemlékű Ripley hadnagy, viszonylag nyersnek mondható problémakezelő stratégiája lehet az egyetlen kézenfekvő megoldás…
“I SAY WE TAKE OFF AND NUKE THE ENTIRE SITE FROM ORBIT.
IT’S THE ONLY WAY TO BE SURE.”