A tegnapi nappal a spanyol hatóságok is bevezették a vírus terjedését lassító intézkedések, erősebb változatát. Az iskolák már vagy egy hete bezártak, most viszont az egész szigetet karanténba parancsolták. A repülő és hajóforgalom leállt, bezártak a bárok, boltok és éttermek, valamint kijárási tilalmat rendeltek el, aminek megszegőit potom 2000€-s bírsággal fenyegetik. (Szerencsére kiúszási tilalom nincs érvényben úgyhogy, az öböl most jóformán csak az enyém.)
Ez a rendelkezés persze eléggé gumiból van hiszen elvileg a gyógyszertárak és élelmiszerboltok még nyitva vannak, amely helyek szolgáltatásait viszonylag nehéz személyes jelenlét nélkül kihasználni. Ergo a laza sétálgatást bárki álcázhatja élelmiszer, vagy gyógyszerbeszerzésre irányuló kimozdulásnak. Persze figyelni kell, hogy legyen nálad blokk a boltból.
Engem például bekérdeztek, hol voltam és mivégre megyek le a lezárt partra, mikor bevásárlásból tartottam a fövenyre vont dingi felé.
Komolyan elő kellett kutatnom a kurva számlát a szatyrok legaljáról, hogy elhiggyék nem hobbiból sétálgatok két vászonzsák zöldséggyümölccsel a kolera korona idején…
A kötelező bezárkózás kijátszásának igénye úgy látszik kihozza az emberekből a kreatív energiákat.
Egyesek például már bérbeadják a kutyájukat, mert a jószágszaratás engedélyezett kimozdulásnak minősül.
Sajnos az olyan dolgoknak, amik kizárólag a munkaórák befektetését követelik, jobbára a végére jártam a hajón. A többihez olyan izéket kellene beszerezzek, amiket nem nagyon tartanak a gyógyszertárban vagy a sarki deliben, úgyhogy azokra csak akkor tudok majd sort keríteni, ha lecseng ez az egész nyavalyás karanténdolog.
Úgyhogy edzegetem a satnya testemet, rengeteget olvasok, és esténként filmezgetek.
A sorozatokkal eddig nem voltam jó viszonyban, mert sajnos vizuáladdikt vagyok és ráadásul nem is tudok a filmeken aludni, szóval az ilyen cuccokat általában addig nézem amíg ott vagyok. Ebből már kerekedett néha reggelhatig képernyőbámulás, ami a kialvatlanság okán nem nigazán támogatja a felelősségteljes munkavégzést.
Bár jelenleg szinte mindegy a napnak melyik szakában vagyok ébren, hisz az ilyen haszontalanságokon túl nem sok csinálnivaló maradt, úgyhogy egyszeregyszer megengedhetem magamnak akár a délutánig alvás luxusát is. Persze egy hajó nem hagyja az embert ellustulni, valami molyolnivaló mindig akad, amihez azért nemárt a temészetes fény óráiban talpon lenni.
TÚLOLDAL 