Imádok hajnalban úszni! Főleg, mikor megnyugszik az óceán, és kitisztul a víz. Ilyenkor, az átlagos napokkal ellentétben, azok a tizenöt méternél mélyebben fekvő dolgok is feltárulnak a szemnek, amiket jobbára elfed a kék homály.
A nap még éppen, hogy csak kibújik a dombok, háztetők felett és meredek szögben beverő fényével, táncoló sugáraurába vonja a sziluettemet. A mélyben elenyésző árnyékom peremére feszített fénykévék kromatikus aberrációja fel fel villantja a spektrum különböző színeit.
Mindez megspékelve, a szellő által finoman fodrozott vízfelszín domborulatainak a tengerfenékre fókuszált ringó fényhálójával, olyan látványeggyüttest eredményez, aminek giccsfaktorától, még a jehova magazinok grafikusait is emészteni kezdené a sárgászöld irigység.
Ezek a napok a legalkalmasabbak az öböltől távolabb eső vizek feltérképezésére.
Mivel még legalább egy fél fazéknyi maradt a tegnap főzött csicseriborsós zöldségpaprikásból, a hal meg csak rámrohadna, ezért a szigony helyett, egy hálósszatyorral és egy hosszú kötélre kötött karabínerrel felszerelt ütközőbóját vittem magammal az útra.
Ez többfunkciós holmi, egyrészt a látványa – reményeim szerint – képes elejét venni annak, hogy a halászhajók teljesgőzzel rongyoljanak át a mélységből felbukó testemen, másrészt be lehet gyűjteni különféle tengeri kincseket anélkül, hogy azok kézben való szorítása mérsékelné az úszás hatásfokát.
A kötelet az ólomövemre csatolhatom, vagy akár nehezebb dolgokat is szállíthatok a segítségével. A mashbag-et pedig megtölthetem az utamba kerülő tengeri plasztikszeméttel és egyéb apró vízalatti ajándékokkal.
Ezek a ma reggeli kincsketesőtúra hozományai, az átlag, nagy szemeteszsáknyi civilizációs mellékterméken felül.
- Egy FOB könnyűhorgony, (volt hozzá lánc is, de azt annyira megrohasztotta már az óceán, hogy le kellett fűrészeljem róla. Elképesztő hogy a sós víz milyen hamar vörösesfekete iszappá oldja a kezeletlen acélt.)
- Egy pink, flittetes outfittel csábító, szilikon diszkópoliplány, akinek csillámló felszíne alatt, éleshegyes háromágú meglepetés lapul.
- Egy, több forgópontos horogrögzítési lehetőséget kínáló sodronyelőke.
- Tizenegy, különböző súlyú horgászólom. (Ezekből már annyit gyűjtöttem az évek során, hogy beolvasztva, egy kisebb divecenter teljes nehezékigényét kiönthetném belőle.)
- Valamint egy, a csatlakozójáról ítélve, Yamaha külmotorokhoz való, pumpás benzincső. ( Az elvesztés bizonyára komoly fejtörést okozhatott az extulajdonosának, ugyanis ennek az apró de fontos holminak a hiányában viszonylag bonyolult a hajtómű zavartalan üzemanyagellátását fenntartani.)
A szomorú rész, hogy egy ilyen túra alatt, a harminc literes elméleti térfogatú hálót, színültig tudom szedni a vízben lebegő hulladékkal.
A vidám oldala pedig, az üdítő testmozgás mellett a tengeri haverjaimmal való találkozás lehetősége. (Ez nagy öröm, ugyanis a fajtársaimmal való személyes kapcsolatnak továbbra is kerékkötője a járvány miatti korlátozás, így remeteszerű, magányomat csak a taxonómia egyéb halmazainak képviselőivel enyhíthetem. Dumálni ugyan nem nagyon lehet velük, de megjelenésük csodálatos változatosságában többnyire felülmúlják a humanoidokat.)
Nemrégiben kelhetett ki a tintahalak párzási szezonjának eredménye.
Így a környék tele van a lábasfejűek új generációjával. Az apró csápos babákat, furcsamód pont a hihetetlenül fejlett álcázóképességük fedi fel előttem, ugyanis közeledtemre pánikszerű alkalmazkodásba kezdenek, a környezet, szín és formavilágába való minél tökéletesebb beágyazódás vágyából fakadó tétova színváltoztatás, gyorsan leleplezi őket az avatott szem előtt. Mintha kicsi villogó kavicsok lennének.
Az ember azt gondolná, hogy ezek az “ismeretek” mélyen, genetikusan kódoltak a lények ideghálózatába, és nem tanulási folyamat eredményei, mégis az idősebb, tapasztaltabb példányok, sokkal megfontoltabban művelik a láthatatlanná válás tudományát…
A kristálykék vízben a látótávolság javulásának köszönhetően megnyíló távlatok, egy másik szeretett időtöltésemnek is kedveznek, ez pedig a halak tömegéből öszeálló, hatalmas rajok formájában, a csoportdinamika térbeli változásaiban való gyönyörködés.
A mély vízben, a mozgó ezüstös testek szikrázva verik vissza a nap sugarait, és mivel kedvelik a szferoid szerű elrendeződést, ezért látványilag a diszkógömb analógia egész helytállónak tűnik.
Egészen addig a pillanatig, amíg valami meg nem zavarja a nyugalmukat, akkor ugyanis az organikus alakzatok olyan egymásba hömpölygő változatosságát mutatják fel hirtelen, aminek leírására még közelítőleg sem alkalmasak az ábrázológeometria világában egyébként biztos lábakon álló ismereteim.
Ez a tulajdonságuk, persze minduntalan arra sarkall, hogy beleússzak az irizáló fishballokba, és lenyűgözve figyeljem a körülöttem örvénylő, ezernyi élőlény, csillogó alakváltozásának szédítő térélményét, ami a fentebb említett fényhatásokkal megvilágítva, teljesen földöntúli hangulatba csomagolja a testgyakorlás ezen csendes formáját.
Nehezen tudnék óceán nélkül élni…
TÚLOLDAL 