TÚLOLDAL

Ha az ember kénytelen egészségügyi okokból önkéntes szobafogságot vállalni, és egész nap takarókba bugyolálva próbál kevesebb vért prüszkölni, mint aminek az eltakarításához kedve van, akkor a kényszerű semmittevésben néha megkísértik az olyan haszontalanságok, mint a magyarhírolvasás.
Bár ne tettem volna…
Amióta küzdök az orrnyálkahártyám vérellátását bisztosító erek egybentartásával azóta hanyagoltam a kávéfogyasztást, hogy a testnedvek nyomását próbáljam a mielőbbi gyógyulás érdekében alacsonyan tartani. (Ez egy magamfajta gyakorló koffeinistánál nem kis áldozat, és sajnos az agyműködésem sebességét is limitálja kicsit.)
Nagyon ritkán vetemedek a honi hírfolyam tallózására és ha néha napján mégis belefutok egy-egy cikkbe, akkor jószerivel csak lemondó kuncogással konstatálom, hogy jé, arrafelé tényleg semmi nem változik, esetleg mindig egy kicsit rosszabb lesz, a lejtő meredek, de a dolgok konstans alacsony színvonalon pörögnek.
Nem gondoltam, hogy képesek lesznek meglepetést okozni.
Főleg ilyen kiábrándítót.
Őszintén szólva nagyon szívesen olvasnék valami olyat, amin úgy kell meglepődjek, hogy nem leszek nagyon szomorú utána.
Lényeg a lényeg, hogy belefutottam ennek a Peruból sutyiban kimenekített nemzeti pedofilnak a tárgyalásáról szóló írásba.
Nem, nem lepődök meg azon, hogy vannak emberek, akik gyermekkínzásról készült dokumentumokra verik ki a faszukat, a világ ugyanis tele van kegyetlen, igazságtalan, beteg borzalmakkal, és az ahhoz tartozó perverz szörnyetegekkel. Naívság lenne nem látni az emberi természet legrohadtabb oldalát.
Nem is az okozza a meglepetést, hogy a kurzus kimosdatja a mocskot és, hogy paradox módon a gyermekbaszásra gerjedésnél enyhítő körülményként veszik figyelembe a mély vallásosságot. (Na jó, de, őszintén szólva kicsit megtorpanok azon, hogy ez is belefér.)
A korrupt, következmények nélküli rendszerekben általános, hogy csak nagyon ritkán áldoznak be lojális embereket, és az erkölcs, mint olyan nem limitáló tényező az aljasságban.
Ami viszont mégis jobban felkúrja a vérnyomásomat mint a kávé, hogy ezt mindenféle politikai arcvesztés és össztársadalmi szemöldökráncolás nélkül meg lehet csinálni.
Megszokható sajnos, hogy a lopás, a sikkasztás, a csalás nem lehet egy politikai süllyesztő csapóajtaja, hisz az emberek zöme ilyen ügyeskedő mutyivilágban szocializálódott, így maga is a saját érdekeit nézné ha hasonló pozícióba kerülne.
Meg hát ugye a másikok is loptak.
A mintakeresztényként közpénz elkurvázás is keveseknél veri ki a biztosítékot, hisz a hungaro macsóság már csak ilyen, mindenkinek “ki kell engedni a gőzt” valahogy…
Oszoljanak, nincs itt semmi látnivaló.
De azt hiszem, itt mégiscsak elérkeztünk a morálnak egy olyan alagsori szintjéhez, egy merőben éles határvonalhoz, amely alatt leledző dolgokat, egészségeshez közelítő értékrenddel megáldott emberek már nem képesek relativizálni.
Mert ez már nem az, amit erkölcsi mélyrepülésnek mondanak, hiszen repülni csak a föld felett lehet, ez már az a mélyfúrás, ahonnan ha fölfelé nézünk akkor már szabad szemmel nem látható a bányászbéka valaga.
Ennél nagyobb mocskos aljasságot nem tudok elképzelni.
Kevés dologban vagyok a zérótolerancia híve, de bármi, ami a gyermeki gyámoltalanság kihasználásával akár csak távolról is kapcsolatba hozható, ott nem ismerek irgalmat.
A társadalmi felháborodás tökéletes hiányát nagyon nehezen tudom elfogadni egy ilyen esetben, pont azért mert ez nem a jobb vagy baloldaliságról, ilyen vagy olyan világnézetről, felekezeti hovatartozásról, hanem pusztán az elemi embernek maradásról szól.
És kicsit máshogy, mint mondjuk a hajléktalanok kriminalizálása kapcsán, ott még ha nehezen is, de belátom, hogy félrevezethető a nem túl empatikus kétműszakban dolgozó átlagpolgár, a hamis ellenségképpel, a szagló, szaroshugyos, részeg rosszpéldákkal.
Kitartó sulykolással szinte mindenkiből lehet bűnbakot csinálni, az aljas propagandának néha még a gondolkodó emberek is áldozatul esnek. Ilyen az emberi természet, amivel számol is a hatalom.
De nyilvánosan melléállni a legalja förtelemnek és emelt fővel megvédeni azt, az más kategória. Ez egy deklaráció, hogy tényleg semmi nem számít, hogy bármi amire értékként hivatkoznak az hazugság.
Ez azért szemet kellene szúrjon mindenkinek.
Ezt nem lehet kimagyarázni.
Egyszerűen nincs olyan nézőpont amiből ez védhető.
Ez máshogy szól a gyerekekről és nem olyan komplex soktényezős dolog, mint ahogy egy ilyen vagy olyan oktatási rendszerrel el lehet lopni a következő generációk jövőjét.
Itt nincsenek megosztó kérdések.
Ideállok-odaállok okoskodás.
Pedofil van és az ő felmentése.
Sok aljasságot el lehet viselni szó nélkül, mert nem vagyunk benne érintettek, de hogyan lehet egy kicsi emberek szenvedésében gyönyörködő rohadék bűneit nyíltan szőnyeg alá söprő rendszerrel nem szembefordulni.
Hahó! Ezek a te kölködet is röhögve megkúrnák!
Itt hivatalosan el lett ismerve, hogy ez oké, hogy a mi pedofilunk jópedofil, hogy nem kell távoltartani a társadalomtól. Sőt mindent megteszünk érte.
Az “ügyész” nem kér letöltendő börtönbüntetést…
Persze, hogy nem. Ők is tudják, hogy még a bűnözők társadalmának is vannak íratlan szabályai. Hogy akár az átlag rablógyilkosba is szorult annyi emberi, hogy az ilyen korcsok nem úszhatják meg egy ejnyebejnyével.

