TÚLOLDAL

Meleg zselébe meríti szemeimet a pillanat, mikor a fizika néha mágiának tűnteti fel magát és a végtelenül profánt alkalmi műalkotássá transzformálja.
A lemenő nap meredeken beeső narancssárga ragyogását ezer felé vető, a vízfelszínen szétguruló, folyékony gyöngysort pisálni az óceánba, igazi pszichedelikus élmény és még csak drogok sem kellenek hozzá.
Bár ha jobban végigondolom, szinte minden érdemes alkotást a feszültség présel a világra, legyen akár csak amolyan felületi, akkor is…