TÚLOLDAL

Egy hirtelen ötlettől vezérelve egyszercsak felmondtam a munkahelyemen. (Na jó, a hirtelen ötlet valójában egy igen hosszas belső erjedésnek a végterméke.) Novemberben még azt hittem, hogy egy kreatív stúdióhoz szegődök dolgozni, de időközben kiderült, hogy ez inkább egy lélektelen gyár, ahol az alkalmazott szobrászművészek tehetségét és szakmai tudását aljasul kihasználva, futószalagon állítják elő a túlárazott semmi művészetét.
Másrészt arra is rá kellett döbbenjek, hogy a ki nem elégített bérigényemnek megfelelő összeget, ami a felvételemkor túlságosan “nyugateurópainak” lett titulálva, azt az én munkám elismerése helyett, szemrebbenés nélkül kifizetik egy random szakmunkásért, ha esetleg úgy hozza a szükség.
Ugyan a kapitalista berendezkedésű társadalmakban bevett módszer a munkaerő megbecsülését pénzbeli juttatásban kifejezni, de számos egyéb módja is van az emberszámba vevés kinyilvánításának, ennek ékes példája mondjuk, ha nem dolgoztatod a proletárt télvíz idején szigeteletlen csarnokokban, ahol előbb szerelik fel a melósfigyelő kamerarendszert, mint a fűtést, vagy ha az elvégzett munkáját nem bontatod vissza vele háromszor-négyszer, csak mert olyan dolgok amiknek a tervezési szakaszban kellett volna kikristályosodniuk, csak a késztermék befejezése előtt pár nappal jutnak eszedbe.
Másrészt a telefaszméter kijelzőjének mutatója is a piros tartományba lendült, a prioritások kiadós összekeverése okán, mert amíg az olyan dolgok pökhendi nemtörődömséggel bármikor átmennek a szűrőn, mint például, hogy egy százmilliós plasztika statikai tartását biztosító váz, már a tervezőasztalon is kilóg a szoborból, de jólesz az úgy, a srácok majd úgyis megoldják valahogy, vagy a nyolc tonnás függesztett instaláció rögzítésére hegesztett keret véletlenül hat(!) méterrel kisebb lesz a szükségesnél ( Eltöprengtem azon, hogy míg a fémipar mikronnyi, a faipar milliméteres tűrésekkel dolgozik, akkor vajon melyik lehet az emberi tevékenységeknek az a területe, ahol a hatszáz centis difi az bőven belefér, és arra jutottam, hogy esetleg a mezőgazdaság, de ha egy parcella enyivel hosszabb vagy rövidebb, még ott is tonnában mérhető termelési különbségek lehetnek, ezért talán a terraformálás az, ami elviselhet ilyen mértékű tévedéseket. Megfelelő menyiségű jóindulattal mondjuk azt is lehet nagyléptékű szobrászatnak nevezni. Landart wazze.)
De nekem egy ispánná emelt, nagyranőtt lakatos, trágár üvöltözését kell hallgatnom, ha öt perccel később érek vissza az ebédszünetből.

És ez csak a szakmai része az elvi és morális dolgokat még nem is érintettem…
Mindegy, ebből ennyi egyébként is éppen több volt a soknál, arra kiválló volt azonban, hogy újfent megtapasztaljam a magyar “művészeti elit” élet kontraszelektált támogatásának a hihetetlen abszurditását. Valószínűleg a fejlett igazságérzetem nem is hagyta volna, hogy túl sokáig húzzam ezen a helyen.
Mindenesetre a legjobb döntésem volt ez, mióta ideevett a fene.
Alig tudom szavakba önteni mennyire jól érzem magam, hogy nem kell többet csepelen szopódnom, a nyálelválasztás intenzív megindulása nélkül tudok tükörbenézni és újra a saját időm ura vagyok.