TÚLOLDAL

Egy esztendő testi koplalás után, még a nyers, biológiai szükségleteiket sok mindennek alárendelő XY kromoszómás entitásoknak is beszárad a geci az agytekervényeik közé. Ha az érzelmi stabilitásomat a szexuális igényeim elé is helyezem, nem tagadható, hogy akár egyetlen deciliter véremből kivonható tesztoszteron menyiség, ivóvízrendszerbe vegyítését követően, olyan baby boomra lehetne számítani, hogy a kilenc hónap után a “gyártósorról” legördülő kis emberi erőforrások számától még a népszaporulat megugrásáról nedvesálmodó populista országvezetőknek sem lenne ideje megnyalnia a tíz ujját, mert annak a fenyegető problémának a rémképével lennének elfoglalva, hogy miképp lehetséges, hat év leforgása alatt annyi iskolát építeni, ami elbírja ezt a rendkívüli terhelést.
Szóval ja, a kényszer néha akkor is nagy úr ha nem maradt túl sok emberi kapcsolaokba vethető bizodalmam…

A létezés “legszebb férfikornak” mondott stádiumába lépve elgondolkoztam ennek az állításnak a valóságtartalmán és a magas hormonkoncentráció és a kíváncsiság együttese arra ösztökélt, hogy belefogjak egy ártatlan kísérletbe.
A “kutatás” a maga nemes egyszerűségében abból állt, hogy regisztráltam pár online társkereső oldalra és vártam az eredményt, hogy a beérkező lájkok alapján miféle nők érdeklődésére tarthatnék számot, így az életem delelőjétől pár fokkal nyugatra.
Nyilvánvaló volt, hogy egy ilyen passzív, felületes adatgyűjtés nem minden szempontból tekinthető reprezentatívnak, de az elvi lehetőségeim alakulásának esélyeiről mégiscsak rajzolni fog valami hozzávetőleges képet.
Tisztában voltam avval is, hogy a fejlett szépérzékemnek köszönhetően magas polcra kerülő igényeim, komoly csalódást vetítenek előre a helyzet várható értékelésében.
Nehezítés ezen felül, hogy nem vagyok a fajtámnak díszpéldánya, akit érdemes kirakatban mutogatni, de mivel ebben a felmérésben csak a külcsín alapján pontoznak, hát kénytelen voltam ehhez alkalmazkodni.
Nem tartom sokra a megjelenésemet, de ha a jóképűségtől távol vagyok is, a fiatalkori intenzív sportolás és a hajóslét működő fizikumot követelő kihívásai úgy-ahogy megőrizték az emberformámat, ennek alapján legalábbis, számítottam pár hasonlóan antropomorf jelentkezőre. Tényleg nem gondoltam, hogy friss, hamvas modellányok lájközöneitől fog összeomlani a túlterhelt rendszer, de a lesújtó eredmény mégis olyan mértékben múlta alul az egyébként sem túl optimista várakozásaimat, hogy őszintén szólva magam is megdöbbentem a cifra felhozatal láttán. Mintha egy szimpla randiapp találatai helyett, valami necronomikon szerű betiltott grimoár sötét hieroglifái nyomán megidézett ősi borzalmak kísértenének.

• Hatvan plusszos szopórémek, a lila hajfesték azon árnyalatával, amit szerintem csak bolond nyugdíjasoknak adnak el.
• A legcsábítóbb avatárjukról is tisztán láthatóan véralkoholista, ötvenes orkok.
• Leginkább, pótvizsgázó plasztikai sebész gyakornokok elrontott házifeladatainak tűnő élőhalottak, akiknek a miszlikbe műtött arcát, kizárólag a felhordott smink menyisége képes egybentartani.
• Kétes értékű direktmarketinggel operáló szexszörnyek, akik a feltöltött fénykép tanusága alapján a fonnyadt, narancsbőrös picsájuk premierplánját ítélik a személyiségük legkifejezőbb szegmensének.
• Hajdubojler alakú, bőven vágósúly feletti lipiddémonok.
• Ránézésre, szellemileg visszamaradott, fénytelen szemű roncsok, melegítőruhában(!)
• Kiöregedett hivatásosnak látszó, koszos fürdőszobai tükörbe duckface szelfiző plasztikkarmos múmiák, akik ajkait mintha maga godzilla taposta volna lucskos strandpapuccsá.
• Magassarkúcsizmában pucsító csámpás asszonyok sziluettjei, akik maguk is sejtik, hogy bizonyára jól állhat nekik a távolság, ezért a profilképüket, kültelki zenés szórakozóhelyek ellenfényében készíttetik valakivel, jó messziről.
• A korosztályom egyedüli képviselőjeként, egy hölgy, akinek igéző szemeibe tekintve még egy kevésbé radikális pszichiáternek is csak az azonnali kényszergyógykezelés elrendelése juthatna eszébe.

Elsőre felötlött bennem, hogy véletlen elpiszkálhattam valami életkorra vagy fajra szűrő beállítást a versenyzők megjelenítésében, de sajnos kiderült, hogy nem. Ez a szikár valóság… Aztán felröhögtem, Bukowski jutott eszembe, neki talán bejött volna ez a kompánia… Aztán meg az, hogy nincs annyi szesz ezen a kurva világon.

Hát szevasz legszebb férfikor, pedig még meg sem súlyoztam a profilomat avval az információval, hogy egzisztencia nélküli, depresszióra hajlamos mizantróp vagyok.
Mielőtt törölném az accountokat talán ráírok valamelyik barlangi trollra, hogy ugyan hozza már vissza a kallódó önbizalmamat, ha esetleg megtalálná valamelyik sötét tárna mélyén…