Mondhatni unom a banánt.
Ez, mint amolyan mindenre érvényesíthető szólásmondás, nem csak arra vonatkozik, hogy kurvára elegem van már a bezártságból, hanem magára a valós banánra is érvényes.
Az apokalipszis tréning hajnalán, amikor az emberek zöme, generációs távlatokban gondolkodva fektetett toalettpapírba, én inkább a közeli banánföldre mentem beszerzőkörútra, a nagy teherbírású búvárduffelemmel, és egy időre bebiztosítottam a déligyümölcs szükségletem kielégítésének lehetőségét.
A bő húszkilós fürt, itt lógott a bumról majd egy hónapig, és az érés előrehaladtával egyre intenzívebben kellett fogyasztani, az idő múlásával egyenesen arányosan szeplősödő gyümölcsöket. Ez nagyjából olyan napi banánbevitelt kíván, amitől még egy kifejlett orángutánnak is gyorsan székrekedése lenne, de hősiesen megbirkóztam a feladattal.
Az utolsó darabok a mai napra maradtak.
Ezeknek markáns barnafoltos bőre már magától felrepedt és belülről már inkább likőripari termékek bukéját árasztotta.
Sajnos emberi fogyasztásra már alkalmatlannak bizonyult, de élelmet amúgy sem nagyon szoktam kidobni, és a jelenlegi helyzetben semmi nem veszhet kárba.
Így a szikkadt, egyszerhasználatos bagett (Ezeket az alapvetően mirelitpékárúkat frissensütve, ötösével árusítják, kevesebb mint egy euróért, és mivel a meleg kenyér illatának nehéz ellenálnom, sokszor belefutok a csapdába, hogy megvásároljam őket. Silány összetételüknek köszönhetően, az azonnali fogyasztás elmulasztásának esetén, rohamos sebességgel veszítenek az élvezeti értékükből, egy nap elteltével bundáskenyérként még többé-kevésbé újrahasznosíthatók, de azután, maximum vésők vagy fúrószárak kiolvadt vídiabetétjének pótlására alkalmasak. Mivel a fogorvosok egybehangzó véleménye szerint, erősen kontraindikált a wolfrám-karbidok keménységével ekvivalens rokwellfokú dolgok harapdálása, ezért valahogy mindig akad, egy-két megkövesedett bagettfosszília a tárolóban.) kicsit feláztatott masszájával összegyúrva, halcsaligölödineket formáztam belőle.
A halaknak a banán körülbelül annyira tartozik a természetes élelemforrásaik közé, mint egereknek a sajt vagy macskáknak a tehéntej, valamiért mégis bolondulnak érte. Értsd jól, a vízbe hajított héjakat is úgy tépik darabokra, mint éhes zombihorda egy velőspacalfesztivált.
Ezen tapasztalatok fényében meggyőződésem, hogy a megpempősödött cefrebanán ízletes halvacsoraként fog reinkarnálódni…
TÚLOLDAL 