Hol vannak az utcákról az emberek?

Az elhatárolódó politikusok?
Az egyházak?
A mindíg érzékeny celebek?
A Nagyhangú megmondóemberek?

A jogvédők?
A pride-on hőzöngő vademberek, akik a gyermekeik nemi identitását féltik akárcsak egy békés felvonulástól is.
A melegfelvonulók?
A kormány családbarát propagandáját benyalók.
A feministák?
A fehér ciszhetero keresztény férfiak?
A szociális szféra?
Az isten, haza, család “szentháromságát” vallók?
Az életvédők?
A nemzetiek?
A liberálisok?
A konzervatívok?
Az egyébként hangos futballhuligánok?
A pedagógusok?
A jogászok?
A vallásosok?
Az ateisták?
Az apák és anyák?
A #meetoo?
Az #alllifematter
Az emberek?
A mindenki???

Sehol, mert ez is belefér, csak egy pikáns kis hír a többi között…

Csak sajnos evvel, morálisan csúnyán dögkútszintre árazza be magát egy egész nemzet, ha ez ellen sem állnak fel, akkor nem tudom elképzelni mi lehet az, amit már nem lehet megcsinálni velük.
(Persze az adóztatott sávszélességen kívül.)

Hányingerem van és helyettük is borzasztóan szégyenlem magam…