Mostanában alig alszom valamicskét. Hiába is filmezek akár hajnalig, többnyire kelek a nappal, vagy még jóval napfelkelte előtt.
(Mondjuk az is igaz, hogy fizikalag nem nagyon fáradok el a nagy fetrengős olvasásban, meg egyéb viszonylag passzív időtöltésekben.
Az az emulált testmozgás, amit a napi karbantartó edzés biztosít, ahhoz nem igazán elegendő, hogy megfelelően kimerítsen.)
Ma is felriadtam az első fénysugarakra, és örömmel tapasztaltam, hogy a víz sokat tisztult az elmúlt napok mocsaras jellegéhez képest.
Két három méter látótávolság már akadt, és a felszínen úszó ocsmándi habot is kicsapták a partra a dühöngő hullámok nyomában járó, rövidke kistestvéreik.
Ilyenkor persze sok mindent bepumpál az öbölbe a nyugati vízmozgás, de a mai különösen gusztustalannak bizonyult, úgy tűnik a járvány sem volt képes rábírni a csacsókat, hogy akár csak egy kicsit is jobban odafigyeljenek a környezetükre, sőt a pandémia kötelező kiegészítőit is ugyanúgy hánnyák széjjel, mint a cigicsikket, kólásdobozt, vagy a nejlonzacskót.
Huszonkilenc gumikesztyűt és tizenhat maszkot gyűjtöttem össze egy rövid kis úszkálás alatt!
Nehézlégzést kapok az emberi nemtörődömségtől, és annyira fel tud baszni, hogy nem is szívesen idézném fel, hogy milyen cifra átkokat szórtam az ismeretlen szemetelőkre…
A csobbanásnak azonban volt kevésbé bosszantó hozadéka is, miszerint a hullámok nem csak hulladékot, de egy szép nagy ragadozót is behordtak a nyílt vízről.
Barrakudákból, többnyire csak az egészen apró, ceruzaszerű babákkal lehet találkozni a partközelben, ahogy a kikötő állóvizében lebegnek, mint egy kiborult tolltartó tartalma.
Mikor felcseperednek már nem nagyon látogatják a sekélyest, ezúttal mégis belefutottam egy jó hetven centis példányba, a kihalt strand, hullámtörő felőli nagy sziklaplatójának rejtekében.
Gyorsan be is fejeztem a kissé szétázott védőfelszerelések és egyéb úszó ocsmányságok gyűjtögetését és sebesen visszatempóztam a hajóhoz, a szigonystukkerért, abban reménykedve, hogy záros határidőn belül nem kívánja elhagyni a búvóhelyét…
Hamarosan már fokhagymás vajban sistergett a lukashal a serpenyőben, majd a gondos szálkátlanítás után, friss paprikacsíkokkal, korianderrel, és paradicsommal göngyölődött tortillába.
Az óceán, szerencsére nem csak hulladéktárolónak alkalmas, de, mint ingyenkajaforrás, elég sokat segít a fehérjebevitel fokozásában és a karanténfood változatosabbá tételében…
TÚLOLDAL 