TÚLOLDAL

Természetes, hogy az ember akaratlanul is mintázatokat vél felfedezni a véletlen egybeesésekben. Az ilyen “féligürespohár” típusú tagok, mint én, rögtön annak igazolását látják bele az eseményekbe, hogy Murphy örökérvényű törvényei kétségbevonhatatlanul szuperprecízen működnek.
Már egy ideje felfedeztem, hogy az időjárás alakulása befolyásolja az Airbnb vendégek érkezési időpontját, ami teljességgel érthető volna, ha arról lenne szó, hogy a kedves, nálam megszállni szándékozó emberek gondosan figyelik az előrejelzést és a nyugodt, kellemes napokra foglalnak, csakhogy ennek sajnos pontosan az ellenkezője igaz.
Ettől van az a furcsa érzésem, mintha a foglalások lennének negatív hatással az időjárás alakulására, ami persze nettó hülyeség, de valamiért mégis folyton így alakul.
Nem az első eset, persze, most csak azért tűnik sokkal szembeötlőbbnek, mert szerintem itt a nagy turistamentes pandémiapánikban én vagyok az egyetlen szerencsés szállásadó a szigeten, akihez egyáltalán booking érkezett.
Egy hete remek az idő, talán egy kicsit túl meleg is volt, de az öböl feszített víztükre és a halovány szellők mindenképp további nyugalmat ígértek. Ezért Elhatároztuk Antonnal, hogy csinálunk egy búcsúmerülést itt az öbölben vasárnap. Hoz két palackot a divecenterből és megnézzük a nagy sziklaletörés melletti mélyebb részeket, ezen a remek látótávolsággal kecsegtető napon. Erre a derűsnek ígérkező délutánra érkezett a foglalás is, egy anyuka és lánya párostól, akik Fuerteventuráról látogattak el hozzám.
Már délelőtt kiderült, hogy a kondíciók nem olyanok lesznek, mint vártuk.
Tíz óra körül megérkeztek az igazi baszatós hullámok Nyugat-DélNyugat felől.
A merülést nem akartuk elhalasztani de, a köveken vízbejutni, durvább műsor volt, mint az egyébként nem indokolatlanul El cabrón-nak keresztelt, mostoha körülmények közepette legendásan veszélyes merülőhelyen.
Végül egy kicsit a keverőtárcsás mosógépek belsejében tapasztalható viszonyokhoz hasonló búvárkodást sikerül foganatosítani, de mivel nagyon rég volt, hogy békaembernek öltözve lélegezhessek a víz alatt, így is nagyon élveztem a programot.
A hullámok még az aljzat közelében is két-három métert taszigáltak jobbra-balra, de cserébe az öböl öszes kedves ismerősével sikerült összefussunk, úgyhogy a súlytalanság áhított érzésén túl még látnivaló is akadt.

Délután jött a móka másik része, vagyis a kedves vendégekkel bejutni valahogy a hajóra.
A majdhogynem telihold miatti hatalmas dagály és a durva vízmozgás teljesen elmosták a vasárnapi csacsóskodást a playán, a viszonylag széles homokfövenyen egy talpalattnyi hely sem maradt szárazon.
Az egész part víz alá került. A méretes hullámok a kőfalat csapdosták és nyalogatták ami normális esetben negyven ötven méterre van a víztől.
Mivel a kikötő továbbra is zárva tart a dingim a strand rámpájának korlátjához kötve bukdácsolt. Elképzelésem sem volt, miként jutok be a hajóra, a körülmények még egyedüli utasként is magukban hordozták a felborulás kockázatát, három emberrel pedig szinte megvalósíthatatlannak tűnt. Elmondtam nekik az aggályaimat és az anyuka elég vagány lévén felajánlotta, hogy ők a móló köveiről szívesen beúsznak a hajóig ha én megbírkózom a csomagszállítással. Nagy kő esett le a szívemről, de még így sem voltam annyira biztos a küldetés sikerében. Biztos ami biztos vettem egy csomag nagy szemeteszsákot és háromsoron jól bebugyoláltam a szabvány kabincsomagot.
Végül a direkt felborulást sikerült megúszni és csak egy kissebb hullám hozadéka landolt a dingiben, mindenesetre a bezacskózós biztosítás szükségesnek bizonyult ugyanis úgy érkeztem meg Albatroshoz, mintha egy félig teli fürdőkádban eveznék. ( Félig teli, látjátok mégsem vagyok teljesen pesszimista…)
A mulatság most kezdődött csak igazán!
Hiába is mondta a kedves anyuka, hogy szoktak vitorlázni, olyan körülmények közt, amikor már nekem is kapaszkodnom kell a fedélzeten és a hullámok álló helyzetben is átcsapnak a néha több méter magasból vízbecsapódó hajóorron, viszonylag ritka az, aki nem lesz rövid úton tengeribeteg.
Mint az szinte borítékolható volt a kislány hamarosan ki is készült, az édesanyja próbálta tartani magát, de annak ellenére, hogy jókat beszélgettünk láttam rajta, hogy komoly erőfeszítésébe kerül jóllevőnek tűnni.
A körülményekhez képest vidámak voltak és kedvesek, a kiscsaj különösen cukin viselte a megpróbáltatást, de nyilvánvaló volt, hogy nem fogják kibírni az éjszakát.
Hamarosan el is határozták, hogy inkább megpróbálnak a kocsijukban aludni.
Ezúttal nem kockáztattam, szabály ide szabály oda, beeveztem velük a kikötőbe és elmagyaráztam a menetrendszerűen megérkező, nagyhangú szekuritismajomnak, hogy vészhelyzet van, és bizony nem szívesen ölném vízbe a vendégeimet, szóval lesz szíves a másik irányba nézni arra az öt percre amíg kiteszem őket a mólón.
Az események további kimenetele is szabályszerűen alkalmazkodott a Murphy törvényszerűségekhez, ugyanis fél órára rá, hogy kimenekítettem őket a hajóról, a felhőket vérbe mártó csodás naplementével a hullámok is lenyugodtak és a veszett vergődés puha bölcsőringatós billegéssé szelídült.
Ha csak a puszta számítást vesszük figyelembe, akkor nekem ez így is jövedelmező, hisz a pénzemet megkapom és még az ágyneműt sem kell kimossam, mégis szeretek jó házigazdaként örömet okozni a vendégeimnek, és kicsit frusztráló mikor ez önhibámon kívül válik lehetetlenné.